A házasságról, mint intézményről kevés új dolgot lehet elmondani. Vannak, akik szerint idejétmúlt, mások tartós szövetségnek hiszik, a szerelmesek öröknek gondolják, megint mások botrányosnak vagy egyenesen tragikusnak. Akadnak olyanok, akik kiteljesednek benne, és csak úgy érzik magukat egésznek, ha van férjük vagy feleségük. Mindenesetre stabil hátteret biztosítanak azoknak, akik arra vágynak. Része kell, hogy legyen a kölcsönös tisztelet és a hűség. Hogy végül mi fér bele, mivé alakul, azt persze senki nem tudja előre.
Jöjjön pár legendás házasság, amely biztosan nem volt tökéletes, mert egyik sem az, viszont volt bennük valami több, ami adott és nem elvett. A mindennapokról keveset tudunk, vagy ahogy mondani szokás, a zárt ajtók mögött senki nem olyan jó fej, mint közönség előtt. Mégis megmaradtak, túléltek és a bennük élőket segítették, olykor meg is változtatták, ahogy ez a kapcsolatokban lenni szokott.
Lev Tolsztoj és Szofja Tolsztaja
Tolsztoj monumentális regényeinek hátterében nemcsak a zseniális író, hanem a felesége is állt, aki másolója, szerkesztője, kritikusa és menedzsere is volt. A kéziratokat többször (A háború és békét hétszer!) lemásolta, természetesen éjjel, amikor mindenki pihent, és túl volt egyéb kötelezettségein. Kapcsolatuk viharos volt, de évtizedeken át erős intellektuális és érzelmi szövetség kötötte össze őket. Az ő esetükben a házasság egyet jelentett a közös munkával és felelősséggel. Nem beszélve arról, hogy Tolsztoj nem volt a hűség mintaképe. Feleségét az utókor mégis kiállhatatlan, hisztérikus, anyagias és nagyravágyó nőszemélyként ismerte meg, de ebben bőven benne voltak az asszony rosszakarói, akik szerint féltékenysége már-már beteges méretet öltött.
Robert Browning és Elizabeth Barrett Browning
Az angol költészet egyik legszebb szerelmi története levelezéssel indult. Robert rajongó leveleket írt Elizabethnek, és ahogy megismerték egymást, szenvedélyes kapcsolat bontakozott ki a levelezésből. Gondoljunk csak bele, mennyire távol van ez már a mai világtól, hiszen nem találkoztak hosszú ideig, sőt lehetetlen volt a találkozás a hölgy miatt, akit szinte bezárva tartottak otthonában, arról nem is beszélve, hogy a levelek olykor hetekig nem érkeztek meg. Titokban kötöttek házasságot, majd Itáliába költöztek. Elizabeth legszebb szonettjeit férjének írta. Ez a kapcsolat jó példája annak, amikor két alkotó, ugyanis Robert is költő volt, nem elnyomja, hanem erősíti egymást.
Victor Hugo és Adéle Foucher
Kettejük házassága hosszú évtizedeken át tartott, pedig mindkettőjük életében voltak más szereplők. Mégse engedték el egymást. A közös múlt, a gyerekek és az örök összetartozás megtartotta őket egymásnak. Nem idealizált holtomiglan-holtodiglan kapcsolódás volt ez, mint az olcsó lányregényekben, hanem emberi. Hibákkal, veszekedésekkel, tévedésekkel teli tartós érzelem, amely nem szakadt meg sohasem. Úgy mondhatnánk, nagyon mai frigy volt.
Jókai Mór és Laborfalvi Róza
A magyar irodalom egyik legismertebb szerelme, amely társadalmi botrányt szült. Róza idősebb volt, elvált, mégis erős szövetség lett az övék. Jókai szerette a céltudatos asszonyt, aki csodálta őt és stabil hátteret biztosított neki. Egy olyan korszakban, amikor a közvélekedés mindennél fontosabb volt, nagy bátorság kellett egy ilyen házasság felvállalásához. A férj még legjobb barátjával is összeveszett és elhidegült tőle, mert nem értette meg választását. Ez az ember pedig nem ismeretlen, hiszen Petőfi Sándorról van szó, aki a maga hebrencs módján nem volt elég érett ennek a döntésnek az elfogadására.
Márai Sándor és Lola
60 évig voltak egymás társai. Hat évtizeden át volt Lola Márai biztos pontja az emigrációban, szövetségese a száműzetés magányában. Lola volt az állandóság, miközben megélték közös gyerekük elvesztését is. Márai naplóiban gyakran írt arról, hogy a házasság nem lángolás, hanem tudatos döntés, amellyel a másikat választjuk, nap, mint nap. Ennek ellenére ő mégis szerelembe esett, és titokban találkozgatott a kor ünnepelt és gyönyörű színésznőivel, Tolnai Klárival és Mezey (néhol Mezei) Máriával. Arról nem beszélve, hogy verseket írt hozzájuk, és regények mondanivalójába szőtte érzelmeit. Felesége azonban mellette maradt és saját halála pillanatáig támogatta.
A legendás házasságokból is láthatjuk, hogy nem pusztán az érzelmekre épültek. Közös céljuk a család, az együttműködés, a vállalkozás vagy épp a túlélés volt. Az igazán működő szövetségekben nem a korlátok, hanem az elfogadás dominál. Jórészt a nők oldaláról. A romantikus illúziók nem ezt sugallják, de az igazi elköteleződés nemcsak az érzelmeket jelenti. Hogy ketten hogyan és miként élik ezt meg, abba külső személőnek nem lehet beleszólása.
Folyt. köv.
Fotó: Jeremy Wong: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/1026390/
