– Szerinted, megmondjuk neki? – kérdezte Juli, amikor letette a jegeskávét barátnője elé.
– Bolond vagy? – nézett rá a másik. – Ilyesmit nem lehet megmondani.
– De hát lejáratja magát! Nézd meg ezt a Tibit! Már a neve is szörnyű, a kinézete pláne. Alacsony, kövér és a haja se sok.
Zsuzsa belekortyolt a kávéba és gondolkozott. Hárman voltak barátnők a gimi óta, és a jóban-rosszbant megélték rendesen. Julit szinte az oltár előtt hagyták faképnél, ő évekig Malajziában élt jólétben, de a cége visszahívta. Nemrég ment férjhez és még friss volt neki a házasság, nem éltek előtte együtt. Egyszerűen nem tudták kifizetni az albérletet, ami harmincévesen szégyen volt. Zsuzsa szerint nem az ő szégyenük, de ezen kár lett volna vitatkozni. Panni, aki a legszebb volt köztük, ezt egyikük sem tagadta, sodródott az árral. Nem volt egy tisztességes kapcsolata sem. Volt, amelyik hónapokig tartott, volt, amelyik hetekig. Nincs egy normális pasi a világon, hangzott el minden szakítás után, mire mindhárman bólogattak.
Kitartottak egymás mellett bármi is adódott a hétköznapokban, és támogatták Pannit, akit két év után hagyott el Ádám egy jelentéktelen, kétgyerekes anya miatt. Egyikük sem értette, mi lehet a baj, mert barátnőjük nemhogy gyönyörű volt, de okos is, talán a humor hiányzott belőle, de ezt nem rótták fel neki. Most azonban, a nagy tragédia után, amit milliószor kiveséztek, és Ádám vudu babáját is legyártották kis híján, belépett a képbe Tibi.
A srác harminckettő volt, de negyvennek látszott. Rajongott Panniért, és szemmel láthatóan minden pillanatban megdöntötte volna, hogy biztosan tudja, részese lehet egy ilyen nő életének. Már-már kellemetlen volt figyelni ezt a hatalmas szexuális érdeklődést, de a két lány nem merte szóvá tenni. Örültek, hogy nevetni látják összetört szívű barátnőjüket, mert sokáig azt hitték, leveti magát az egyik hídról, ám belépett a képbe ez a fura figura.
Azon túl, hogy érezhetően nagy szexuális étvággyal áldotta meg a sors, vidám volt és elképesztően vicces. Egy mozi pénztárában dolgozott, de mint mondta, átmenetileg. Csak, amíg témát gyűjt a regényéhez. Jó megfigyelni az embereket természetes közegükben, közölte. A közösségi oldalak hamis arcaiból nem tud építkezni. Juli felvonta a szemöldökét és visszanyelte mondandóját. A mai világban talán nem elég egy mozipénztárosi fizetés a boldoguláshoz, gondolta mérgesen.
Tibi nagyon jól tudott mesélni, és ha Panni magával hozta egy-egy találkozóra, de szigorúan csak véletlenül, akkor kiderült, hogy a három lány nagyon jól szórakozik mellette. Csak a külseje ne lett volna olyan rettenetes. Farmerja a legcsúnyább kék volt, amit a lányok valaha láttak. Öreganyám fazekai néztek így ki, mondta Zsuzsa, és beleborzongott. Pólóin mindig hatalmas felirat virított, legtöbbször valami angol ostobaság, amit tizenévesen még szeret az ember, de harminc felett oltári ciki.
Panni azonban nem törődött vele. A legszebb lány megtalálta a maga szörnyetegét. Hogy vak-e a szerelem, nem lehetett biztosan tudni, de hogy erős szemüvegre van szüksége, azt igen.
Juli nem hagyta annyiban a dolgot, úgy gondolta, ideje felvilágosítani barátnőjüket, hogy nem jó úton jár.
– Azt beszéltük meg, hogy őszinték leszünk egymással! – harsogta ingerülten és közben az ajtó felé lesett. Panni késett, ami nem volt rá jellemző.
– Igen, de azt hiszem, ebben az esetben nem lenne jó.
– Gyáva vagy!
– Te meg túl bátor. Gondolod, hogy díjazni fogja a fene nagy őszinteséged? Ha neki tetszik, akkor mi fogjuk be a pofánkat, és örüljünk neki, hogy nem sír, mint legutóbb.
Juli elfintorodott. Ha ő lett volna hasonló helyzetben, biztosan nem sértődött volna meg, ahogy máskor sem. Amikor vele közölték, hogy legyen hálás, amiért a vőlegénye lelépett, valóban az volt. Fájt neki, de a lányok legalább ki merték mondani az igazságot. Azóta már régen megbocsátotta magának azt a botlást, csak anyját sajnálta, akinek vissza kellett vinnie a menyasszonyi ruhát, és ki kellett könyörögnie, hogy adják vissza a kölcsönzési díjat.
Egy olyan lány, mint Panni, nem maradhat ezzel a lúzerrel, döntötte el magában. Nem akarta lerohanni, de finomkodni se szeretett volna.
Mire ezt végiggondolta, megérkezett az emlegetett szamár. Világosbarna, hullámos haja szinte úszott utána, ahogy belépett az ajtón.
– Halihó! – kiáltotta. – Készen már az inkvizíció?
A másik kettő összenézett.
– Jaj, ugyan már! – nevetett rájuk. – Ide a kávéval, de gyorsan, aztán mondjátok!
Juli megölelte és a kanapéra mutatott.
– Foglalj helyet, az a tüzes trón ma!
Zsuzsa nem mosolygott, inkább elpirult, mert nem érezte, hogy az elkövetkező beszélgetés ínyére lesz.
A házigazda végigmérte az újonnan érkezőt, és megállapította, hogy ha ő fele olyan csinos lenne, mint az, akkor minden nap levelet írna Brad Pittnek, és esedezne a figyelméért. Jó, nem Pittnek, ő már öreg, legyen csak az a ragyogó szemű Bradley Cooper.
– Hosszúkávé, jegeskávé vagy eszpresszó legyen? – kérdezte könnyedén.
– Hosszú, de tegyél bele valami szíverősítőt! Érzem, hogy kelleni fog.
– Te miről beszélsz? – kérdezte Zsuzsa.
– Elfelejtitek, hogy ismerlek benneteket. Azt hiszed, nem tudom, hogy nem tetszik nektek Tibi? Ádámért bezzeg odavoltatok. És mi lett a vége? Elhagyott és még a laptopomat is vitte. Alig tudtuk visszaszerezni.
Juli nagy levegőt vett.
– Jogos. Egy féreg volt. Csak elegánsan tálalva.
– A szar akkor is szar, ha tálcán kínálják – Panni egy pillanatra elkomorodott.
– Na, itt a kávéd, Bailey’s van benne. Nem fog fejbe vágni, de jó lesz!
– Köszönöm, nyuszika!
– Nyuszika… Ez már gáz, mókuska! – Mind nevettek. Tudták, hogy csak akkor szólítják egymást ilyen ostoba neveken, ha oldani akarják a hangulatot.
– Ki vele! Mi bajotok van Tibivel azon túl, hogy nem tetszik nektek?
– Panni, de most komolyan, neked tényleg bejön? Látod te őt igazán? Annyira, de annyira… – itt elhallgatott Juli.
Panni szeme csillogott. Ivott pár kortyot és cseppet sem jött zavarba.
– Ti nem látjátok, amit én. Tibi okos, szellemes, és tény, hogy van egy kis pocakja, de nekem tetszik. Ezen kívül megnevettet, de titeket is, ne is tagadjátok.
– Komolyan beszélsz?
– Nem lesz mindig pénztáros. Láttam a regényét, világsiker lesz! Én díjazom, hogy van benne bátorság, és mer az álmai szerint élni. Nem lehet mindenki cégvezető…
Ezzel Ádámra célzott, aki jól szabott öltönyeiben hétről hétre idegbajosabban járt haza és szidott mindenkit, aki élt és mozgott a grafikusok közt, akiket foglalkoztatott.
Zsuzsa egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Nem akart ítélkezni, mégis Julinak adott igazat. Tibi gáz volt, és ő nem akarta, hogy Panni megint szenvedjen.
– És ha nem lesz akkora sikere? – kérdezte csendesen.
Panni elnevette magát.
– Akkor majd kitalál valami mást. Lányok, értsétek már meg, rájöttem, hogy nem fontos a külső. Higgyétek el, én nem látom őt csúnyának!
– Te szedsz valamit, hogy ilyen elfogadó lettél? Emlékszem egy másik lányra, aki szerint a férfi 180 cm-nél kezdődik.
– Az a lány kihalt a dinókkal együtt. Én most boldog vagyok. És pukkadjatok meg, de kimondom: az ágyban egy isten.
– Egy kissé elhízott isten – mondta Juli félhangosan.
– Lehet. De nem önző, és nem két percig tart a szex.
A másik kettő összenézett. Érezték, jobb ezt a beszélgetést nem forszírozni tovább. Hiába minden.
Panni megrántotta a vállát, és fülig szájjal megadta a kegyelemdöfést:
– Férjhez megyek hozzá, ha megkér! És ti lesztek a koszorúslányaim! – mondta nevetve. – Addigra azonban igyekezettek elfogadni őt, mert szeretem.
A két barátnő lesokkolt. Mindkettő tudta, hogy a szerelem nemcsak vak, de olykor idióta dolgokat is sugall.
– Na, addig igyunk valami erőset! – pattant fel Juli és leemelt egy vodkát a konyhaszekrény tetejéről, ahol a vésztartalékot gyűjtötte.
Kép forrása: Pinterest
