A 2026-os Üvöltő szelek adaptáció úgy reklámozza magát, mint egy merész, erősen pszichologizáló filmet, amely erős újraértelmezése a könyvnek. Így is lehet mondani, ugyanis a film nyomokban tartalmazza csak a könyv szellemiségét. Kosztümös, romantikus dráma akarna lenni, ami szembe megy a hagyományokkal. Catherine és Heathcliff szerelmét nem végzetes szerelemként mutatja be, hanem egy beteg, függőségekkel teli kapcsolatnak. Az alkotók a birtoklásvágy, az értelmi bántalmazás és a trauma tengelyére helyezik a hangsúlyt, vagyis helyeznék, ha nem billenne félre.
A néző először is nem tudja eldönteni, hogy egy Instagram-képekkel telitűzdelt videót lát, vagy egy barokkosan túlzó festménysorozatot, esetleg egy öncélú magamutogatást. A film szépen komponált lenne, ha egyes jeleneteknek lenne értelme. Pl. amikor Catherine talpig fehérben, 10 méteres fátyollal, amely lebeg a szélben, átfut a szomszédba az esküvőjére, ami mérföldekre van. Miért?
Azt se érti a néző, hogy miért van mindig olyan ruhákban, amelyek semmiképp nem jellemzik a kort, de legalább beleerőltetnék a melleit a dekoltázsába, mert mindegy, hogy hóvihar van-e vagy épp temetés, Margot Robbie kivágott, korban nem passzoló ruhában kelleti magát. A környezete merő kosz, sivárság, ő viszont piros ruhákban, tüllökben rohan át a vásznon, csakhogy megcsodáljuk. Egyetlen őszinte gesztusa sincs. Se a szerelmet, se a vágyódást nem hisszük el neki, leszámítva, hogy a szegényes körülmények között mindig van ideje és lehetősége erős sminkre. Ahogy a kivégzés nézőinek a film első filmkockáinál.
Heathcliff, azaz Jacob Elordi egyszer rokonszenves, máskor meg ok nélkül bántalmazó. Nehezen hisszük el neki, hogy Izabella-val képes rosszul bánni, még akkor is, ha nem szereti. Vagy ott van Nelli, a társalkodónő, aki csak úgy magától, cél és ok nélkül gyűlöli Catherine-t. Nem derül ki, hogy féltékeny-e, érvényesülni szeretne, vagy mit remél árulása jutalmául.
A leghitelesebb szereplő Edgar Linton, aki bár nem a legélesebb kés a fiókban, de tényleg szereti a feleségét, aki úton-útfélen megcsalja. Húga is előbb átlát a szitán, mint ő. Catherine és Heathcliff egymásra hangolódása, és itt finoman említem a szexet, már-már a pornó határát súrolja. Túl sok a részlet, érti a néző a nagy vágyat, de itt túloz a rendezés. Már-már kínosan feszeng, hiszen a történet nem a szexualitásról szól, hanem az érzelmekről. A könyvben. Itt egy merész elgondolás törli ezt a koncepciót, és felülírja a könyv alapgondolatát.
Az a jelenet, amelyben a lány meghal, rosszabb, mint egy horrorfilm. Erősen akar hatni, de viszolygásba megy át. Ott is, és a legtöbb helyen, Mr. Linton az, aki helyén kezeli a dolgokat.
Meg kell még említenünk, hogy a fiatal Heathcliff szerepében feltűnik a Kamaszok sztárja, Owen Cooper, akinek kisujjában több tehetség van, mint az egész szereplőgárdáéban.
Ha valaki azt hiszi, hogy egy jó filmet láthat, tévedni fog. Felületes, olcsó, látványokra épülő, semmitmondó sztori lett belőle, amelyben Margot Robbie gyengécske, Jacob Elordi viszont erős négyes. A film nem fog bekerülni a klasszikusok közé, különösen azért, mert a Laurence Olivier vagy a Ralph Fiennes alakította férfiszerep fényévekre van a mostanitól, nem beszélve Merle Oberonról vagy Juliette Binoche-ról, aki eddig Kathy-t formálta meg. ha nem hasonlítgatjuk össze őket, akkor se ismerhetjük el, hogy érdemesvolt beülni a moziba.
Üres, lélektelen lett ez az Üvöltő szelek. Lehet, hogy a mai nézők nem vágynak nagy drámákra, de ilyen kicsikre sem, mint ez a nagy csinnadrattával beharangozott alkotás.
Fotó: Tima Miroshnichenko: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-par-szeretet-szerelem-7991570/
