A húsvét, mint a másik nagy ünnepünk, a karácsony, már rég nem szól másról, mint az ajándékokról. A nagy vásárlás erősen megterheli a pénztárcánkat, és valljuk be, felesleges is.
A karácsony, amelyet a család ünnepének is szoktunk hívni, rég nem hivatott ezt a szerepet betölteni. Jézus feltámadásának napján azonban abszolút felesleges haszontalan tárgyakkal bombázni a gyerekeket. Tudjuk jól, a gyerek sose azzal játszik igazán, amire vágyik. Ma már a legtöbb meg se elégszik egyszerű dolgokkal, ellenben nehéz elhitetni már az egészen kicsikkel is, hogy a nyúl elektromos rollert vagy drónt tojt a kert végébe.
A mai gyerekek túl sok ajándékot kapnak, hiszen könnyen elérhető sok filléres apróság. Nekik minden egyes vásárlás azt jelenti, hogy a balhé elkerülése végett, választhatnak valamit. Mivel egyre kevesebben mernek nemet mondani a gyereküknek, még akkor is, ha már nem kétéves, így belemennek bármibe a nyugalom kedvéért.
Egy ilyen gyereknek vajon mit lehet venni, amije nincs meg? Ha a szülő nem veszi meg, szalad az egyik nagyszülő, majd a másik, és bizonygatja, hogy erőn felül képes költekezni. Nincs értelme ennek, mert a szeretetet nem lehet dekára adagolni, és a kapott játék vagy használati eszköz előbb-utóbb a dobozban vagy a kamrában végzi. Ha úgy érezzük, mégse tudunk ellenállni a boltok késztetésnek, vegyünk némi csokit, azt se korlátlan mennyiségben, vagy adjunk élményt.
Vigyük el a kicsiket tojást keresni, állatokat simogatni, és legyen a húsvét egy közösen töltött nap, amelyen jókat lehet játszani. Sokkal emlékezetesebb marad egy tojásfestés, díszítés, mint bármennyi Kinder tojás vagy egy új baba, teherautó, ami mindenképp a átékkosárban végzi. Ha netán ez viccesen hat manapság, mert a telefon és a tablet a menő, akkor jusson eszünkbe, hány éves a gyerek, amikor elektronikus droggal látjuk el.
Ha vallásosak vagyunk, mesélhetünk nekik Isten fiáról, aki meghalt és feltámadt, és ehhez semmi köze egy nyúlnak, csirkének, hisz ezek csak egy rossz fordítás eredményei. Bármit teszünk, ne viselkedjünk józan felnőttként, mert a gyerek álmait összetörni nem szabad. Hadd higgyenek az angyalokban, a Mikulásban, a fogtündérben és a nyusziban is, ami képes kitojni bármennyi ajándékot.
Viszont sose adjunk élő állatot, csak mert a gyerek könyörög érte. Miért nem könyörög? Gondozni nem akarja majd, a ketrec takarításhoz biztosan nem lesz kedve és ideje, így magunknak szaporítottuk csak a munkát. Két simogatásért nem éri meg játszani egy másik élőlény nyugalmával és életével. El ne higgyük, hogy törődni fog vele, hiszen nincs olyan, amit a gyerek meg ne ígérne, ha meg akarja kapni. Gondoljunk csak bele, az ünnep elmúltával, májusban, ha majd a cuki nyulacska nem is lesz már olyan kicsi és cuki, mit kezdünk vele? Kiengedjük az utcára, vagy szaladunk vele az állatkereskedésbe? Nem, az ilyen állat nem kisgyereknek való, nem szabad elcsábulnunk.
Maradjunk meg a valóságnál, és ne fújjuk fel az ünnepet. Úgyse a nyúl a lényege. Ha lesz erőnk és kedvünk játszani, bőven elég lesz. Ha valaki nem elégszik meg ennyivel, vágjon ki nyuszikat a Pinterestről, laminálja be őket, és ha szétszórja a kertben, vagy eldugja a lakásban, örömet fog szerezni a keresésükkel.
Ugyanezt papírtojásokkal vagy csibékkel is tehetjük, miközben dicsérjük a gyerekeket, milyen ügyesen nyomoznak vagy futkároznak begyűjtve mind a száz darabot.
Ha majd megebédel a család, és elfogy a franciasaláta meg a sonka, boldogan dőlhetünk hátra, mert a pénztárcánk se ürült ki, és remekül oldottuk meg a feladatunkat is! Hajrá!
Kép forrása: Pinterest
