Amikor apukám hazaér, nekünk nem szabad hangoskodni. Valójában semmit nem szabad, csak a szobánkban játszhatunk, de ott is csendben. Ha bent maradok Lizivel, legtöbbször nem nyit be hozzánk, így elvagyunk ketten a szőnyegen. Ő még nem fél, mert kicsi, és nem fogja fel, hogy milyen mérges apuka, ha valami nem úgy van, ahogy szeretné. Gyakran nem úgy van. Anyu nem tud olyat főzni, ami tetszene neki, és szerinte, nálunk mindig rendetlenség van. Egyszer letépte a függönyöket a nappaliban, mert anyu nem vette észre, hogy piszkos az ablak. Nem látta. Így apuka megmutatta neki, méghozzá úgy, hogy egészen közel nyomta a fejét az üveghez.
Lizivel nem könnyű csendben maradni, mert követelőző, és csak az a jó játék neki, ami az én kezemben van. Mindig odaadom neki, nehogy eszébe jusson sikítozni, de mégis sikítozik. Olyankor befogom a fülem, és várom, hogy nyíljon az ajtó. Olyankor apuka megáll a küszöbön, és azt kérdi, tudjuk-e, hogy ő fáradt és korán kelt. Én bólogatok, mert amikor egyszer nemet mondtam, pofon vágott. Mit szemtelenkedsz, te kis idióta, kérdezte. Láthatod, hogy mire mész vele, el is hagyott az apád, mert nem bírta a hülye gyerekeit. Apu tényleg elment, de nem azért, mert nem szeretett minket, hanem mert hívták az angyalok. Anyu mesélte, hogy az angyalok csodálatos helyen élnek, de gyakran magányosak. Olyankor kiválasztanak valakit a Földről, amit folyton bámulnak, és hívják, hogy szórakoztassa őket. Az egyik, akire és azóta is haragszom, őt választotta, mert tudta, hogy vicces. Így mennie kellett, mi pedig itt maradtunk nélküle.
Lizike alig múlt féléves, én meg négy. Már nem emlékszem nagyon apura, csak arra, aki most van, akit úgy kell szólítani. Kezdetben ő se volt rossz, még örültünk is neki, de akkor még nem ütötte meg anyut, és az én kezemet se csavarta hátra, mert nem húztam le a vécét. Mosolygott és vattacukrot hozott, mi meg azt hittük, kedves. Anyu is mosolygott, és kérte, hogy legyünk jók. Azok voltunk, ezért apuka, a mostani, feleségül kérte őt. Anyu olyan volt, mintha a régit el akarná felejteni, de amikor megkérdeztem tőle, megrázta a fejét, és azt felelte, majd egyszer megértem.
Én nem akarom megérteni, mert ki se megyek a szobából, amíg a Gonosz el nem alszik. Akkor csendben megfürdünk, kapunk vajas kenyeret meg virslit, de azt is a szobánkban kell megennünk. Anyu ezalatt fényesre sikálja a kádat, a mosdót és a vécét. Egy vízcsepp se maradhat a csapon, mert az baj lenne. Azt apuka gyűlöli, mert a kosz minden bűn melegágya. Sajnos nem mindig tudja jól megcsinálni, ilyenkor hallok pár csattanást, majd olyan halk sírást, hogy csak én tudom, hogy anyukánk sír. Lizi még nem veszi észre.
Félek, hogy ő is ki fog kapni, ha továbbra is ennyire hangos.
Ma megmutattam neki, hogyan kell kirakni egy puzzle-t, de nem érdekelte. Inkább tornyot akart építeni fakockából, de nem engedtem neki, nehogy ledőljön, és zaj legyen. Kértem, hogy maradjon veszteg, de nem bírt magával. Felépítette a tornyot, és amikor készen lett vele, egyszerűen belerúgott. A kockák szanaszét repültek. Szinte megdermedtem a félelemtől, mert tudtam, hogy apuka nem fogja szó nélkül hagyni. Amikor nyílt az ajtó, kis híján rosszul lettem a félelemtől. De nem ő jött, csak anyu kukkantott be, és az ujját a szája elé helyezve mutatta, hogy maradjunk csendben.
Lizi azonban nevetni kezdett, de nem aranyosan, amit szeretek benne, hanem úgy, hogy mindjárt tudtuk, hogy tényleg baj lesz. Anyu elsápadt, én meg a húgomhoz ugrottam és tenyeremmel betapasztottam a száját, nehogy kihallatszódjon. Elkéstem. Már megjelent apukánk feje a nyílásban, és úgy vigyorgott, hogy nekem reszketni kezdett a lábam.
Nem megmondtam, hogy tanuljatok meg viselkedni, kiáltotta. Fáradt vagyok, mert értetek is dolgozom, de ti, szánalmas idióták, ezt nem fogjátok fel. Csendben maradnak, felelte gyorsan anyu, és már csukta is volna be az ajtót, de apuka megállította. Gyere csak ide, mondta Lizinek, aki érezte, hogy nem kell odamennie, ezért nem mozdult. De láttam, hogy a pisi végigfolyik a nadrágján, és kicsi tócsa lesz belőle a szőnyegen. Apuka ekkor közelebb lépett hozzá, és megütötte. Úgy, hogy nekiesett az ágynak. A kétéves kis feje koppant a földön. Hallottam, hogy nem anya sikít, csak arra nem jöttem rá, hogy én. Ne ordíts, töröld fel, rivallt rám. Szép kis nevelés, szólt oda anyunak. Azt nem mondtad annak idején, hogy ennyi baj lesz velük! Becsaptál, te kurva! Anyukám nem válaszolt, de láttam, hogy a szeme könnyes. Megpróbáltam nem nézni rá, de nem lehetett. Ő a húgomra meredt, aki a földön feküdt és zokogott. Arcát a szőnyegbe fúrta, nem nézett fel.
Összeszedtem magam, és befutottam a kis fürdőbe rongyért. Mire visszaértem, csukva volt az ajtó. Ledobtam a rongyot és felnyaláboltam Lizit. Mondtam, hogy nem szabad, mondtam, hogy nem szabad, soroltam megállás nélkül. Ölembe fektettem, és simogattam az arcát. Éreztem, hogy a fején nőtt egy púp.
Odakint elkezdődött a szokásos esti cirkusz. Apuka azt üvöltötte, hogy gyűlöli a rakott kelt, és ha még egyszer az lesz a vacsora, akkor anyu fejére borítja. Hogy ő mit válaszolt, azt nem hallottam, biztosan halkan mondta.
Én gyűlölöm az angyalokat, akik elvették tőlünk az igazi apukámat, mert unatkoztak. Ha ő itt lenne, mindnyájan nevetnénk és hemperegnénk a szőnyegen, ahogy régen. Erre emlékszem, meg arra, hogy milyen jó illata volt apukának, amikor a szakállába fúrtam az arcom. De neki el kellett mennie, mert mások várták odafent. Ha tudnám, melyik felhő mögött él, biztosan kiabálnék neki, de így csak rajzolok párat, és nem magyarázom el a tanító néninek, miért feketék.
Pontosan azért, mert azok az angyalok, akik elvették aput, nem lehetnek fehérek. Nem ülhetnek olyanokon. Csak feketén, mert rosszak. Biztosan ők küldték a másikat is, aki rossz. Szeretném, ha őt is elhívnák, de biztosan nem teszik, mert félnek tőle, ahogy anyu, Lizi és én is. Mindhárman arra várunk, hátha egyszer visszaküldik a másikat, hogy újra sokat nevessünk.
Ahogy Lizi megnyugszik, letolom az ölemből a padlóra. Még fel kell itatnom a pisit, mert, ha nem teszem, nagyon ki fogok kapni. De nemcsak én. Lizi már nem sír, csak szorítja a plüssmackóját és bámul maga elé. A rongy gyorsan felissza a foltot. Tudom, hogy ez nem elég, még szivaccsal is szárazra kell dörzsölnöm.
Kép forrása: Pinterest
