„SOK HÍRES EMBER HELYETT UGROTTAM MÁR…” – interjú Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőrrel – 1. rész

Gulyás Kiss Zoltán neve a szakmabelieknek valószínű, hogy sokat mondd, ám az átlagember csupán akkor kapja fel a fejét, ha azt mondják neki: emlékszel arra a filmre, amelyben a James Belushi, vagy Omar Shariff, vagy Jasson London ilyen vagy olyan veszélyhelyzetbe került, leugrott, égett, elütötték…?

 
 

Ezeknek az embereknek volt a dublőre, sőt még sok nagy színészt helyett végzett el veszélyes kaszkadőri feladatokat, számtalan sok filmben. Együtt dolgozott Banderassal, Madonnával, Rutger Hauerrel, Catherine Zeta-Jones-szal, Dennis Hopperrel, a teljesség igénye nélkül. Két sikeres Guiness kísérlet van a háta mögött. Rengeteg magyar filmben is játszott ez a visszafogott, kedves férfi, akivel egy kávé mellett beszélgettem a munkájáról, és a filmes világról.

Amikor az iskoládban felvételt hirdetsz, mi alapján válogatsz? Van valami előzetes megmérettetés, esetleg felvételi? Van-e valami kritérium?

Nincs semmiféle előírás erre, így bárki jöhet hozzánk, aki elmúlt 18 éves, és úgy érzi, szeretné ezt csinálni. Gyerekeket is oktatunk, ez persze nem ad papírt, de kellően komolyan vesszük, ez inkább edzés, képzés.

Utasítottál már vissza valakit, aki a képzésre jelentkezett?

Ez egy érdekes szituáció volt. Előzetesen elmesélem, hogy volt nálunk egy hölgy, aki jelentkezett a képzésre, de vizsgázni nem jött el. Utólag bevallotta, hogy ő csak a dohányzásról akart leszokni, és egy olyan közösségbe akart kerülni, ahol ehhez fizikálisan és mentálisan is hozzásegíti. Ő ezért jött, sikerült neki, véghez vitte. De hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, volt olyan, akit vissza kellett utasítanom, de inkább ráutaló volt a magatartásom. Mielőtt bármiféle munkának nekilátunk, szoktam beszélgetni a résztvevőkkel. Ebben a munkában, amit mi végzünk, fontos a becsület, a bizalom, és a csapatszellem. Egy alkalommal érkezett két nagydarab pasi. Ott ült a megbeszélésen két túlsúlyos ember. Kérdeztem tőlük, hogy hát ti? Hát ők jöttek a kaszkadőrképzésre. Mondtam nekik, hogy az első szaltónak rugaszkodásnál össze fogjátok törni magatokat. Ha ezért vállaljátok a felelősséget, akkor hajrá, gyertek, de én nem vállalok értetek semmiféle felelősséget. Ekkor az egyik odafordult a másikhoz, hogy: te, szerinted itt kell futni? Mielőtt a másik válaszolhatott volna neki, besegítettem: Kell. Ekkor elkezdtek bizonytalankodni. Hogy ők tulajdonképpen az Eragon-ban (2007-es film) statisztáltak, sétáltak a tömegben, és az elől lévő kaszkadőröktől hallották, hogy több a gázsi. Így döntötték el, hogy kipróbálnák a kaszkadőrködést. Mondtam nekik, hogy nyugodtan maradjanak, ha akarnak. Nem akartak. Szóval lenne létjogosultsága a felvételinek, de én csupán egy orvosi alkalmasságit kérek csak, ezt is mindenki a maga érdekében intézze el.

Ha már a teltebb alkatú embereknél tartunk, ha egy testesebb színésznek kell valami különleges dolgot csinálni, akkor van egy kövér kaszkadőr, aki beugrik helyette, vagy hogy oldjátok meg ezt a dolgot? Beöltöztök?

Igen, akkor be kell öltözni. Van egy jó példám erre: forgattuk a Royce című filmet James Belushi-val. Ő jó fizikumú fickó, de kövér. A forgatás előtt néhány hónappal, amikor a megbeszélésre jöttek, a rendező azt mondta, hogy te nagyon jó leszel, csak Belushi erősebb. Fiatal voltam, mindent be akartam vállalni. 3 hét alatt, tizenhárom kilót híztam fel. De volt másik véglet is. Akkor hét kilót fogytam le 6 nap alatt, a Friderikusz Show miatt. A Sándor dublőre voltam. A kollégámat (Piroch Gábor) meghívta Friderikusz, és kitaláltunk egy kis show-t a műsorba. Fridi akkor még vékony volt, így nekem is le kellett fogynom 76 kilóra. A kollégáim szörnyülködve néztek, és csak mondták, hogy egyél már valamit, olyan szarul nézel ki, összeesel! (nevet) Egy kakaót ittam egész nap, és mire kellett meglett a mínusz 7 kiló. A Beluschi-s történet sem volt egyszerű. Őrült fizikuma van egyébként a fickónak.

Pont most csináltunk Gothárral együtt egy filmet, ahova kellett egy testes dublőr. Akit találtunk, megközelítette súlyban, és arcban is akit kellett. Ruhában lehet csalni, itt könnyen alá lehetett öltözni. Ha megvan a megfelelő anyagi háttér, mindent meg lehet oldani. Eddie Murphy-nek voltak olyan filmjei, ahol őrületes költségű maszkokkal kellett dolgozni. De az olyan produkciókban, ahol nincs akkora költségvetés, ott azt mondják, hogy hozz egy dublőrt, és lehetőleg még olyan is legyen, hogy szemből is összekeverd őket.

Ti a trükkök fizikai valóját csináljátok meg. De annyiféle digitális trükk van ma már. Nagyon sok helyütt kiváltják a kaszkadőröket ezekkel. Nem félsz attól, hogy az emberi oldala a filmkészítésnek, azon belül a munkátok nagy része elvész?

Nem. Ez már 10 éve is felvetődött. Attól függ, mi az igény. Kisebb igényű filmeknél ki lehet váltani a kaszkadőrt, és a mozgást. Az élményt át tudja adni egy kaszkadőrmentes közeg is, autók repkednek, és ha valaki a digitális trükkökön nőtt fel, azt fogja valósnak tartani. Ha valóságot akarunk, akkor azt ma, vagy ma még nem tudja, vagy soha nem is fogja a technika lemásolni. A legjobb példa erre, egy zuhanás esetén, az emberi test mozdulása. Utánozhatatlan. A film is a retro korszakát évi. A régi filmekben, pl. a Fantomas filmekben, olyan trükkök vannak, az akkori kornak megfelelően, hogy csak fogjuk a fejünket, olyan borzasztóak. De megvan azoknak a filmeknek is a varázsa, őrült jó volt nézni, imádtuk. Például Jane Marais nevetése a végén, katasztrofális. Mégis oda voltunk érte. Ott még ki kellett találni, hogy vágják át a nézőt. Ma már sokkal könnyebb. De azt mondom: a technika, és az élő dolog megfér együtt, egymás mellett.

Az interjú folytatását itt olvashatod.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here