A napokban 63 éves lett Ralph Fiennes. Ő azon ritka színészek közé tartozik, akinek pályáját nem kíséri hangos botrány, nem keresi a figyelmet, nincs jelen naponta a lapok címlapján, mégis képtelenség nem észrevenni. Három évtizedes pályafutása során sokszor bebizonyította, hogy csendes jelenlétével olyan magasságokba emelkedhet, amellyel kitűnik színésztársai közül.
Almásy grófként is simán beleszerethettünk, de fantasztikus volt a Schindler listájában táborparancsnokként, amikor is annyira magáévá tette a szerepet, hogy saját bevallása szerint megrettent önmagától. Ő a kimondhatatlan Voldemort is, akinek sármja, eleganciája időtlen. Szabó István A napfény íze című remekében is csodálatos volt.
1962. december 22-én született Angliában egy olyan családban, ahol az alkotó légkör mindennapos volt. Édesanyja író, édesapja fotográfus volt, és testvérei közül többen is a művészetek felé fordultak. Sokat költözködtek, így magántanuló volt. Nem voltak jómódúak, volt, hogy karácsonykor ajándékra se jutott nekik. Mindig ott éltek, ahol apja munkát kapott, és ez azzal járt, hogy nem eresztettek gyökeret sehol. Fiatalon még a festészettel kacérkodott, de hamar rájött, hogy a színpad az a hely, ahol otthon érzi magát. Pályáját mindvégig alázat és fegyelem jellemezte.
A már említett Schindler listájában Amon Goeth szerepében azonnal felfigyelt rá a szakma. Megrázó, félelmetes és fájdalmasan hiteles volt, olyan, amilyentől a néző nem könnyen tud szabadulni. Oscar-jelölést hozott neki, bár nem kapta meg.
Ralph Fiennes sosem csak sztár akart lenni, hanem mindig jobb és jobb színész, aki rendkívül sokféle szerepet elvállalt. Bármiben jelent meg, a néző tudhatta, hogy ügyel a finom részletekre, nem játszik túl, nem dramatizál, mintha mindegyik szerepe valóban ő lenne. Kevesen tudják róla, hogy a filmezés mellett elkötelezett színházi ember, különösen jelentősek a Shakespeare-darabokban nyújtott alakításai.
Rendezőként is bizonyított két filmjével is, ahol érzékenysége és fegyelme szintén megmutatkozott. Rendezései elgondolkodtatóak, mélyek, akárcsak ő maga. Magánéletéről keveset tudunk, mert nem keresi a talmi csillogást. Ritkán ad interjút, és ha igen, azokban mindig őszinte, önironikus, és bátran mesél az öregedéstől való félelméről vagy a művészet felelősségéről. Visszafogottsága különleges, különösen a mai, hangos világban, és azt bizonyítja, hogy csendben is lehet eredményeket felmutatni.
Színészi tanulmányai alatt ismerte meg Alex Kingstont (Vészhelyzet), akivel 10 év ismeretség után házasodtak össze 1993-ban, de a kapcsolat 1997-ben válással végződött.
1995-ben kezdődött következő kapcsolata a nála 17 évvel idősebb Francesca Annisszal, aki az édesanyját játszotta a Hamletben. A páros útjai 2006-ban váltak szét, miután a pletykalapok arról kezdtek írni, hogy Fiennes megcsalta párját Cornelia Crisan román énekesnővel. 2007. február 11-én a Qantas légitársaság utaskísérőjét, Lisa Robertsont meggyanúsították, majd elbocsátották munkahelyéről, mivel bebizonyosodott, hogy január 24-én, egy Darwinból Mumbaiba tartó járaton munkaidejében szexelt Fiennesszal a mosdóban. Robertson azt állította, Fiennes követte őt a mosdóba és ő volt a kezdeményező. Későbbi interjúkban azonban elmondta, hogy az eset kölcsönös flörttel kezdődött.
Jelenleg csend uralja a magánéletét. Gyerekei nincsenek.
A róla szóló érdekességek között meg kell említenünk, hogy Fiennes az országért végzett munkájáért 2017-ben szerb állampolgárságot kapott. Az erről szóló határozatot Ana Brnabić miniszterelnök írta alá szeptember 7-én, és megjelent a szerbiai nemzeti közlönyben is. A színész ekkortájt forgatta az országban a Belgrádi Filharmonikusok közreműködésével a The White Crow – Rudolf Nurejev élete című filmet, melyben Alekszandr Ivanovics Puskint, a világhírű szovjet balett-táncos mesterét alakította, egyben ő volt a film rendezője is.
Mindezek mellett a színész az UNICEF brit nagykövete is, amelynek keretében járt már Indiában, Ruandában és Romániában is jótékonysági céllal.
Boldog születésnapot, Mr. Fiennes!
Kép forrása: Wikipedia
