Kevesen tudják, hogy a gyógyszergyár és Kalmopyrin neve mögött rejlő rendkívüli embernek milyen élete is volt valójában. Richter Gedeon egy olyan magyar tudós és vállalkozó volt, aki a maga korában is jelentősen kiemelkedett a tömegből, aki életét a kutatásnak és a munkának szentelte, mert egy egész ország jövőjét akarta szolgálni.
1872-ben született Ecséden zsidó családban. Korán elveszítette mindkét szülőjét, így árvaként nevelkedett Gyöngyösön. Ez egész életére rányomta bélyegét. Visszahúzódó, szorgalmas és végtelenül fegyelmezett emberré vált. Mindig dolgozott, és sosem panaszkodott sorsa miatt. Gyógyszerésznek tanult, és tanulmányai során külföldi tanulmányutakra indult, ahogy hozzá hasonlóan mások, akik többet akartak tudni a világban történő fejlesztésekről. Ám ez nem elégítette ki teljesen, újat akart alkotni. Egy kisebb gyógyszertárban kezdett dolgozni, majd megalapította gyógyszergyárát is, amelyben hormonokat, fájdalomcsillapítókat és nőgyógyászatban használandó orvosságokat gyártottak. 1907-ben Kőbányán, a Cserkesz utca 63. szám alatt építette fel az első magyarországi gyógyszergyárat, amelyet vezérigazgatóként irányított. A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt, a Hyperol nevű fertőtlenítő tabletta pedig az első világháborúban kapott jelentős szerepet. Az első világháború kitörésekor már 24 gyógyszer szabadalma volt. A második világháború elején a gyár öt világrészre kiterjedő képviseleti hálózattal és 10 leányvállalattal rendelkezett, 34 államban pedig bizományi raktárt létesített. Úttörő volt az endokrinológia területén is, pedig ez akkortájt nem is létezett tudományként.
Richter Gedeon nemcsak tudós volt, hanem erkölcsi értelemben is kiváló ember. Gyárában emberséges körülményeket biztosított, támogatta dolgozóit, gondoskodott róluk. Magyar volt ízig-vérig. Soha nem hagyta el az országot, még akkor sem, amikor már látta, hogy Hitler Németországa háborúra készül. Akkor sem telepítette ki gyárát, amikor még módja lett volna.
A harmincas-negyvenes évek Magyarországa egyre sötétebb lett, és a zsidótörvények bevezetésével eltűnt az emberekből az emberség, a haszonlesés és a bosszú lépett a helyére. Természetesen maradtak sokan, akiket a hatalom nem tudott sem megvásárolni, sem megfélemlíteni. A már említett törvények őt is elérték, és már nem számított, hogy évtizedeken át mit tett az országért, hogy az egészségügyet szolgálta. Egyszeriben nemkívánatos személlyé vált, ahogy sok író, költő, színész és neves művész. Az emberek szemében ők már nem képviselték tovább a tudást, a szórakoztatást vagy a kultúrát. Csak a származás számított, amellyel születtek és amely ellen nem tehettek semmit.
1944-ben, a nyilas uralom idején Richter Gedeont is letartóztatták. Nem menekült el, rejtőzött el, pedig Raoul Wallenberg őt és családját is menteni akarta. Már idős volt és a gyárát sem akarta elhagyni. December 30-án a Dunába lőtték.
Így halt egy zseniális tudós, egy hazájához hű polgár, egy ember, aki milliók életét könnyítette meg. Halála nem egyszerűen tragikus, hanem szégyen, mert bizonyítéka annak, hogy egy társadalom képes elpusztítani a legjobbjait, ha felüti a fejét a gyűlölet, és az embertelen ideológia lép életbe. Ha az irigység eltiporja a hálát.
Richter Gedeon túl értékes volt egy olyan korban, ahol az értéktelenség és az elvakultság diadalmaskodott. Neve ma világszerte ismert, gyógyszerei élnek, segítenek. Halála nemcsak egy család vesztesége, hanem az egész nemzeté, amely rossz oldalon állt, és rosszakat támogatott. Rá emlékezni kötelesség.
Kép forrása:Wikipedia
