Abból sejtette meg, hogy kapcsolatuk mérgezővé vált, hogy egyre kevesebb élőlény vette őket körül. Először a korábban minden télen a nappalijuk előtti fákon csemegéző madarak tűntek el, de akkor még a macskára fogta – biztos az ijesztgette el őket.
A macska tavasszal kóborolt el, – vagy megmérgezte valaki, nem tudni, – de az biztos, hogy egyszer csak nem jött haza. Aztán egy negyed év alatt a szobanövényeik is kihaltak. Nem akarta túlmagyarázni a jeleket, de elég nehéz volt nem észrevenni, hogy nincs rendben az életük.
Látszólag jól éltek, mindketten második házasságukat taposták, együtt, érett fejjel rendezték be a fészküket… mi bajuk lehetett volna? El is hessegette magától a dolgot
a pocsolya-élet valójában csak béke és biztonság, a hideg ágy és szív igazából a korral járó dolgok…
mindent meg tudott magyarázni.
Aztán István lánya is elkezdett tünetelni. Hogy a kis szurkálódós megjegyzések és az eszetlen fogyókúra a kamaszkor beköszöntét jelentette-e, vagy a kislány egyszerűen csak megérezte, hogy ami őt körülveszi az “nem egészséges”, nem tudni. De olyan volt, mintha az együtt töltött öt év a semmibe veszett volna – a gyerek egyszerűen az őrületbe kergette undok megjegyzéseivel.
Mire meg merte említeni, hogy családterapeutához kellene menniük, mert ami náluk megy, az pusztító és fojtogató, addigra a férfi és a lánya is fényévekre érezte magát egymástól és tőle is. Estéiket sértett hallgatás vagy keserű vádaskodás töltötte ki. Végül ő döntött úgy, hogy feláll. Hátrahagyni egy kiskamaszt – mégha nem is ő szülte -, egy családi fészket, és egy egykor szeretett férfit több volt, mint egy egyszerű szakítás. Vagyis de, pont olyan volt: mintha ezer darabra szakították volna a testét és a lelkét.
Istvánnak is és a kislánynak is hosszú levelet írt. Jelenet és könnyek nélkül költözött el. Valahogy mégis úgy érezte, hogy jól döntött. Mennie kellett, hogy ne mérgezzék és ő se mérgezzen olyanokat, akiket valaha szeretett. Ünnepekkor összefutottak – István sokáig egyedül volt, majd rövidebb kapcsolatokban tengődött, Vani pedig egyre vadabb kamasz lett – és sokszor beszéltek telefonon.
Egy-két instára posztolt fotón észrevette, hogy a nappaliban megint van pár növény, Vani meg kapott valami kis zsebcirkáló kutyust… szóval, újra élet költözött a házba. Fellélegzett: hiszen végre ő is szabad volt, és úgy érezte, hogy azok is azok lettek, akiket hátrahagyott.
fotó: Pinterest
