Film(nem annyira)ajánló: Bármit, csak ezt ne

Amikor elkezdtem, úgy hittem, na végre, itt egy kellemes sorozat, amelyben nincs misztikum és nem ömlik a vér. Jókat lehet mosolyogni és az ember bágyadtan elalél a kellemes poénok sűrűjében, de…

A Netflix Bármit, csak ezt ne című romantikus vígjátéksorozata iskolapéldája annak, hogyan lehet egy remek alapötletet a végletekig kizsigerelni. Vannak sorozatok, amelyek első évada figyelemfelkeltő és az ember türelmetlenül várja a folytatást, mert megszerette a szereplőket, élvezte a párbeszédeket, és úgy érzi, végre valaki képes volt valami újat mutatni egy agyonhasznált műfajban. Aztán megérkezik a második évad, és lassan rádöbben, hogy amit eredetileg bájosnak, szellemesnek és eredetinek talált, abból a készítőknek már csak az ismétlésre futja. A harmadik évadra pedig ott tart, hogy a szereplők még mindig ugyanazokat a köröket futják, csak a néző egyre kevésbé kíváncsi rájuk.

 
 

Pedig az indulás valóban ígéretes volt. Erin Foster sorozatának középpontjában Joanne, a szókimondó, szabadelvű, kissé neurotikus podcaster és Noah, a jóképű, intelligens, humoros rabbi áll, akik egymás iránti vonzalma már az első találkozáskor nyilvánvaló. Kristen Bell és Adam Brody között olyan természetes a kémia, amilyet romantikus vígjátékokban ritkán látni. Egy pillantás, félmosoly, egy jól időzített, ironikus megjegyzés, és máris elhisszük, hogy ők ketten valóban egymásba szerethetnek. Az első évad legnagyobb erénye azonban nem pusztán a romantika, hanem az a kulturális és vallási különbségekből fakadó konfliktus, amely valódi súlyt ad a kapcsolatnak.

Noah számára a zsidó vallás nem egyszerű családi hagyomány, hanem hivatás és identitás, viszont Joanne olyan nő, aki nem akarja feladni önmagát azért, hogy megfeleljen mások elvárásainak. Két olyan világ találkozik, amelyek között talán nem lehetetlen az átjárás, de az alkalmazkodásnak ára van. Ráadásul, ahogy az már lenni szokott, a családtagok sem könnyítik meg a szerelmesek életét.

Ám ami az első évadban izgalmas dilemma, az később folyamatos nyüglődéssé silányul. A második évad szinte kínosan ismétli az első konfliktusait. Joanne és Noah újra és újra ugyanazokkal a kérdésekkel szembesülnek, ugyanazokon a problémákon rágódnak, és olyan döntéseket halogatnak, amelyekről már jó néhány epizóddal korábban is hosszasan beszélgettek. A kapcsolatuk nem fejlődik, inkább egyhelyben toporog.

A harmadik évadra a sorozat kifullad. Az összeköltözéssel új életszakasz kezdődhetne, amely lehetőséget adna a karakterek valódi fejlődésére, a kompromisszumok árnyaltabb bemutatására, esetleg arra, hogy a sorozat végre kilépjen a romantikus vígjátékok kényelmes sablonjaiból. Ehelyett továbbra is apró sértődések, bizonytalanságok, családi beavatkozások és végtelennek tűnő kapcsolati egyeztetések követik egymást.

Különösen bosszantó, hogy mindeközben a két főszereplő egyre kevésbé érdekes. Joanne bizonytalansága, amely kezdetben emberivé és szerethetővé tette, idővel fárasztó önismétléssé válik, Noah pedig fokozatosan elveszíti azt a szellemes, magabiztos kisugárzását, amely miatt az első évadban annyira vonzó karakter volt. A mellékszereplők képesek még olykor némi életet vinni a történetbe, különösen Morgan, Sasha és Esther, de ők sem tudják tartósan ellensúlyozni a cselekmény egyre feltűnőbb ürességét.

A Bármit, csak ezt ne első évada még friss, szerethető, intelligens vígjáték, amelynek van humora, ritmusa és mondanivalója. A második már inkább egy sikeres recept fantáziátlan ismétlése, később meg…

Talán az lett volna a legjobb, ha Joanne és Noah szerelmét az első évad végén békén hagyják, és a nézőkre bízzák, hogyan képzelik el a folytatást. Néha egy befejezetlennek tűnő, de szép történet sokkal többet ér, mint egy olyan, amelyet addig nyújtanak, amíg végül már azok is belefáradnak, akik kezdetben szerették.

Netflix, szinkronos, 10/6 pont

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here