1936 nyarán jelent meg Margaret Mitchell elsöprő sikert aratott könyve. 27 nyelvre lefordították. Megjelenése óta több, mint 30 millió példányt kelt el belőle. Három évvel később már készült is a film, amely szintén óriási siker lett.
13 éves lehettem, amikor a kezembe került. Anyukám minden évben egyszer biztosan elolvasta. Már az elő oldalakon magával ragadott.
Scarlett akartam lenni, a szép és akaratos fiatal lány, aki tűzön-vízen át eléri, amire vágyik.
Majdnem. Lenyűgözött, hogy minden fiúnak tetszett, hogy mindenkit az ujja köré csavart. A legképtelenebb helyzetekben is feltalálta magát. A szerelem, amelyről azt hitte, hogy valódi, elkíséri élete minden pillanatában.
Scarlett kétféle módon szeret. Először is az álmait, amelyben a kiválasztott férfit piedesztálra emeli. Olyan tulajdonságokkal tűzdeli tele, amelyek nem is léteznek Ashley Wilkes-ben. Ettől függetlenül kiváló férfi, de soha nem tudná boldoggá tenni az elkényeztetett, szertelen lányt. A polgárháború megérleli Scarlett személyiségét is, ahogy mindenkiét.
Ezután szeret szíve legmélyéről, de rosszul. Része lesz kemény fizikai munkában, harcban, és még gyilkolnia is kell a családjáért. Lassan eltűnik a szeszélyes kislány és megjelenik helyette az erős akarattal bíró, olykor kíméletlenégig harcoló, rafinált asszony.
Scarlett O’Hara azért különleges, mert minden nőből van benne egy kis darab. Látjuk, mennyire hiú, akaratos, törtető, de a kitartása, ereje és vágyakozása az elérhetetlen után kicsit minden nőnek osztályrésze. Megéli a kislánya elvesztését, két férje halálát is, és alig lépt túl életének második évtizedén, amikor rájön, hogy egy ember szerette őt igazán. Az, akit ő sokáig észrevenni sem akart. Rhett Butler, az ő tükre. Nagyon sokára döbben rá, hogy ott volt a kezében minden, amit engedett kifolyni. Boldogtalanságát önmaga kovácsolja.
Amikor 14 évesen a moziban részese lehettem ennek a monumentális filmnek, bevallhatóan csalódtam. Nem a látvány miatt. A birtok, a ruhák, az amerikai Dél képi világa magával ragadott. Csak a szereplőkkel nem voltam kibékülve. Mintha minden férfi csúnya lett volna. Rhett Butlert kivéve. A tiniénem a többit pipogyának, csúfnak, öregnek látta.
De Scarlett ragyogó volt a filmvásznon is. Pontosan olyan gyönyörűséges, kacér és erős nő, ahogy elképzeltem. Vivien Leigh-nél tökéletesebben senki el nem játszhatta volna. Maradt is a példaképem, még ha láttam is személyiségének gyarlóságait. Igazi nő volt, nem hibátlan, nem tökéletes. Ahogy egyikünk sem.
Margaret Mitchell halhatatlan figurát alkotott személyében. De a könyv többi főszereplőjéről is elmondható mindez. A jóságos és mindent elfogadó Melanie, Scarlett „riválisa” is nagyon szerethető nő. Ahogy a férfiak Ashley és Rhett is.
Az írónő 1937-ben Pulitzer-díjat kapott. Bár irodalmi körökben ma sem tartják sokra az Elfújta a szelet. A 10 évig íródott művén kívül egyetlen regénye maradt csak fenn. 1949-ben autóbalesetben meghalt.
fotó: Internet
