Angela Lansbury nevét sokan a Gyilkos sorok főszereplőjeként ismerik. Elegáns jelenléte, finom iróniával szőtt mondatai titokzatossá és egyben meghitté varázsolták a filmvásznat. Az ő karrierje azonban nemcsak egy sikertörténet volt, mert egy ponton tudatosan szembement a mindazzal, ami a sikerrel járhatott volna. Inkább az anyaságot választotta.
Angela Lansbury 1925-ben született Londonban. A második világháború alatt családjával az Egyesült Államokba emigrált, és szinte azonnal sikeres lett a filmiparban. Már egészen fiatalon Oscar-jelölést kapott. Sok olyan szerepben tündökölt, amelyben korához képest jóval érettebb karaktereket formált meg, amelyek mintha előrevetítették volna a pályáját. Sosem volt fiatal naiva, inkább kívülálló maradt, aki pontosan megértette az emberi gyarlóságot.
A Gyilkos sorok Jessica Fletcherjeként sokan szívükbe zárták, mert egyszerre volt kedves, nagynéniszerű figura és hideg logikával dolgozó nyomozó is, aki minden epizódban szembesítette a világot a maga rejtett sötétségével. Karaktere melegséget sugárzott, de mindig volt benne valami távolságtartás tudás, amely többet látott az emberi természetből, mint más nyomozók a filmvásznon.
Miközben sikeres karrierjét építgette a 60-as években, családi élete váratlanul megingott. Gyerekei, Anthony és Deidre közel került a drogok világához, de olyan körökhöz is, amelyek akkoriban Charles Manson nevéhez fűződtek. Ez nem csupán rossz társaság volt, hanem egy olyan spirál, amelyből sokan nem tudtak kilépni. Ekkor értette meg, hogy távolról nem tudja a helyzetet kezelni. Azzal is tisztában volt, hogy a pénz és a hírnév nem tud minden problémát megoldani, ezért úgy döntött, visszavonul, és minden idejét gyerekeinek szenteli. Családjával Írországba költözött, és ezzel együtt kivonta őket abból a közegből, amely kis híján elnyelte őket. Új életet kezdett távol mindentől, ami a karrierjét jelentette. Ez volt az a lépés, amellyel gyerekei életét megmentette, és saját emberi történetét is meghatározta.
Joggal kérdezhetnénk, hogy mi lett volna, ha nem így dönt? Valószínűleg gyerekei elvesztek volna a sok hollywoodi sors között, hiszen a 60-as, 70-es évek drogtól voltak átitatva, sokan még romantizálták is a kátbítószerek kiváltotta állapotot.
Lansbury rájött, hogy ha anyaként nincs jelen, akkor el fogja veszíteni a kapcsolatot a gyerekeivel. Ha nem lép ki a premierek, a szerepek világából, akkor kihullhat életéből mindaz, ami valóban fontos. Egy sikeres színésznő volt, aki alá tudta rendelni karrierjét a családjának, ezáltal megmentve a pusztulástól.
Érdekes módon, amikor pl. Jessica Fletcherként tért vissza, már tele volt személyes tapasztalattal, tudta, milyen törékeny az emberi élet, és azzal is tisztában volt, hogy sokszor csak egy lépésen múlik a sors. Igazi öröksége nem az lett, hány szerepet játszott el, hanem egy döntés, amellyel ki tudta mondani, hogy a család fontosabb és értékesebb, mint a színpad és a filmvászon. Egy olyan nő volt, aki nem félt kilépni a reflektorfényből, aki nem önmagára és terveire gondolt, hanem a gyerekeire, akiket a filmvilág kulisszái mögül nem tudott figyelemmel kísérni. Az élet ezt követelte tőle, és nem habozott.
A valódi karaktere azt sugallta, hogy emberként, anyaként is kiváló, nemcsak színészként. Gyermekei nem adtak neki Oscar-jelölést, és egyéb díjat sem, de olyan szeretetet kaptak, amelyet kevesen a filmvilágban.
Angela Lansbury legnagyobb szerepe élete végéig az anyaság lett.
Művészi munkájának elismeréseként így is hat Tony-díjat, hat Golden Globe-díjat nyert, illetve számos további jelölést szerzett, köztük háromszor jelölték a Legjobb női mellékszereplő Oscar-díjára, és tizennyolcszor Emmy-díjra.
2022. október 11-én, 96 éves korában hunyt el álmában Los Angeles-i otthonában.
Fotó: Pinterest
