A nyelvi nehézségeket ma – az internet és a különböző kütyük világában – már számtalan eszközzel le lehet győzni… vagy mégsem? A szavakon és tökéletesen megkomponált mondatokon túl még ezer meg ezer dolgot kell ismernünk ahhoz, hogy egy országban hatékonyan tudjunk kommunikálni. Tudnunk kell például, hogy működnek-e ott a nemzetközi jelek, például a bólogatás vagy az OK-zás?
Ha nem akarunk nagyon beégni például ez utóbbival (tehát a hüvelyk- és a mutatóujjal képzett OK jellel), akkor Latin Amerikában inkább hanyagoljuk – ott ugyanis ez a jel azt jelenti, hogy… hát, hogy is mondjam: hogy létesítsünk nemi kapcsolatot valakivel. Erre 1950-ben az országba érkező Richard Nixon elnök rá is faragott: a repülőgépből kilépve mindkét kezével OK-t mutatott… sejthető, hogy mit válaszoltak rá a brazilok.
A bólogatás vagy a fejrázás olyan alapvető jel, ami, gondolhatnánk, minden országban ugyanazt jelenti: igent, vagy nemet. Tévedés. Bulgáriában és a Balkánon úgy általában pont ellenkezőképpen van: a bólogatás nemet, a fejrázás igent jelent.
A gyerekek buksijának megpaskolása egyfajta elismerést jelent – nem úgy, mint Ázsiában, ahol a fej érintése udvariatlanság. Ázsiában ugyanis a fej a legfontosabb emberi testrész – tehát, ha valaki megérinti, akkor az súlyosan átlépi a határokat.
A kézfogással nem lehet mellélőni, az mindenhol a köszöntést, bemutatkozást jelenti… gondolnánk naivan. Nem mindegy azonban, hogy hol nyújtjuk kezünket: Oroszországban például, ha már a küszöbön kézfogást kezdeményezünk, nagy balszerencsét hozhatunk a lakókra – a babona szerint ugyanis itt lakozik a ház szelleme. Nos, ha hiszünk benne, ha balgaságnak tartjuk – a békesség kedvéért inkább lépjünk be a házba, és ott üdvözöljük vendéglátóinkat.
Kisiskolás korunk (rég volt, tán igaz sem volt) egyik gúnyolódásának számított, amikor a hüvelykujjunkat a szánkhoz emelve, az ujjainkkal integettünk, mintha trombitán játszanánk. Nos, ezt a mai gyerekek talán már csak megmosolyognák, viszont Indiában és Pakisztánban ma sem érdemes vele próbálkozni. Noha nem ismerik vagy használják is minden egyes tartományban, sok helyen egészen egyértelmű – szexuális magatartásra utaló – jelentése van. Ha nem akarunk bajba kerülni, inkább ne használjuk.
