Józan pillanatainkban olykor-olykor rájövünk, megérezzük, hogy mennyi hamis értéket követünk, vagy válunk általuk szorongóvá, kétségbeesetté. Mind azt hisszük gyerekként, hogy majd, amikor felnövünk, kedvünk szerint tehetünk bármit, és észre se vesszük, mennyire a ránk kényszerített szabályok és elvárások mentén élünk. Szeretnénk megfelelni az elvárásoknak, mert azt sugallja a társadalom, hogy ha nem ezt tesszük, ha nem állunk be a sorba, értéktelenek vagyunk. Vegyünk sorba néhány példát!
- A legtöbb ember úgy hiszi, hogy akkor értékes, ha drága autóval, nyaralóval vagy a legmenőbb technikai kütyüvel rendelkezik. Megveszi, használja, miközben rájön, hogy az is elromlik, hogy javíttatása jóval többe kerül, és tulajdonképpen ki se tudja használni. Mégis gyötri a vágy, hogy elérje.
- Azzal a tévképzettel élnek sokan, hogy olyanoknak kell lenniük, mint a sztároknak. Ha megvesszük azt a táskát, órát, parfümöt és egyebet, akkor úgy hisszük, hasonlíthatunk bálványunkra. Azzal nem akarunk számolni, hogy ezek a sztárok sokszor reklám céljából kapják azokat a bizonyos kiegészítőket, ruhákat, és nem a mindennapi életben érték el őket kemény és verejtékes munkával. A legtöbbjük élete nem a család, a gyereknevelés és a napi min. 8 óra munka körül forog.
- A közösségi oldalak belehajszolják az embereket olyan költségekbe, nyaralásokba, amelyeket később nagyon nehéz törleszteniük, vagy az adott helyzetben kivitelezniük. Viszont a képek hatalma óriási, általuk sikeresebbeknek és boldogabbaknak tűnünk a külvilág számára, miközben összekuporodva sírunk otthon foteljaink mélyén. A megjátszott szerepek, a ránk erőltetett jókedv komoly szorongásokat eredményezhet.
- Úgy tűnik, mindenkinek fiatalnak és szépnek kell lennie és maradnia élete utolsó pillanatáig. Csak a jó nők érvényesülnek. Öregedni egyenesen bűn, átlagosnak lenni meg pláne. Mindenki szuper anya, feleség, munkatárs akar lenni, és nem számol a nehézségekkel. Amikor a való életben kiderül, hogy elbukhatunk, sőt el is bukunk, és a gyerekünk se tökéletes, ahogy mi magunk sem, akkor hirtelen ránk omlik a világ. Elvárjuk, hogy férjünk, feleségünk mindig mosolyogjon, legyen ápolt és türelmes, miközben halálosan fáradt, gondterhelt. Ha nem kapjuk meg, amit akarunk, úgy gondoljuk, eldobhatjuk, van másik.
- A dobd el, cseréld le, ne légy türelmes, mert neked jár, mert most van rá szükséged-korát éljük, és nem akarjuk megoldani már a kisebb gondjainkat sem, hisz láttuk, hogy mások fülig szájjal vigyorognak, új párokkal villognak, lefogynak, és új autókat vesznek kétévente. Folyton azt halljuk, hogy semmit nem kell elviselnünk, ha nem akarjuk. Viszont a fájdalom, a türelem, a kudarc az emberi lét velejárója.
- Az utóbbi időben azok váltak értékessé, akik főiskolát vagy egyetemet végeztek, és hajlamosak vagyunk lebecsülni egy villanyszerelőt, buszsofőrt, péket, mert az ő munkájuk nem látványos a számunkra. A hétköznapi foglalkozások elveszítették vonzerejüket, és sok ember képtelen felfogni, hogy mekkora szükség van asztalosra, cipészre vagy varrónőre. Ha ezzel nem számolunk, idővel kihalnak egyes szakmák, de akkor ki fog építkezni, ruhát varrni vagy utat építeni?
- Miközben a valóság gyakran szürke, álomnőkről, álomférfiakról és álomfizetésekről álmodozunk, és anélkül, hogy bármit is letettünk volna az asztalra, azt követeljük, hogy megkaphassunk, ami nekünk jár. Sokan nem vállalnak el bizonyos munkákat azért, mert annyiért, amit kínának, nem hajlandók dolgozni, miközben még a feneküket se emelték fel a kanapéról, és nulla tapasztalattal rendelkeznek.
- A nőknek minden helyzetben tökéletesen kell kinézniük. Nulla ránc, láthatatlan, de mutatós smink, szem alatti karikák sehol. Nem lehet rajtuk súlyfelesleg, mert akkor nem csoda, ha elhagyják őket. Sokakból dísztárgy lesz idővel, mert az a dolguk, hogy emeljék a férfiak státuszát, hogy értékesebbnek tűnjenek a férfi, aki mellettük kövér, jelentéktelen és talán ostoba is lehet.
- Nyaralni márpedig muszáj. A Balaton már nem menő, lassan Horvátország sem, mindenképpen azt kell megmutatni a világnak, azért, hogy sikeresnek tűnjünk, hogy messzire, különleges helyekre tudunk elutazni. Azt meg semmiképp nem válaszolhatjuk, hogy nem voltunk sehol. Sokszor azért megyünk el szórakozni, kikapcsolódni, hogy megmutassuk a világnak, hogy lám, mi ott is voltunk. A különleges ételekről, koktélokról szóló képek, a helymeghatározós bejelentkezések se szólnak másról, mint arról, hogy világgá kürtölhessük, hogy mi ott vagyunk.
- A világ egyre közönyösebb és unottabb lesz, az emberek semmi mással nem akarnak törődni, mint azzal, hogy önmagukat hirdessék vagy eladják a média felületein. Segíteni, odafigyelni érdemben nem akarunk, és ha valaki összeesik az utcán, vagy baleset éri, egyre kevesebben állnak meg, mert elkésnek a programjaikról vagy nem érdekli őket más baja. Biztosan részeg, drogos, mondjuk, és kikerüljük a földön fekvőt. Ahelyett, hogy segítenének, sokan előveszik a telefonjukat, mert ma már nem létezik olyan szörnyűséges helyzet, amit ne akarnánk felvenni, vagy tapintatból megosztani a közösségi hálón. Nem szent a halál, a betegség és a szenvedés sem. Minél nagyobb a trauma, annál sikeresebb a posztunk. Egy lájkért a lelkünket is odaadjuk.
Hogy mindez hová vezethet? A közöny mindent elárasztó elterjedéséhez, mérhetetlenül sok kudarchoz és félelemhez, ami még több szorongást gerjeszt. A külvilág hamisságát az emberi lélek nem bírja el, egyre többen fordulnak bizonyos szerek és az alkohol felé, mert a bennük lévő feszültséget már semmi nem oldja. Sajnos, egyenesen gyalogolunk a szakadék felé, miközben görcsösen keressük a boldogságot, amit mi lökünk el magunktól a hamis sikerekért.
Kép forrása: Pinterest
