Arról, hogy az első lépéseket hogyan és miképp teszi meg az iskolában egy még majdnem óvodás, sokat olvashatunk. Jöjjön pár olyan a tanács, amely a praktikumot szolgálja, mert az sem utolsó szempont a mindennapokban.
- A könyveket és füzeteket mindenképpen borítsuk be, mert pillanatok alatt elhasználódnak, és később kellemetlen érzés lesz hozzájuk érni. A borító legyen átlátszó, vastagabb (van vékonyabb is, de az nem az igazi), mert sokáig véd. Tegyünk rá matricát névvel ellátva, ez nagyban a gyerek segítségére lesz, főleg, ha a neve mellé odarajzoljuk az óvodai jelét is.
- Mindig csak annyi holmit pakoljunk a táskába, amennyit kell, különben igen megnehezíti a cipekedést. Sok táska azért nehéz, mert a füzetvédő mappák súlya megdobja. Nem mindig hasznosak, előbb-utóbb rájövünk.
- Az iskolatáska nem egy életre szól. Mindegy milyen márkájú, mennyibe kerül, lehet egy vagyon is, a gyerek megunja a tolltartóval együtt. Ne csodálkozzunk azon, ha a világszép táskát már másodikban le akarja cserélni, pedig odavolt érte. Nem érdemes megvenni a legdrágábbat, mert az öröm úgyse lesz hosszúéletű.
- Ha színesceruzákat vásárolunk, vegyünk jó minőségűeket, mert elsőben sokat színeznek a gyerekek, élvezetesebb lesz nekik, ha a színek élénkek. Ugyanez vonatkozik az ollóra is. A tompa, csilivili olló sok bosszúságot okozhat. Legyen az csak éles, könnyen nyitható és bízzunk benne, hogy megtanulja (ha addig nem sikerült még) ügyesen használni.
- A ceruzák, radírok, hegyezők fogyóeszközök. Teljesen felesleges balhézni azért, mert fogynak, eltűnnek. Sokan rávésik a gyerekük nevét, ami lehet segítség, de a gyerek sok esetben akkor se ismeri meg a sajátját, ha az orra előtt van. A radírok is hasonló sorsra jutnak, főleg, ha ceruzával, ollóval szét lehet azokat feszíteni, vagy fel lehet darabolni. Lesz rá alkalom, ha unatkozik a friss elsős.
- A tornazsákok és a tolltartók összepasszolása az iskolatáskával szimpla reklámfogás. Egyszerre nem fogja mind a hármat használni, mutogatni, és nem fejleszti a szépérzékét, higgyük el!
- Az a bizonyos postairón… A piros-kék ceruza, amely elengedhetetlen. A vastagabb szebben rajzol sok esetben, de hamar elfogy, mert a gyerekek sokat hegyeznek, nem mindig indokoltan. Ez vonatkozik a színesceruzákra is, amelyek emiatt se hosszúéletűek.
- A ragasztó, az írólap, rajzlap is hamar elfogy, ne feledjük megkérdezni a gyerekünket, pótlásra szorul-e.
- Drága kulacsot vagy uzsonnás dobozt venni felesleges, mert aligha törhetetlenek. Egy osztályban, ahol sok gyerek van, mindig történik baleset, szóval repednek vagy lepattan a szélük, és nem biztos, hogy kedvünk lesz újabbakkal pótolni hetente.
- A táskába pakolást eleinte okvetlenül közösen végezzük. Ne a szülő legyen a házi rabszolga, nem beszélve arról, hogy közben lehet jókat beszélgetni, és a gyerek is lassan megtanulja, mi minden szükséges a másnapi órákhoz. Soha ne reggel kapkodjunk, mindig előző este tegyük meg, sok bosszúságtól. kímélhetjük meg magunkat.
- Iskolába nem kell báli ruhában menni. Elvileg a szünetek játékra szolgálnak. A márkás holmikat, tüllruhákat nem biztos, hogy csúszdára, libikókára találták ki. Még akkor is, ha szeretjük, ha gyerekünk csinos, ami nem baj, figyeljünk arra, hogy jól is érezze magát a felvett holmiban. A papucs se jó választás, és mivel esnek-kelnek, még inkább elősegíti ezt egy fogócska közben. A gyerekek amúgy is mindig rohannak. Ez lépcsőkön nagy eséseket eredményezhet.
- Tanítsuk meg, hogy a holmijuk fontos, ne mondjuk, hogy semmi baj, majd veszünk másikat. Ezzel arra neveljük, hogy semminek ne legyen becsülete, és a gyerek azt higgye, pénztárcánk kimeríthetetlen.
- Tízóraira olyasmit csomagoljunk, amit szeret. De tényleg! Ha nem így teszünk, ki fogja dobni. Sose tegyünk be csipszet, ropit, gumicukrot, mert kéregetni fognak tőle a többiek, és ő, ha jó fej akar lenni, adni fog. Így semmi nem marad neki, mert a gyerekek nem udvariasan kivesznek egy darabot, hanem belemarkolnak, és fél zacskó már ugrott is. Ha nem akar adni senkinek, akkor meg önzőnek nevezik, és ettől megint nem érzi majd jól magát. Gondolkozzunk néha gyerekfejjel!
- Ne engedjük, hogy értékes tárgyakat, játékokat vigyen be az osztályba, kivéve akkor, ha nem bánja, hogy baja eshet. A plüssök is addig tűnik jó ötletnek, amíg nem azzal játszik a kisdiák órán, vagy a padban a focis kártyákkal.
- Mindig időben keltsük gyerekünket, inkább 20 perccel előbb, mint utolsó pillanatban, amikor zaklatottan esik majd be a tanterembe, mert dugó volt, mert mi idegesek voltunk és kiabáltunk vele. Szüksége van arra, hogy belesimuljon az osztály rendjébe, hogy kapcsolatait ápolja, ezt viszont 8 előtt három perccel nem tudja megtenni.
- Köszönjünk el röviden, kedvesen! Azzal, hogy percekig integetünk, elmondjuk neki, mennyire szeretjük, szíveket mutogatunk, nem leszünk jobb szülők. Ha meg akarjuk mutatni neki a szeretetünket, ne csak reggel tegyük, hanem bármikor. Hazafelé menet délután is megtehetjük azzal, ha figyelmesen meghallgatjuk, és nem arról faggatjuk, mi volt az ebéd és megette-e. Láthatjuk, hogy nem halt éhen, különben is lényegtelen, és ha nem evett, eszik otthon. Legfeljebb idővel nem fizetjük be iskolai étkeztetésre.
- Vegyük figyelembe, hogy az elsős majdnem óvodás. Nem mi járunk iskolába, nem nekünk kell figyelnünk helyette, de segíthetünk neki abban, hogy felidézze a napját. Legyünk szülők januárban is, amikor már nem újdonság a suli. A felszerelés, a gyakorlás akkor is fontos. Az iskolában nem tud mindent megtanulni egy elsős, szükség van olykor gyakorlásra. A mindennapi olvasás alapozza meg a későbbi sikereit. Ha elengedjük, később pokolian fogjuk bánni. Kevés gyerek akar önszántából gyakorolni. De kis ráhatással, kedvességgel, mesével a saját próbálkozásainkról hajdanán, kedvet csinálhatunk.
- A tanító néni, bácsi személye nagyon fontos. SOHA ne becsméreljük a gyerek előtt, még akkor se, ha nem értünk vele egyet mindenben. Napi minimum öt órában ő van a gyerekünkkel. Bízzunk benne, és hagyjuk dolgozni! Nem kell szülőként mindent jobban tudnunk nála. Becsüljük meg azzal, hogy nem susmorgunk a háta mögött, nem fikázzuk le a szomszédban, mert a gyerek hallani fogja és összezavarodik. Ha nem jövünk ki vele, keressük meg, mondjuk el neki aggályainkat, és ha nem jutunk dűlőre, akkor keressünk másik osztályt.
Habár még nyár van, érdemes ezeken elgondolkodni, és úgy vágni neki a tanévnek, hogy tudjuk, sok öröm és bánat éri majd a gyerekünket, de ez nem baj. Ez maga az élet. Köze nincs a rózsaszín buborékhoz, amelyben legszívesebben tartanák oly sokan. Hibázni, tévedni szabad és kell is. Gyerekként és felnőttként egyaránt.
Kép forrása: Pinterest
