Levelek karácsony előtt 6.

"Bíznod kell magadban, én megszervezem neked az egész utat, csak gyere. Pár hónap és találkozunk megint, addig meg marad a telefon, az írás, meg a laptop. Szánd rá magad, légy szíves, nem ördöngös dolog. Meg fogod kedvelni!"

Édesapám!

El se tudom mondani, mennyire jó volt nekünk otthon. Minden más, ezt nem is kell hangsúlyoznom, te is tudod. Otthon lenni jó, csak otthon élni nem. Minden illat, íz egy emléket idéz, de sajnos az emlékekből nem lehet megélni. Itt egyelőre még ridegebb a valóság, viszont hó végén nem kell attól félnünk, hogy nem marad egy fillérünk sem. Hiába vagyok fáradt és kimerült, mégis megvigasztal a tudat, hogy nem hiába teszem.  A gyerekek jövője mindennél fontosabb, és mi sem mondtunk még le a jobb élet reményéről. Ne hidd, hogy újfent magyarázkodom, csak valahogy kibukott belőlem, mert érzek némi hálátlanságot a hazámmal szemben.

Enikő szerint ez ostobaság, mert nem azért hagytuk el Magyarországot, mert nem szeretjük. A körülményeket nem bírtuk elviselni, és azt, hogy hiába dolgoztunk, nem jutottunk egyről a kettőre. Szomorú állapotok vannak otthon, ez nem újdonság, csak mi már nem akartunk megalkudni.

 
 

Itt viszont sose lesz olyan finom a pörkölt, a rakott krumpli, viszont a gyerekek kiválóan megtanulhatnak angolul, nem fognak elveszni a világban. Kinyílik előttük minden ajtó, ha elég rátermettek és szorgalmasak.

Közelünkben laknak lengyel családok, ők is hasonló okokból vágtak bele a kalandba, és azt mondják, jó nekik így, habár a honvágy minden nap gyötri őket. Viszont az ő országuk fejlődik, nem úgy mint a mienk.

Hiányzott anya. Amikor meggyújtottuk a gyertyákat, egy pillanatra úgy éreztem, köztünk van, de nem az emlékeimben, hanem fizikailag. Mintha még a hangját is hallottam volna, amint veled pöröl. Emlékszem, mindig veled kellett sétálgatnom 24-én, délután, hogy az angyal tudjon dolgozni. Milyen gyönyörűvé tette a házat! Igen, a mi házi angyalunk, erre rájöttem még alsósként, talán negyedikes lehettem, de nem mondtam meg nektek, hogy tudom az igazságot. Néha a gyerekek se akarják tudni, mert jó érzés hinni, remélni.

A reményről jut eszembe: húsvétkor rajtad a sor. Áprilisban már igazi kiránduló idő lesz, és ha tetszik neked, ha nem, jönnöd kell, mert vár a Stonehenge. Alig várom, hogy megmutathassam neked. Ígérem, Skóciát se hagyjuk ki, és láthatsz egy-két valódi lovagvárat. Látod, úgy csalogatlak, mintha te lennél a gyerek, én a felnőtt.

Bíznod kell magadban, én megszervezem neked az egész utat, csak gyere. Pár hónap és találkozunk megint, addig meg marad a telefon, az írás, meg a laptop. Szánd rá magad, légy szíves, nem ördöngös dolog. Meg fogod kedvelni!

Édesapám! Kérlek, vigyázz magadra, a házra és a kertre, hogy mindig megmaradjon nekem a hely, ahol felnőttem. Nem akarok szentimentális lenni, de felnőtt fa már nem könnyen ereszt gyökeret akárhol. Főleg, ha nem is akar.

Bízom benne, hogy az egészséged is rendben lesz, ezt a nyirkos telet pedig gyorsan átvészeled, és mire újra melegedni fog, már itt időzöl nálunk.

Szeretettel ölelünk mindannyian: Ádám

U.i. A kolbásztól, amit te csináltál, mindenki el volt ragadtatva a cégnél. Szerintem, legközelebb többet kell hoznom!

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here