A legtöbb festmény, szobor, vers vagy egyéb műalkotás már önmagában is élvezhető, értékes. Hát ha még a háttértörténetet, vagy a múzsát is ismerjük, teljessé válik számunkra a művészi érték, és maradandó élményt ad számunkra.
A szobor mellett, amely egy falon könnyedén átsétáló férfit ábrázol, aligha lehet érdektelenül elsétálni. A kőfalba rekedt test megalkotását egy 1941-es novella ihlette: Marcel Aymé írása.
A történet szürreális: a 43 éves párizsi férfi, Dutilleul észrevette, hogy különös képességgel bír – képes könnyedén átsétálni a falon. Először orvoshoz fordult, hogy megszabaduljon ettől a furcsa tulajdonságtól, később azonban elkezdte élvezni tudásának gyümölcsét: bankokat és ékszerüzleteket rabolt ki. Hogy tudassa a hatóságokkal, ki ő és mit tett, távozásakor piros krétával felírta álnevét: a Magányos Farkas. Börtönbe kerülése után is gyakran sokkolta az őröket, amikor ki-be járt a biztonságosnak hitt intézménybe. Dutilleul később beleszeretett egy férjes asszonyba, akit a férje, miután éjszakánként elhagyta otthonát, bezárt a hálószobájukba. Persze, Dutilleult ez cseppet sem zavarta: a falon átlibbenve minden éjjel szerelmes légyottokat bonyolított a nővel. Egy napon szörnyű fejfájás tört rá, bekapott hát egy aszpirint… azt hitte legalább is, hogy fájdalomcsillapítót vesz be… a tabletták azonban azok a bogyók voltak, amelyeket egy évvel korábban írt fel neki az orvosa, hogy elmúljon a “falon átjutási képessége”. A gyógyszer azonban a legrosszabbkor hatott: éppen szeretőjétől menekült, azonban a legutolsó falon már nem jutott át. Örökre a téglák közé szorult, “ott van még ma is” – írja a novella, és “tényleg”: Párizsban meg is tekinthető bronzból kiöltve.
