Amikor az ember hosszú idő után hazalátogat a falujába, sejti, hogy ízekre fogják szedni. Elsősorban a külsejét. Az van szem előtt, ahhoz semmi nem kell, csak egy szemvillanás.
Ezért én mindig nagyon ügyelek a ruhámra, hajamra, nehogy azt mondják, na, ez(!) is elhanyagolja magát, meg no, lám, a nagyvárosban sem tanult meg öltözködni. Ha kell, csinos topánkában flangálok egész nap. Ha fáj a sarkam, hagyom, hadd fájjon, csak ne érje szó a ház elejét. Pedig nem úszom meg a kritikát, tudhatnám.
A szülőházam kulcsát egy nő őrzi, ő gondoskodik nagyjából róla, amióta üresen áll. Nekem kulcsom sincs, olyan régen eljöttem otthonról, hogy már nem volt rá szükségem. De szeretnék bemenni, ezért elugrunk az egyetlen kulcsért hozzá.
Kijön, végigmér. Még nem szól. Kibírja. Csak rendezi magában, amit lát. Később, pár óra múlva, amikor visszaviszem neki a kulcsot, (nekem nem nagyon kell már, hisz az üres falak maradtak csak, de azért be kellett mennem, hogy lássam, érezzem, ott nőttem fel, és szinte semmi nem maradt odahaza belőlem a falak közt), azonnal elkezdi mondani:
– Az én gyerekeim is itthon vannak. A lányom bent van. Pont olyan ERŐS, mint te.
Nem válaszolok. Tudom mit jelent, ezért visszafogom magam. Ám ő nem adja fel. Még egyszer mondja, hogy érezzem a törődést: pont olyan erős, mint te.
Nyelek. Nem tévedés. Kétszer egymás után szándékosan közli velem, hogy kövér vagyok. Ezt ki kell mondania, faluhelyen nem ciki. Megrántom a szám, persze nem esik jól. Tudom, hogy nem vagyok nádszál, de akkor is rossz hallani. Ennél jobban már csak a megasszonyosodtál kifejezést „szeretem”. Azt most mellőzi… Talán elég nekem most ennyi, úgy hiszi.
Nézek rá, zavarba jövök, és azon gondolkodom sértettségemben, mi lenne, ha én meg azt mondanám a cseppet se előnyös külsejére,hogy ő meg csúf? Vajon mit szólna? Vagy virágnyelven közölném, hogy ő se állt sorba, amikor a szépséget osztották. Persze nem vágok vissza.
Megtanultam, hogy vannak békák, amiket le kell nyelni, mindegy hány éves az ember. És az se számít, hogy mennyire ERŐS! Még ha az erő itt kilóban mérendő.
Ez is hozzátartozik a faluhoz. Nem legyek már annyira városi, hogy ezt ne tudjam!
Kinyögök egy viszlátot, és visszaszállok a kocsiba. Erősen és gyorsan.
Kép forrása: Pinterest
