Amikor Betti meghallotta, hogy a lányát megkérték karácsonykor, egy pillanatra lemerevedett. Tudta ő, hogy így van ez rendjén, meg örült is, de azért nem bírt úrrá lenni két dolgon, ami a fejében lüktetett: nem mehet egyedül az esküvőre és le kell fogynia.
Ez a két dolog minden nő legszörnyűbb rémálma. Leszámítva a mérhetetlen rémületet, ami ilyenkor elönt egy nőt ezek miatt, boldog volt. Nem maradéktalanul, mert felvillant előtte saját keserves házassága, és azért fohászkodott magában, hogy a történelem ne ismétlődjön meg.
Lánya jövendőbelijét kifejezetten kedvelte, mert Zsolti amolyan belevaló, intézkedős srác, aki amellett, hogy okos volt, a kétkezi munkát sem vetette meg.
Villogó neonreklámként lüktetett szeme előtt a június 6-a, amikorra kitűzték az esküvő időpontját. Ez azt jelentette, hogy fél éve volt leadni húsz kilót. Vagy tízet. Esetleg ötöt. Mindegy, de valamennyit, mert nem akart a volt férje szeme elé kerülni úgy, hogy kis hurkácskák díszítik a derekát, és finom tokája nőtt az évek során. Nem volt kövér, szó se róla, csak amolyan ízlésesen telt, ahogy mondani szokták.
Ötvenhat volt és ez a kor jól állt neki, a kilók azonban nem annyira. Egy örömanya ruha pedig nem sátor, hogy, mindent el tudjon rejteni, bár ő azt is felvette volna, ha jól áll neki, mondta a barátnőinek, akik jókat mulattak ezen.
Az első sokk után jött a második, amely sokkal komolyabb volt, mint holmi kilóktól való megválás. Volt férje már két éve élt egy társkeresőn felszedett nővel, ami nem volt újdonság, mert minden nő két évig bírta mellette. Hogy mi volt a bűvös abban a két évben, senki nem tudta, de addigra telt be náluk a pohár. A mostani nő meg még csinos is volt, nem túl fiatal, de felettébb csinos.
Ő azonban nem élt senkivel. Nemhogy nem élt, nem is volt kapcsolatban. A válás után még ismerkedett egy ideig, de aztán elment a kedve a sok igénytelen, ostoba férfitól, akik mellett nemhogy nőnek, de még páfránynak sem érezte magát.
Most azonban vészhelyzet volt. Nem, semmiképp nem jelenhet meg egyedül, mert ez annyit jelent, hogy szerencsétlen, aki még arra sem képes, hogy a nagy univerzumban találjon egy hímet.
Természetesen akadt volna jelölt, például Józsi, a szomszédja, aki özvegy volt ki tudja mióta, de ő öreg volt. Majdnem hetven. Aztán a kollégája, aki régóta csapta neki a szelet a rossz humorával, de attól megbolondult volna egy napon át. A postást meg a villanyszerelőt nem emlegette senki, kivéve Anita barátnőjét, aki nem bírta ki, hogy ne élcelődjön a kontójára.
És akkor jött a világmegváltó ötlet. Honnan máshonnan, mint a filmekből. Bérelni kell egy pasit, aki majd elkíséri és ő fizet neki, hogy ne maradjon szégyenben. Legyen jóképű, magas, okos, vicces és intelligens.
Így Betti, a minimum húsz kilós túlsúllyal rendelkező örömanya rávetette magát a netre. Társkereső volt bőven, lehetett volna még háromlábút is találni, ha nagyon ráfekszik. Volt szexpartner kereső is, de olyan, amilyenre ő vágyott, sehol. A pokolba azzal az idióta Lagzi-randi című filmmel, gondolta haragosan, de azért a főszereplő fel-felcsigázta a képzeletét.
Ahogy megjött a január elkezdődött a koplalás éve. Semmi sárkány, megy kígyó, ez nem a kínai horoszkóp volt, hanem a véres valóság.
A csoki és kenyér nélküli színtiszta pokol edzéssel karöltve kezdte megmutatni, hogy van eredménye a szenvedésnek. Betti március végén már nyolc kiló mínusznál tartott, ami feldobta volna, ha a kísérő kérdése nem aggasztotta volna. Még nem vett magának ruhát, gondolva eljövendő karcsúsodására. Viszont minden eredmény hiábavalónak látszott, mert hiába hívta fel a hostess ügynökségeket, azok mind finoman elküldték azzal, hogy csak lányokat közvetítenek különböző hivatalos eseményekre.
Anita megkérdezte tőle, hogy esetleg chippendale fiú szóba jöhet-e, de Betti nem merte bevállalni, mert túl jól nézett ki, akit barátnője ismert. Maradt az egyre nagyobb kétségbeesés.
Tudva, hogy azon a napon nem az övé lesz a főszerep, lassan belenyugodott. Eljárt zumbára, meg futni, olykor úszni is, a gömbölyded Betti egyszer csak látványosan alakulni kezdett. Megjegyezte a fodrásza, sőt a barátnője elvált férje, és két kolléganője is. Minden adva volt a boldogsághoz, csak a szent Hím nem, aki feltette volna az i-re a pontot. Pontosan két hét volt az esküvőig, amely szépen gördült a maga útján. A terem csodaszépnek ígérkezett, a menyasszony ruhája pláne. Csak Betti kedve zuhant napról napra mélyebbre. Hogy lehet az, hogy minden szép és jó, de ő, aki élete legjobb formáját hozza, egyedül fog majd megjelenni, ez zakatolt a fejében.
Egy héttel a nagy nap előtt feladta. Már nem akart erre gondolni, és szomorkodni sem volt hajlandó, hiszen ha neki ez jutott, akkor ez jutott. Húsz kiló nem ment le, de a tizenkettő is szédületes eredmény volt. A kilók elvesztése fiatalodással járt. A tükör és a mérleg hosszú idő óta először lett barátja.
Amikor eljött az napsugaras nap, a ruha úgy csusszant rá, mintha ráöntötték volna. A lánya arca ragyogott és az ég kékebb volt az Adriánál. Az a minden tökéletes állapot volt, ami ritkán fordul elő az ember életében. Betti fellélegzett, és miután a menyasszony sminkje is elkészült, lerogyott az egyik székre. Ült és várta a csodát. És ahogy a csodákkal lenni szokott, ha nagy ritkán is, de bekövetkeznek.
A vendégseregben hirtelen megpillantotta a férfit, akire egész addigi életében várt. Magas volt, borostás és úgy nézett ki, mint David Beckham. Nem, még nála is jobban.
Te magasságos úristen, mondta magának, amikor meglátta, hogy a férfi a tökéletesen szabott öltönyében épp feléje tart. Látszott rajta, hogy nem, nem máshoz fog szólni, hanem hozzá, őrá néz, őrá mosolyog. Meghallgatták odafenn! Szent Antalnak egy vagyont fog adni hálája jeléül, ebben biztos volt!
Szent Antal… Istenkém…
– Asszonyom, ne haragudjon, de zárunk! – szólalt meg valaki a próbafülke előtt.
A lengőajtón ott lógott vagy fél tucat ruha. A türelmetlen hang befurakodott a réseken, és felébresztette Bettit.
– Azonnal – mondta kábán. Felállt, belenézett a tükörbe és szomorúan konstatálta, hogy még a kilók sem igazak.
De még csak január eleje volt, akár lehetnek is valamikor, mondta félhangosan és felrángatta farmerjét, amelybe máskor is alig tudta belepréselni magát.
fotó: Pinterest
