A házimunka nem ördögtől való, ahogy a gyerekek bevonása a munkába sem az. Csak egy csendes nevelési folyamat, amelynek hasznáról nem lehet eleget beszélni. Nem az a fontos, hogy rend lesz-e odahaza, hanem az, ahogyan egy gyerek látja majd önmagát a világban. Képes lesz-e elhinni, hogy hasznos, értékes és megbirkózik-e a majdani feladatokkal. Szó sincs arról, hogy nekünk, szülőknek kevesebb munka marad, hanem azáltal, hogy feladatokat adunk, többet kapnak gyerekeink, mint, amit pénzben ki lehet fejezni: feladattudatot, dicséretet, elismerést, a jól végzett munka örömét.
Íme 12 pontos terv arról, hogyan vonjuk be gyerekeinket a munkába:
- A legkisebbek még nem „dolgoznak”, csak utánoznak minket, és ezt élvezettel teszik. Egy kis lapát, egy seprű, egy törlőkendő elég nekik, hogy részesei legyenek a mindennapoknak. Itt még az a fontos, hogy ők is el tudnak végezni valamit, mindegy, hogy hogyan.
- Nagyon fontos a tálalás: Soha ne mondjuk, hogy segítségre van szükségünk, inkább fogalmazzunk úgy, hogy csináljuk együtt a feladatokat. Így a felelősség közös lesz.
- Valódi feladatokat adjunk, ne kamukat, csak azért, hogy lefoglaljuk őket. Hamar átlátnak rajtunk. Egy igazi feladat azt üzeni, hogy bízunk bennük. Ez nagyon sokat számít.
- Hagyjuk, hogy a munka, amit elvégeznek, ne legyen tökéletes! Ne csináljuk újra, és ne korrigáljuk finoman azzal, hogy mégse az igazi…
- Találjunk ki állandó feladatokat. A rendszeresség biztonságot ad. Ha tudja, hogy minden este ő terít, vagy bepakolja a mosogatógépet, akkor nem kérdés többé az identitás.
- Adjunk a gyereknek választási lehetőséget! Porszívózni akar vagy port törölni? Mindegy, csak kedve legyen hozzá. Ez a választás jelzi, hogy szabadon dönthet, mégis együttműködik.
- Ismerjük el, amit csinálnak, de nem kell elájulni, tapsikolni. Sokszor hitelesebb a kisebb dicséret, mint a nagy, negédes.
- Mutassunk példát a munkában! A gyerek nem azt tanulja meg, amiről papolunk, hanem amit lát. Ha lusták vagyunk, halogatunk, ne csodálkozzunk, ha ő is ezt teszi.
- Beszélgessünk arról, hogy mennyire jó mindent együtt csinálni, mert úgy több időnk marad egymásra. Ez érthető, elfogadható.
- Engedjük, hogy gyerekünk büszke legyen magára. Hadd érezze, hogy volt értelme annak, amit csinált, hogy hozzájárult a rendhez, és ez a valódi jutalom, nem a pénz, amit adnánk. Ne pénzért dolgoztassuk!
A házimunka arról szól, hogy a gyerek megtapasztalja, hatással van a környezetére, hogy amit tesz, az fontos és számít. Ez önbizalommal tölti majd el, és megtanulja, hogy képes hozzájárulni a közöshöz. Könnyebben vállal így majd felelősséget és kevésbé fog elmenekülni a feladatok elől. Eszünkbe ne jusson, hogy a gyerekmunka káros, és ne sajnáljuk a gyerekünket annyira, hogy nem merünk rábízni semmit. Higgyünk benne, hogy el tudja végezni. Mi nem szolgálói vagyunk a háztartásban, és ha azokká váltunk, vessük le ezt a jelmezt. A szeretet nem arról szól, hogy pincsikutyaként ugrálunk körülötte, és lessük minden gondolatát.
A közös munka érzelmileg is mély nyomot hagy. Együtt pakolgatunk, mosogatunk, szedjük össze a szemetet és ezek a pillanatok annak érzetét erősíti, hogy egy csapat vagyunk. A rend másodlagos, inkább arra legyünk büszkék, hogy a gyerekünket nem szolgáljuk, mert ő maga is hozzátesz a mindennapokhoz. Ez a tudás és tapasztalat egy életre szól. Nagyobb ajándék, mint bármi, amit ideig-óráig szeret majd a gyerekünk.
