„Még a legjobb csapat sem tud minden egyes meccsen a maximumon játszani, mégis elég jók ahhoz, hogy akkor is nyerjenek, mikor rosszul játszanak. Egy házasság is így működik: nem akkor kell lemérni, milyenek vagyunk, mikor nyaralunk, már ebéd előtt borozunk, (…) az a legnagyobb problémánk, hogy a homok túl meleg, és a naptól nem látszik jól a mobil kijelzője. A hétköznapokon kell lemérni, otthon, hogy akkor hogyan beszélünk egymáshoz, és hogy oldjuk meg a konfliktusainkat.”
(Fredrik Backman)
Jöjjenek most olyan házasságok, amelyek a történelem során szintén különlegessé váltak:
II. Ferdinánd és I. Izabella
Házasságuk 1469-ben köttetett, ami azt is jelentette, hogy ezzel a friggyel egyesül Aragónia és Kasztília. A modern Spanyolország alapjait fektették le, de nem ettől maradt emlékezetes. Kapcsolatukban ritka politikai egyensúly mutatkozott. Közösen döntöttek minden fontos államügyben, ami egészen szokatlan volt akkortájt. Együtt irányították az országot, és egyenlő partnernek tekintették egymást. Bár uralkodásuk ellentmondásos volt, gondoljunk csak az inkvizícióra, házasságuk mégis komoly érzelmi és stratégai szövetségnek bizonyult, amelyben a tisztelet jelentős szerepet játszott.
Viktória királynő és Albert herceg
Legendás szerelem volt az övék, Viktória rajongott Albertért. Mélyen szerette és erősen vonzódott hozzá szexuálisan is. Ezt nem titkolta különösebben a szűk környezetében. Albert nem udvari dísz, nemcsak férj volt, hanem politikai tanácsadó, kulturális rendezvények szervezője. Házasságuk eszményinek tűnt a kor embere előtt. Viktória sosem heverte ki a halálát, élete végéig gyászolta. Az ő esetükben a szerelem és az államügyek intézése mélyen összefonódott és nem akadályozta meg őket abban, hogy megéljék érzéseiket.
Franklin D. Roosevelt és Eleanor Roosevelt
Házasságuk a 20. század egyik legjelentősebb partnerségévé nőtte ki magát. Eleanor saját jogán is közéleti szereplővé vált, és bár kapcsolatuk nem volt feszültségmentes, mégis egymás tisztelői maradtak. Az elnök szeretőket tartott, ami nagyon megviselte az asszonyt, de volt benne annyi erő, hogy elviselte a botrány elkerülése végett. Így is bőven volt része csalódásban, mert a romantikus kezdet hamar átalakult érdekalapú szövetséggé. Eleanor az emberi jogok egyik legnagyobb szószólója lett később. A korabeli pletykák szerint a first lady a hölgyekhez vonzódott, amit levelezésére alapoztak, amelyben olyan mondatokat talált az utókor, ami ezt a gyanút alapozta meg.
Pierre Curie és Marie Curie
A tudomány történetének egyik legszebb házassága. Együtt dolgoztak a radioaktivitás kutatásán és együtt kaptak Nobel-díjat is. Kapcsolatukban az abszolút egyenrangúság dominált. Pierre Curie sosem akarta háttérbe szorítani a felesége tehetségét, nem volt rá féltékeny és nem akarta saját érdemeit kidomborítani. Közös céljaikhoz és küldetésükhöz Marie férje halála után is hű maradt.
Diego Rivera és Frida Kahlo
Kapcsolatuk maga volt a tornádó. Tele hűtlenséggel, különéléssel, vitával és hatalmas botrányokkal, mégis újraházasodtak válásuk után. Életük utolsó pillanatáig meghatározóak maradtak egymás számára, amelyet külső szemlélő bizonyára nehezen értett meg. Művészi és érzelmi identitásuk összefonódott, csodálták egymás tehetségét. Szenvedélyük azonban nem tudta megtartani őket egymás mellett. Diego mindig más nők társaságában talált vigaszt, ha épp megerősítésre szorult. Mégis Frida volt az, akit igazi társának mondott. Frida Kahlo sem volt hűségesebb, ő is kísérletezett, és női és férfi partnerekkel is megélte saját szexualitását.
A házasság nem diadalmenet. Nem virágokkal teli mező, hanem viharos tenger, ahol vannak szigetek, bár könnyű elsüllyedni. Akik megélik a katasztrófákat, megcsalásokat, a hűtlenkedés ezer formáját, értik, mitől jobb benne, mint kívüle. Akik pedig csendes szemlélői, azok döbbenten lesik, mivé alakulhat egy szerelem, és amikor már azt hiszik, mindent tudnak, egyszeriben megváltoznak a szenvedély vagy a szerelem kapcsolatdarabkái.
„Nem lehet pontosan megállapítani, melyik pillanatban ér véget egy házasság, mert a házasság akkor ér véget, amikor a házasfelek úgy döntenek, hogy vége, vagy legalábbis egyikük így dönt. A házasság ingatag dolog, folyamatosan hullámzik, bármikor véget érhet és újrakezdődhet, nem lineárisan halad, nem valamiféle logikus útvonalat követ; a legmélyebb pont sem biztos, hogy a végét jelzi: előző nap még a szakadékban voltatok, és másnap mégis a magasba lendültök, anélkül hogy tudnátok, hogyan.”
(Rosella Postorino)
Folyt. köv.
Fotó: Daria Obymaha: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/1683989/
