Levi napokig lázas és gyenge volt, így az edzés kimaradt, amit aggódó anyja most cseppet se bánt. Kicsit szégyellte magát, amiért ennyire kapóra jött neki a fia betegsége, mégis jó volt, hogy nem kellett a focipálya közelébe mennie. Ám semmi nem tart örökké, még a rossz sem, és a kisfiú egyik reggel úgy ébredt, hogy az volt az első mondata, hogy alig várja, hogy délután focizhasson, mert már utál otthon lenni. Bea nevetett, és könnyű reggelit csomagolt neki, ami egy kis szendvicsből és banánból állt. Megbeszélték, hogy érte megy és elviszi az edzésre, de sietve hozzátette, hogy nem megy be vele, mert dolga van. Levi nem reagált erre, számára az volt a fontos, hogy ott lehessen és játszhasson, pláne, hogy az edző bá elégedett legyen vele.
Az iskola előtt Bea hosszan nézett utána, és neki is az jutott eszébe, mint minden szülőnek: te jó ég, milyen hamar felnőnek. Ám, ő nem öregedett, hiszen a huszonhat, mégiscsak huszonhat, aminek életében először örült. Érdekes módon eszébe se jutott, hogy esetleg lehetne még egy gyereke, hiszen se kapcsolata, se szex nem volt az életében, leszámítva a kalandot, amelyre gondolni se akart. Nem, az a férfi nem lehet a jövője!
– Jó reggelt, hölgyem! – szólalt meg ekkor valaki, mire Bea összerezzent. Táskájába kapaszkodott, mintha attól tartott volna, hogy az aszfalt felől érkező el akarja rabolni.
Olyan hangot hallott meg maga mögül, mintha egy rendőr vagy egy ellenőr szólítaná meg az embert, de nem ez történt. Rosszabb. A hang tulajdonosa az az ellenszenves Kálmán volt, akiről azt hitte, sose fogja látni többé, de most egy menő sportkocsival gurult mellé, és úgy vigyorgott, mint a tejbetök.
– Micsoda kocsi! – mondta gyorsan, mert érezte, hogy ennél fontosabb nem lehet semmi a férfi életében. A pasasnak azonnal elömlött arcán a büszkeség, és finoman megpaskolta a törtfehér bőrülést, amely szinte vakított a cabrióban. Kétszemélyes autó volt, nem gyereklábakhoz és morzsálódó szendvicsekhez tervezték.
– Ugye? Épp most gurult le a szalagról. Szívesen elviszlek egy körre, ugorj be!
– Nem, köszönöm, én már kinőttem ebből, és különben is mennem kell dolgozni.
Kálmán arcán felhő futott át. Már megint visszautasították. Elege volt már belőle, hogy a legtöbb próbálkozás kudarcba fulladt. Nem volt egy Adonisz, ezt jómaga is tudta, de azért Freddy Krueger se. Hiába nem akarta, tetszett neki a lány, és bár sejtette, hogy nehéz természete van, úgy döntött, nem adja fel, és újra megkörnyékezi. Az első randi katasztrófa volt, de azért adhatnak maguknak egy újabb esélyt, nem igaz?
– Te miért kéreted magad folyton? Látod, hogy kedves vagyok, olyan nehéz ezt elfogadnod? – hördült fel olyan hangon, hogy a lány hirtelen lefagyott a nemvárt támadás hallatán.
– Tisztázzunk valamit! Én nem kéretem magam! Hagyjál engem békén, jó? Ha menőzni akarsz, szedj fel akárkit a városban, én nem a te embered vagyok.
– Én nem értelek téged! Mit vagy ennyire nagyra magaddal? Eddig nem úgy láttam, hogy hű, de okosan válogatod meg a partnereid.
A lány elpirult. Mit tudhat ez a szánalmas, kevés hajjal rendelkező tökfej, hogy így le meri rohanni? Hogy hiheti, hogy ezzel a módszerrel meg lehet hódítani valakit? Táskájába nyúlt, mintha rezegne a telefonja, és kivette.
– Most beszélnem kell valakivel! – nézett a férfira. – És ez a valaki nem te vagy. Lehet, hogy én nem válogatom meg okosan a pasikat, de te meg sehogyan se a csajokat. Vagy tévedek? Mert hiába a kocsi, ha senki nem akar beszállni, nemde, zsenikém?
– Először az az Iván, most meg Pálfi, akinek a fél város megvolt? Én csak jót akarok neked és a fiadnak! Hidd el, élveznéd a velem való életet – folytatta Kálmán kitartóan, és nem tudni, hogy szándékosan-e, vagy valóban nem vette a jeleket, de az erősen maró szavak nem jutottak el hozzá.
Bea ekkora önhittség láttán elnevette magát.
– Biztosan nem. De hogy te velem nem bírnál, az ezer százalék! Add fel, mint mondtam, nem én vagyok, aki neked való. Sok lányt megvehetsz pénzen, én nem tartozom közéjük.
Kálmán a kormányra csapott. Arca piros és fényes lett a méregtől. Még a szokottnál is rondábban nézett ki, de egy ezüstkocsi sokat ellensúlyoz az ember kinézetén, gondolta ő, amikor megvette.
– Gyűlöllek téged! – sziszegte. – Nálad idegesítőbb lány nincs a Föld kerekén, én mondom. Igaza van anyámnak! De én bolond, bizonygattam neki, hogy te más vagy, mint a többiek. Hülye kis ribanc vagy, és nem kell félned, ezután észre se foglak venni.
Azzal gázt adott, és a vadonatúj kocsi akkora csikorgással robbant ki a járda mellől, hogy többen felkapták a fejüket. Pár járókelő meg is csóválta, és arra gondolhatott, hogy nem ok nélkül félnek az öregek a szélhámos vezetőktől, akik azt hiszik, övék a világ.
– Barom! – kiáltotta Bea haragosan. Jó kis reggel, dörmögte, de mielőtt beszállhatott volna a saját autójába, valaki elkapta a karját. Reflexből kirántotta, ami azzal járt, hogy alaposan orrba is vágott valakit, aki mondott egy cifrát.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest