A kereszténység legnagyobb és legjelentősebb ünnepe karácsony után a húsvét. Jézus kereszthalálának és feltámadásnak ünnepe. Meghalt az emberiség bűneiért, ártatlanul, szenvedett, megkínozták, elítélték, majd halála utáni harmadik napon Mária Magdolna üresen találta a barlangot, amely sírja volt a Megváltónak. Mária Magdolna ezáltal a kereszténység egyik legfontosabb szereplője lett, mert ő mondta ki először, hogy Jézus teste eltűnt, és bekövetkezett, amit megjövendölt: visszatért atyjához a mennybe. Sokáig a húsvét, ahogy a keresztény vallás több eleme, egybeesett a zsidóság ünnepeivel, jelen esetben a pészahhal, ami elkerülést, kikerülést jelentett. Végül a niceia zsinat i.sz. 325-ben kettéválasztotta és szabályozta a két ünnepet.
A húsvét egybeesik a tavaszváró, tavaszköszöntő termékenységi ünnepekkel is, amelyek a pogány szokások szerint a természet újjáéledését, és mind az állatok, mind az emberek termékenységi rítusát volt hivatott ünnepelni.
Húsvétvasárnap a keresztény egyházban ünnepélyes szentmisét tartanak. A pápa a feltámadás napján, a római Szent Péter téri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et Orbi (a városhoz, vagyis Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását. A szentmise után az emberek hazasietnek, és elfogyasztják a húsvéthoz kapcsolódó legfontosabb étkeket, köztük a tojást, ami a megújulás, az új élet szimbóluma, hiszen a kikelő madár hasonlít Jézus feltámadásához, az új remény kezdetéhez. A főtt tojás a családi egységet is szimbolizálja, ezért a magyar hagyományokban azt tartják, hogy a családnak együtt kell elfogyasztani, hogy később emlékezzenek a családtagok arra, honnan indultak el, ha netán eltévednének az élet útvesztőiben.
Húsvéthétfő a locsolkodás, a tojás ajándékozásnak ünnepe. A víznek egykoron tisztító, termékenységet elősegítő varázserőt tulajdonítottak, ezért is terjedt el, nem beszélve a jó idő beköszöntéről, ami a lányoknak, legényeknek mulatságra adott okot. Találkozhattak, ismerkedhettek, ami a sok munka mellett máskor nem volt gyakori. Ilyenkor bálakat is tartottak, amik szintén megadták a szórakozás és találkozás lehetőségét. Ezeken az alkalmakon születhettek meg szerelmek, és alakultak ki a későbbi házasságok…
Mivel a böjti időszak alatt sok tojás halmozódott fel, praktikus volt az el nem fogyasztottakat befesteni, és a locsolni érkezőknek ajándékozni. Természetesen, a színeknek mindig is volt jelentőségük, hiszen a népszokásokban, gondoljunk csak a virágokra. A ki nem mondott szavak helyett színekkel jelezték egykoron az emberek mondandójukat. A piros szín volt persze a legelterjedtebb, mert valaha mágikus erőt tulajdonítottak neki, de Jézus kiontott vérét is szimbolizálta. Az a legény, aki tetszett a lánynak, biztosan ilyet kapott, és kétsége se lehetett afelől, mit jelent.
A tojásfestés, díszítés szokása mára már az egész világon elterjedt.
A húsvéti állatok közül, a bárány és a csibe mellett legismertebb a nyúl. Megjelenésének magyarázata nem könnyű. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet, hogy igen szapora. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában keresendő: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. Hozzánk német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi.
Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mert valaha egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen közkedvelt lett a múlt század végén. A képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott.
Mi is, gyermekeink révén hozzá kapcsolódunk és nem keressük magyarázatát annak, hogyan képes bármilyen ajándékot tojni ez az aprócska állat.
Minden kedves Olvasónknak kellemes ünnepeket és sok locsolót (már, ha várják őket!) kíván szerkesztőségünk!
Kép forrása: Pinterest
