„Minden fajnak meg kell adni a lehetőséget, hogy az életét kiteljesítse. Nincs jogunk felelőtlenül szórakozni a fajok sokféleségével, és szűklátókörűen eldönteni, hogy melyik állat aranyos vagy hasznos. Erkölcsi felelősségünk a lehető legjobban vigyázni a Föld sokmilliónyi élőlényére, azokra is, amelyeknek nincs számunkra látható értéke – például a rovarokra, melyeknek nincs puha bundájuk, nagy barna szemük, és azon fajokra, melyeknek első pillantásra nem nyilvánvaló a jelentőségük.”
(Anne Sverdup-Thygeson)
A címbeli kérdésre sokan válaszolnának kapásból igennel, hisz az állatok társaink, legjobb barátaink, és magányunk enyhítői is. Nem minden állatot szeretünk, csak azokat, amelyekből hasznunk van. Sokszor azokat se. Egyetlen könnycseppet se hullajtunk a legyekért, szúnyogokért, hangyákért, de a végtelenül hasznos méheket is semmibe vesszük.
Amióta világ a világ, az ember mindig magához akarta édesgetni a vadon élő állatokat, hol azért, hogy megegye, vagy megnyúzza, később meg, hogy társa és védelmezője legyen. Ma legtöbbször azért tartunk állatot, mert cukik, mert remek fotótémát szolgáltatnak. A kutya és a macska még mindig a legnagyobb kedvenc, de már a virtuális világban is. Általában két végletben gondolkodunk. Vagy nagyon szeretjük a házi kedvenceket, vagy egyáltalán nem. Időszakosan megtűrünk egyet-kettőt, főleg a gyerekünk kedvéért, de eljön az az idő, amikor egyesek szabadulni akarnak tőle. Főleg, ha szaporulat mutatkozik. Faluhelyen régen nem sokat teketóriáztak, ha felesleges macskák, kutyák születtek, elásták őket és ment tovább az élet. A többi állatot a ház körül megették, kivéve a lovat, szamarat. Manapság már játékszert csinálunk a kedvencekből, és uram bocsá’ jobban bánunk velük, mint embertársainkkal. Dédelgetjük, ágyunkba engedjük őket, és aki nem gondol rájuk rajongással, azt kizárjuk az életünkből. Egyes ünnepekre állatokat adományozunk és nem törődünk vele, mekkora felelősséggel jár a tartásuk. Húsvét, karácsony elmúltával nem egy nyuszi kerül az utcára, hiszen szemrebbenés nélkül kirakjuk a kutyákat is, ha meguntuk őket.
Manapság a gyerekek egy része azt hiszi, hogy házi kedvence plüssállat, amit korlátlanul nyúzhat, dédelgethet. Ha az állat megkarmolja, megharapja, a szülők dühükben kidobják őket egy erdős részen, ahelyett, hogy megtanítanák, hogy kell bánni velük. Sok gyerek nem érti, hogy nem lehet minden kutyát és macskát megsimogatni, de ezzel a felnőttek sincsenek tisztában. A felelős állattartás nem abban merül ki, hogy enni és inna adunk nekik. Fontos figyelnünk a kullancsokra, bolhákra, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a betegségeket sem. Az állat, az állat, olykor kiszámíthatatlan, és előfordul, hogy nem tűri a nyaggatást. Nem lehet végtelenül simogatni, dédelgetni, mert nekünk ahhoz van kedvünk. Arról is megfeledkeztünk az évek során, hogy fajon belül is különbözőképpen viselkednek, és nekünk, felnőtteknek a feladatunk megtanítani gyerekeinknek, hogy hogyan kell gondoskodniuk róluk. Tisztán- tartásuk, házuk, óljuk, ketrecük takarítása nem hobbi, hanem kötelező tevékenység. Hasznos lenne, ha az állatok megvétele előtt tisztában lennénk azzal, hogy mik a kiválasztott szokásai, milyen hőmérsékleten érzi jól magát, és az is fontos, mekkora szaporulattal kell számolnunk egy év alatt.
Nem szabad engednünk gyerekünk kérlelő tekintetének, csak abban az esetben, ha nem bánjuk, hogy ránk marad a gondozása, ha majd már nem annyira érdekes, vagy cuki, mint egészen kiskorában.
Vannak veszélyes állatok is, amelyek tartása komoly gondot okozhat, ha nem figyelünk oda. Soha ne hagyjuk, hogy gyerekünk szeszélyének engedve beköltözzön a házunkba olyan állat, amiről nem tudunk semmit. Egyre több nem kívánatos kedvenc kerül manapság az utcára, legyen az teknős, kígyó vagy akár kenguru is. Ez utóbbi nem túlzás, volt rá példa Pest megyében. Az állatkölykök nem maradnak mindig kölykök, és nem is játékszerek. A gyerek lelkesedése meg szokott csappanni, ahogy nőnek. Nem kell minden szeszélyüknek engedni. Rénszarvas csak azért nem sétál erdeinkben, mert nem lehet karácsonyra ajándékozni. Ha lehetne, bizonyára szabadon engednék egyesek húsvét közeledtével.
Mindenféle hörcsögök, pockok, csincsillák és zajos madarak mellé tudnunk kell, mi és ki társítható, és ha egy idő után nem tudjuk elviselni őket, ne tegyük ki az utcára egyiket se. Ne engedjük a városi tavacska vizébe a teknőst, vagy a krokodilt, mert kiderült róla, hogy harap. Ez is a felelős magatartás része, nemcsak a vásárlás. Ha nem egzotikus állatot vásárolunk, hanem szimplán kutyát vagy macskát, tisztában kell lennünk a mozgásigényével, azzal, hogy lesz-e időnk, kedvünk foglalkozni vele. Ha nem, akkor maradjunk az akváriumnál, amit legfeljebb tisztogatni kell, de a halak nem kérnek simogatásunkból.
Ha szeretjük az állatokat, akkor teszünk a legtöbbet értük, ha hagyjuk ott élni, ahol jól érzik magukat. Ez lenne az emberek legnagyobb feladata. El kellene hinnünk, hogy egy állat se vágyik a bezártságra, legyenek bármilyen fantasztikusak a körülményei.
Kép forrása: Pinterest
