Sok szülőnek rémálom az augusztus, mert pár héten belül kezdődik az iskola. A rutinosak nem aggódnak, tudják, majd minden megy a maga útján, és ha van tanító néni, akkor nem lehet nagy gond. Kivéve, ha nincs meg az összhang.
Mindenki tudja, hogy a gyereknek az a legfontosabb, hogy a közösségben szeresse és elfogadja az őt tanítót, nevelőt. Ha ez megtörténik, nem lehet nagy probléma. A gyerekek alapvetően kíváncsiak, lelkesek, és fogékonyak az újra. Kivétel persze akad. A legfontosabbak közé tartozik, hogy a szülő ne riogasson az iskolával, a majd ott megtanulod, ott majd nem lehet, amit itthon megenged anya vagy apa-mondatokkal. Próbáljuk megérteni, hogy az iskola nem a büntetés színhelye. Természetesen nem könnyű alkalmazkodni, hiszen a mai gyerekek különösen nehezen fogadják el a szabályokat, pláne, ha addig senki nem kényszerítette rájuk. Viszont egy osztályban, ahol rajta kívül van még legalább húsz világ közepe, meg kell tapasztalnia, hogy a türelem, az elfogadás sok mindenen átsegíti.
A szülők jó része úgy érzi, kicsit vizsgázik is elsőben, habár manapság már ez is sztereotípia, hiszen a nem nevelés, a mindent szabad-világokból érkezők úgy gondolják, majd az iskola elvégzi helyettük a kemény munkát.
Nincs a világon olyan modern, szabad felfogású hely, ahol a gyerekeknek nem kell elfogadni bizonyos határokat, és olyan sincs, hogy kedvük szerint tehetnek bármit. Ez nem könnyen teljesíthető a mai gyerekeknek, akik közül sokan csak elvétve hallották a NEM szót. És itt ne a poroszos nevelésre gondoljunk! A közösségben, legyen az munkahely, nagyobb társaság, óvoda és iskola, mindenkinek alkalmazkodnia kell a másikhoz. Ne várjuk, hogy a gyerek azonnal veszi az akadályokat, hiszen ez is tanulási folyamat. Új gyerekek, új felnőttek közé kerül, és millió dolgot kell megtanulnia, amit eddig nem tudott. Szinte minden pillanatban új információk tömege zúdul rá, ez nemcsak fárasztó, ijesztő is lehet egyben.
A gyerekek azonban sokkal gyorsabban alkalmazkodnak, mint gondolnánk. Hagyjuk őket beszélni, hallgassuk meg őket az első jó és kevésbé jó tapasztalataikról, és ne essünk kétségbe, ha nem találnak azonnal barátokat vagy nem érzik jól magukat. Gondoljunk bele, hogy az új munkahelyen mi se vagyunk felszabadultak az elején.
Nem baj, ha az elsős csendesebb lesz, ha nem repked reggelente, hiszen meg kell szoknia, hogy az óvoda után most feladatai vannak. A kisgyerek a jó szótól, dicsérettől szárnyakat kap, de ne azzal a semmitmondó üüüügyes vagy! kifejezéssel tegyük, hanem mondjuk neki, hogy örülünk, mert jó a kedve, mert szépen színezett, és gyönyörűek a vonalai, rajzai.
Egy elsősnek nem kell tudnia írni vagy olvasni még mielőtt iskolás lesz, hisz azért kezd iskolába járni, hogy ott tanulja meg mindezt. Viszont orrot fújni, kezet mosni, megtörölni a popsiját tudnia kellene, ahogy az öltözködés és a cipőkötés is a feladatai között kell, hogy legyen. Az sem baj, ha a köszönömöt, az egészségedre, és a jó reggelt-kifejezéseket ismeri, használja.
Nem, nem fog karácsonykor olvasni, ez elavult tévhit! Egy éve van rá, hogy elsajátítsa az olvasás és az írástudományát. A szülő legjobban azzal segítheti, ha figyeli a táskáját és tolltartóját, ha felügyeli a bepakolást, a leckét, és alkalomadtán gyakorol vele. A folyékony olvasást megtanulni kizárólag a tanórán lehetetlen. Bármennyire nehéz és kellemetlen, hisz a gyerek fáradt vagy tiltakozik, otthon kell gyakorolni. Sokat.
Az első osztály komoly feladat mind gyereknek, mind szülőnek, de az alapokat nem lehet kikerülni. Nem mondhatjuk, hogy épp nem érünk rá, és kedvünk sincs hozzá, mert ekkor alakítjuk ki a gyerek iskolához való hozzáállását, ami sok éven át kitarthat. Sajnos, nem örökké, hiszen ahogy változik a gyerek, úgy alakul a tanuláshoz való kedve is, amit a társai, a motivációja, a tanítója is jelentős mértékben befolyásol.
Ha addig megtettünk mindent, amit tudtunk, akkor szeptembertől se lesz gond, csak ne engedjük el a gyerek kezét december tájékán azzal, hogy megy ez! Ceruzát hegyezni, bepakolni és olvastatni év végéig kell. Nem beszélve a közös játékról, beszélgetésről és a mesékről. A mese nem a bekapcsolt tévét vagy tabletet jelenti. Az emberi szót, a mimikát és a közös pillanatokat. Higgyük el, nem kell Szabó Gyula hangján elmondanunk Mátyás történetét, nem ez az elvárás. Viszont, ha felolvasunk, ha összebújunk a gyerekkel, életre szóló köteléket alakíthatunk ki, nem beszélve a szókincse fejlesztéséről, ami hatalmas segítség lesz neki az iskolai olvasmányok kapcsán.
A mesélés, a felolvasás az egyik leghasznosabb dolog, amit tehetünk otthon. Nem ördöngösség, viszont klasszisokkal előrébb lesz a társainál, ha rászoktatjuk erre. Azok a gyerekek, akiknek addig is olvastak, társainknál jóval előbbre tartanak elsősként, ezt bizonyítja a tapasztalat.
Ne görcsöljünk rá az iskolára! Az eleje talán nehezebb, de belejövünk mi is, bízzunk magunkban. A szülő nem kap piros pontot, de feketét se, viszont sokat tehet azért, hogy az elsős boldogabban induljon reggelente arra a helyre, ahol napjának nagy részét tölti. Ez az ő munkahelye, ahol pokolian el tud fáradni, és nem szabadna ezer plusz elfoglaltsággal terhelni még őt. Ha nem tanul angolul vagy informatikát, nem gyurmázik, táncol heti ötször, akkor majd megteszi egy évvel később. A mai szülők viszont azt hiszik, valamiről lemarad, ha nem teszi.
Igen, lemarad a játékról, a pihenésről, a lustálkodásról és az ábrándozásról. Minderre legalább annyira szüksége lesz, mint azokra a szakkörökre, amikre nap mint nap elráncigáljuk.
Elsősnek lenni kemény munka. Mégse a poklok pokla, majd rájövünk, ha a gyerekünk repdesve fut elénk az első nyomda vagy aranycsillag örömével.
Sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek!
Kép forrása: Pinterest
