Krúdy Gyula élete ma a bulvársajtó kedvenc témája lenne, pedig nála kevesebben írtak jobban az elmúlt század során. Az egyik legtehetségesebb prózaírónk volt, de az idők során egy kissé kikopott a köztudatból, pedig Márai Sándor, aki gyakran borozott vele, úgy vélte, „Krúdy az egyetlen író, akinek a könyvét ízlelni, gyönyörködve kortyolni tudom. Csillagpor ragyog minden során – írta naplójába. – A század egyik legnagyobb, talán legnagyobb írója volt. És senki nem tud róla a világban.” Kell ennél nagyobb és keserűbb bánat egy író számára?
Krúdy bohém volt a szó minden értelmében. Nem tudott bánni a pénzzel és az emberekkel sem. Szeretett inni és az italnál jobban csak a nőket kedvelte. Mégis vágyott a magányra, de ez amolyan belső, művészmagány volt, nehezen tudta elképzelni magát házasemberként.
1899-ban mégis feleségül vette Spiegel Arabella tanítónőt és tárcaírót, aki négy gyereket szült neki, de Krúdy nem élt vele sokáig. Kártyázott, ivott és bordélyokban töltötte az idejét. Azt tartották róla, hogy minden nőt lefektetett, aki útjába került, nem számítva, hogy férjezett volt-e, vagy netán közönséges prostituált. Párbajainak hírétől zengett a város.
Egyik legkedvesebb kocsmáját, a tabáni Mélypincét és annak kocsmárosát 1918-ban ismerte meg. A történéseket későbbiekben lánya, Krúdy Zsuzsa idézte fel egy nagy bajuszú bormérő, Krausz Poldi szavaival:
„Még alig pár hete voltam a Mélypince gazdája, amikor hajnal felé arra ébredtem, hogy zörgetnek az ablakon. Kiugrottam az ágyból, és úgy ahogy voltam, siettem felhúzni a redőnyt. A beszűrődő fényben egy gyönyörű szál férfit és egy alacsonyabbat pillantottam meg. Egy barátom társaságában álltak ott, aki megsúgta, hogy a magas Krúdy Gyula, az ezüstös fürtű pedig Bródy Sándor. Amikor betessékeltem őket, Krúdy szelíden végig nézett rajtam és így szólt Bródyhoz: Sándor, ide fogunk járni. Ez a Poldi csak tisztességes ember lehet, ha hosszú gatyát hord madzaggal.”
Miután elvált, másodszor is megnősült a híresen jóvágású ember. Az elképesztő szexuális étvágya mellett nehezen bírt meglenni szerelem nélkül. Nem mindennapi módon kezdődött és folytatódott ez a kaland is.
Néhány esztendővel azelőtt még az író úgy gondolta, hogy a Royal Szálloda igazgatója, Várady Gyula feleségének személyében találta meg szerelmet, de tévedett. Egy sokkalta intenzívebb érzés kerítette hatalmába, miután megpillantotta az asszony első házasságából született lányát: Zsuzsit. Szerelem volt első látásra. A korosodó írót, aki ekkor negyven éves volt, egészen elvarázsolta a 19 éves lány. El is döntötte, hogy minden ész érv ellenére megszökteti A szöktetés azonban kudarcba fulladt, a lány mostohaapja kapta el őket a vasútállomáson, és Krúdy hiába kérte utólag feleségül Zsuzsit, elutasították. Ebben persze javarészt közrejátszott a tény is, hogy a lány anyja volt az író előző szeretője.
„Drága Menyasszonyom, imádott Zsuzsikám! Én vasból vagyok, engem nem lehet letörni, mert olyan erő van a lelkemben, amely mindenben megvéd, a te íránt érzett, olthatatlan, halálos szerelmem. Te vagy az én utolsó szerelmem. Neked kell lefogni a szemem, hogy egykor nyugodtan meghalhassak. De most még élni akarok érted.” – írja neki szerelmük kezdetén.
Egy lányuk született, a már említett Zsuzsa, aki Krúdy kedvence volt. Többi gyermekével nem törődött különösebben.
Zsuzsi élete végéig hű társa és múzsája volt, pedig Krúdy nem változott ezzel a házassággal sem. Pénzteleségük szinte állandó volt. Élete vége felé már méltatlan körülmények között tengődtek. Az író és családja sokat szenvedett, hisz műveit politikai okokból rendre elutasították a kiadók. Az ital is megkeserítette a mindennapjaikat, volt, hogy a kilakoltatás fenyegette őket. Súlyos betegségek és nehéz anyagi körülmények között teltek utolsó napjai. 1933-ban hunyt el a kor egyik legízesebben, legkiválóbban író bohémja, aki bár férjnek, apának talán nem volt a legpéldásabb, de írónak, a világ minden jó és rossz kalandjának megízlelőjének viszont igen.
55 évesen hunyta le a szemét örökre. Temetésén a hivatalos Magyarország nem vett részt.
Kép forrása: Pinterest
