Noná, kiált fel az őrült. Noná, húzza fel a szemöldökét méltatlankodva az ősanya. Noná, hisz nincs más megoldás, mondja a fáradt. Soha, visítja a józan.
Nyaraljunk, de ne hívjunk annak. Ha egy gyerekünk van, akkor se…ha meg több, akkor meg nevezzünk csak szimplán szenvedésnek. Ezeket a mondatokat nem szoktuk kimondani, mert nem illik, mert a gyerek az gyerek, meg milyen jó is, hogy eljutottunk a Balatonra, no meg Horvátba, messzebbre aligha, legfeljebb egy kis Olaszország még becsúszhat.
A gyerek nem nyaral, ő nem így hívja, de mi akarnánk. Jön a kiegyezés, csak nem a monarchia ügyében. Adva van két felnőtt, akiket nevezzük egyszerűen szülőknek, ők szeretnének a parton feküdni, süttetni magukat a napon, úszni, sült halat enni, kéz a kézben andalogni, vagy csak nézni a naplementét amolyan giccsesen. Mindez felejtős. Ha kicsi a gyerek, akkor azért, ha meg nagyobbacska, akkor meg mindenképp. A kisgyerek nyafog, melege van, szomjas, éhes, pisilnie kell, nem akar a parton lenni, vagy nem akar a vízbe menni, majd kijönni onnan. Egyedül nem szívesen játszik, a tesók meg vele nem, mert nyúzzák egymást eleget odahaza. Marad az anyának vagy apának nevezett rabszolga, aki erőt vesz magán, várat épít, köveket gyűjt, pancsikol, és azt lesi, mikor léphetne le sört inni. Az anya, ha nem elég karakán és mondjuk rá van kényszerítve, az apartmanban, bérelt házban, főz, terít, mosogat, mintha otthon lenne. Közben a gyerekek pihennek, telefonoznak, a férj is hasonlóképpen.
Ha esik az eső, vagy csak hűvösebb van, de lehet kirándulni, akkor se lehet megmászni a hegyet, hogy szétnézzenek a várban, hisz láttak már követ eleget, marad helyette a kalandpark, állatkert és a játékbolt. Mindig valakinek pisilnie kell, ha nem, akkor fagyit enne, vattacukorért vagy nyalókáért sír, esetleg a férj elalszik a napon, és jajgat, mert leégett. Őt be kell kenni, meg kell nyugtatni, és le kell csillapítani a gyerekeket, mert túl hangosak, miközben édes szülőjük haldoklik. Másnap kezdődik a hol a pumpa, hová tetted, elhagytuk már megint-játszma, közben a kicsinek hasmenése van, a nagyobbik utál mindenkit, mert előző este csak a harmadik pályáig jutott a játékban, és kinevették idegenek.
Az anya azon töpreng, melyik bikinijét vegye fel, mert mindhárom kicsi, kiadja a háját a hasán és a derekán, vagy épp a gyerek tépi le a felső részét, amikor belékapaszkodik. A nap süt, a parton egy zsebkendőnyi hely sincs, vándorolni kell tovább, de mire parkoló és fekvőhely is lesz, mindenki mérges, izzad, mint a ló, és utálja a másikat, a nyaralást és az egész világot. Mindenhol magyarokba botlik az ember, akik úgy flangálnak Trogir, Zadar, Rimini utcáin, mintha az övéké lenne, és vásárolnak, esznek, mutatván, hogy egy életük van, azt is meg kell osztani a Facebookon. Közben az egyik gyerek összeszed valami üvegdarabot, elvágja a kezét, a kicsi kavicsokkal dobálja a kirakatot, a nagy pedig közli, hogy még egy helyet nem bír el, ahol halak vannak akváriumba kényszerítve.
Az anya eret akar vágni magán, az apa dühöng, hogy az egyetlen normális gatyájára cseppent a csokiöntet a jegeskávéról. Így pontosan úgy néz ki, mintha olyan, igen olyan lenne. Készül még pár kép, amelyen mindenki mosolyog, mert hát eljutottak külföldre, süt a nap, kék az ég, és a szomszédok majd mondogatják, hogy Julikám, ej, de szép helyen jártatok, a gyerekek is milyen barnák. A kollégák ezalatt robotolnak a meleg irodákban, ahol hol működik a légkondi, hol nem. Harminchat fokban amúgy se számít már. Estefelé anya főz pár virslit, süt mellé tojást, nem lehet mindig étteremben enni, a pizza is rohadt drága.
Amikor eltelik a hét, mindenki megfogadja, hogy nyaralni soha többet, majd akkor, ha a gyerekek legalább tízévesek lesznek, és a férj megelégszik szendviccsel meg otthoni sörrel. A benzin se olcsó, a tenger se mindig meleg, és a legkondi is vacakolt az utolsó két nap. Hazafelé még hány a középső, mert megevett két nagy csipszet kólával, és rátolt egy csokisfánkot is, majd jöttek a kanyarok. Azokat meg ez a két ennivaló nem szereti. Apa káromkodik, a határon sor van, biztos mennek a Balkánra a vendégmunkások Németből. Az anya egyet kíván csak: legyenek már otthon, hogy pihenhessen, mert volt annyi esze, hogy kivette a másnapot is. A mosás meg a főzés ez a hét után már gyerekjáték.
