Cynthia McNeill tudta, hogy nem véletlenül került a kertbe, és azt is, hogy valaki bántani akarta. Egyedül csak azzal nem volt tisztában, hogyan úszta meg. Az percekig fel se merült benne, hogy valaki netán megerőszakolhatta. És ez az egyvalaki csak Patrick lehetett, hiszen miatta jött ide, ő csalta lépre. Nem vele akart lenni, évek óta Julienbe volt szerelmes, de a középső fiú azt állította, hogy tudja a módját, hogyan hozza össze vele. Mrs. Russellre pillantott, aki ha ideges is volt, remekül palástolta.
– Örülök, hogy jobban van! – nézett rá ridegen az asszony. – Gondolom, kicsit többet ittak, mint kellett volna, de ne aggódjon, nem fog kitudódni. Az édesapjának se említjük, nehogy csalódást okozzon neki.
– Én nem ittam sokat, már mondtam…És haza akarok menni. Most azonnal! Hívjon nekem egy taxit, Mrs. Russell! Ebben a házban egy percig se maradok.
– Rendben. Kérem, ne cirkuszoljon, nem kérte senki, hogy a kertünkben heverésszen pocsolyarészegen…A mai lányokban úgy látszik, nincs sok tartás… – Eva megvető pillantásától egy apáca is zavarba jött volna. – Menjen csak, hívom a taxit, és eszébe ne jusson a mi házunkról rosszat terjeszteni. Tudtommal, a főtanácsos úr legjobban a diszkréciót kedveli, ez magára is épp úgy vonatkozik, nem?
Arthur Russel megcsóválta a fejét. Érezte felesége hangján, hogy valamit tervel. Kihallotta belőle a félelmet, amit más soha. Mi a fenét csinálhatott a fia már megint? Eltelik vajon egy olyan hét, amikor valamelyik nem kerül bajba? Még emlékezett azokra az időkre, amikor a gyerekek kicsik voltak, együtt jártak az erdőbe megfigyelni a madarakat, időnként, ha ideje engedte, horgásztak is. Manapság azonban semmi nem maradt neki a régi időkből, csak a kellemetlenség, mert hol egyik gyerekével volt gond, hol a másikkal. Mégse packázott volna szívesen a főtanácsossal, mert az a hír járta róla, hogy az ellenségeit nem tisztességes módon söpri félre. Nem is volt sok neki. Erre most ez a lány tönkreteheti a jó kapcsolatukat…Valamit tennie kell, hogy ne panaszolja be a családot.
– Jöjjön, kisasszony, kikísérem a taxihoz! – állt fel a kanapéról hirtelen. – Szeretném, ha biztonságban hazajutna és elfelejtené ezt a rossz estét. Rendben?
– Köszönöm! – bólintott Cynthia, és kedvesen a férfira mosolygott.
Végre valaki ebben a házban, aki emberi módon szól hozzá. Ahogy lépni akart, megérezte, hogy nincs rajta bugyi, ami azért is volt furcsa, mert tudta, hogy soha nem venne fel nadrágot alsónemű nélkül. Addig annyira kába volt, hogy fel se tűnt neki. Elsápadt, és ez nem kerülte el Mr. Russell figyelmét. Óvatosan a nadrágja derekához nyúlt, és belecsúsztatta az ujját, hogy kitapintsa, valóban jól érzi-e, de nem tévedett. Ha nincs rajta alsónemű, akkor biztosan olyasmi miatt nincs, amit ő önszántából nem tett volna meg. Lábából kifutott az erő, és ha nem kapaszkodik meg az egyik székben, mindenképpen elájul. Valaki megerőszakolta, ebben már biztos volt. És ha ez igaz, akkor a kórházba kell mennie, hogy látleletet vetessen. Valamelyik rohadék…Patrick, netán Julien? Remélte, hogy nem utóbbi, akiről nem tudta volna elhinni.
Mr. Russell belékarolt, és az imbolygó lánnyal elindult kifelé a taxihoz. A szobalány, aki nemrég felfedezte a kertben, megcsóválta a fejét. Mrs. Russell elfintorodott, de nem mondott semmi mást. Odakint egyre erősebben tűzött a nap, zöldellt a csodás pázsit, miközben a ház ura a kavicsos ösvényen ügyesen terelgette a gyenge vendéget.
– Rosie, kérem, hogy szóljon mindkét fiamnak, hogy azonnal jöjjenek a szobámba. Nincs kifogás, ezt üzenem.
– Igenis, asszonyom. – A szobalány sarkon fordult, és egy pillanatra elmosolyodott. Örült, hogy látni fogja Patrick-et, aki nagyon tetszett neki, bár a fiú ügyes sem vetett rá.
Mielőtt a kapuhoz értek volna, megszólalt Cyntia telefonja, aki nem sejtette, hogy azzal, hogy valaki hívta, megmentette az életét. Mr. Russell arca elsötétült, és kis híján felrobbant a méregtől. Nem akadályozhatta meg, hogy a lány felvegye, pedig szívesen megtette volna. Ha beszélni kezd, ha elmondja, mi is történt vele valójában, merthogy valaminek történnie kellett, ezt mélyen ő is érezte, akkor az egész családja veszélybe kerül, és ő sem tervezhet már nagy dolgokat. Ez rettenetes.
Ám, Arthur, aki jámbor arcával becsapta a világot, maga volt a fékevesztett gonoszság…
Folytatjuk…
