Édes Fiacskám!
Nem hittem, hogy ilyen gyorsan válaszolsz. Azt meg pláne nem, hogy a posta ennyire jól működik. Tudom, nem kellene már kézzel írnom, elvégre ott vannak a gépek, de valljuk be, mennyivel szebb egy kézírást bogarászni, mint a gépelt szöveget. Megjegyzem, valóban bogarászni kell az írásod, mert nem vagy híres az olvashatóságodról. Margit néni nem lenne rád büszke, pedig emlékszem, hogy még versenyre is küldött. Nem merem azt írni, de rég is volt, mert rögtön csúnyán nézel rám. Néznél, ha itt lennél.
Az előző részeket itt találod!
Borzasztóan jól esik olvasnom, hogy az unokák feltalálják magukat. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Már öreg vagyok ahhoz, hogy elfeledjem, milyen jó gyereknek lenni, viszont nagyapának épp megfelelő vagyok. Ha Petike itt lenne, már rég horgászni vinném, Pankával meg farigcsálnánk a fészerben. Az a kislány ügyesebb, mint bármelyik fiúcska, akit ismertem eddig, és már ne is haragudj, nálad is. Lehet, hogy asztalosnak kéne adni…
Azért a Stonehenge nem volt elegáns húzás tőled. Tudod, hogy életem vágya, most felpiszkáltad a fantáziám. Lenne mit mesélnem Bélának, meg Annusnak, is, habár szerintük azok csak kövek. Igazuk van, de nem akármilyen kövek. Viszont gyakran fáj a lábam és a hátam is, nem bírnék én már annyit utazni, gyalogolni, meg abban a szűk székben szorongani a repülőn.
Azt meg se merem említeni, hogy fel nem foghatom, hogy a gép, hogy marad odafenn. Tudom, a felhajtóerő, de akkor is. Nem bízok én ezekben a masinákban egy cseppet se. Habár egyszer meg kell halni…
Mondtam már, hogy a pék Gyurit is magához szólította a Teremtő? Akitől kiskorodban kiflit loptál nem is egyszer. Tudta, de hagyta. Igaz, hogy nekem kellett utólag kifizetnem, de kérte, hogy ne szóljak, mert kíváncsi, mire megy ki a játék. Meglesett téged, és látta, hogy egy kislánynak viszed. Hősködésből tetted, mert a kislány rajongott érted. Nem akartuk elrontani a játékodat, de azért a hatodik-hetedik alkalom után megkönnyebbültünk, amikor abbahagytad.
A kislánynak más tetszett, nem te. A fene a gusztusát, pedig de szépen járatott anyád. Mindig csinos voltál, tiszta és udvarias, nálad jobbat aligha találhatott az a kis boszorkány. Csak épp a vattacukrot jobban szerette a cukros briósnál meg a kiflinél.
Sokáig nem értettem, hogy az öregek miért a múltban élnek, de már tudom. A múlt egyenlő a lélek születésével, a jövő meg a halálával. Szeretünk eljátszani a kettő között. Ezt hívjuk életnek. Most, hogy megöregedtem, már tudom, hogy visszanézni jó, csak nem érdemes.
Mondd, tényleg megérte elhagynotok a hazátokat? Van az a pénz, ami kárpótol? Hidd el, nem szemrehányásból kérdezem, mert nem vagyok vak és ostoba, tudom, mi megy itt. Mégis jó lenne, ha valami változna és hazahívna benneteket.
Egyre hamarabb sötétedik. Csak a konyhában gyújtok be, úgyse megyek a többi szobába. Majd karácsony előtt befűtök jobban, akkor pontosan olyan lesz, mint tavaly, amikor itt aludt a család. Most elköszönök, Bélával elmegyünk kütyüt venni, amely talán segít abban, hogy ne érezzem, mennyire távol vagytok.
Szeretettel ölel: Apád
U.i.: Nem győzöm nézni, milyen szépek az unokáim! De azért magadról és Enikőről is küldhetnél képet, majd kiteszlek benneteket a komódra. A kis fa mellé.
Kép forrása: Pinterest
