Mondanám, hogy sétálok az egyik plázában, de nem igaz. A tömeg lök ide, lök oda, sodródom, és már bánom, hogy azért a feliratos bögréért bemerészkedtem, mert ráért volna. Nézem a tömeget, a fáradt, fásult arcokat, és az jár a fejemben, hogy mindig ez van. Ezer éve beszélgetünk arról, hogy mennyire nem fontos az ajándék, meg a gyerekeknek örülnek csak igazán az ünnepnek, aztán meg nem változik semmi. Erőn felül igyekszünk elhinni, elhitetni magunkkal és mindenki mással, hogy az ünnep csak akkor szép, ha költekezünk. Becsapjuk magunkat, de azzal nyugtatjuk, hogy nem tehetünk mást, hiszen, aki kap, annak adnia is kell.
Ez az év is tele volt szomorúsággal, fájdalommal, veszteséggel, de most ebben a pár napban ki akarjuk játszani a szomorúság ördögét. Látni akarjuk, hogy szeretteink örülnek. Ezért képesek vagyunk szórni a pénzt, felesleges dolgokat vásárolni, hogy aztán kipipáljuk, mondván, jó lesz Rozi mamának egy mécsestartó, a papának egy sál, és hasonlók. Nem tudjuk megállni, hogy ne tegyük, ne vegyük a megszokott dolgokat.
Vajon mi kell az embereknek, hogy végre felfogják, nem pénzben fejezendő ki, amit éreznek? Milyen történésekre van szükség, hogy rájöjjenek, az ajándék csak egy tárgy, ami vagy tetszik vagy nem, és értéke nem abban mérendő, mennyiért vettük, hanem, hogy szívből adtuk-e. Ajándékokkal akarjuk kiváltani a türelmetlenségünket, a nemtörődömségünket, és abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy a karácsony elfeledteti velünk, hogy egy éven át gorombák voltunk másokkal, nem látogattuk a szüleinket, nem törődtünk a barátainkkal? Erre kell az a nyomorult mécses, gipszangyal meg a szaloncukor? Van, valaki, aki elhiszi, hogy ez jó?
Miféle képmutatás vezérli az embereket decemberben? Az év többi hónapjában miért nem lepjük meg kedvesünket, szüleinket valamivel, amire valóban szükségük van?
Az ünnep nem attól lesz fényesebb, hogy drága csomagolásban átadjuk a semmit, közben meg siránkozunk, hogy mennyire drága minden, és milyen nehezen boldogulunk. Mikor fogjuk már fel végre, hogy a világ attól lenne jobb hely, hogy szeretettel és figyelemmel fordulnánk egymás felé?! Tényleg azon a sálon, telefonon vagy pohárkészleten múlna? Ha igen, azt mondom, vegyük, adjuk oda, és legyen béke meg szeretet. Mind tudjuk, hogy ennyi nem elég. Mégis az év utolsó hónapjában megpróbálunk jobbak lenni. Úgy, mintha a többi tizenegy nem létezne. Miért?
Szinte már közhelyes, hogy a jó szó ingyen van. Mégis sokkal drágább, mint egy IPhone vagy egy plazmatévé. Ha nem így lenne, biztosan adnánk belőle. Vagy az lehet a gond, hogy nem lehet kapni a boltban? Való igaz! Mennyire szomorú, hogy úgy ajándékozunk, hogy nincsenek mögötte érzelmek. Azért adunk, mert kell, mert muszáj, hiszen úgy szokás. Aztán meg hetekig panaszkodunk, hogy hitelből költöttünk, meg hogy milyen nehéz hónapok jönnek.
A világ tele van magányos, szomorú és kétségbeesett emberekkel. Nem távol tőlünk, hanem a közvetlen környezetünkben. Mégse akarjuk meglátni őket. Rossz érzéseket keltenek bennünk, netán lelkifurdalásunk támad, hogy időhiány vagy egyéb érzelmi hiányosságok miatt nem veszünk részt családunk életében, ezért pénzben fejezzük ki, mit érzünk. Pénzzel akarjuk elmondani, hogy fontosak nekünk, és elvárjuk, hogy örüljenek a kedvességünknek? Hatalmas képmutatás ez, mégse változunk.
Elképesztő látni, hogy mennyire nem vagyunk fontosak egymásnak, és elvétve mutatunk már valós érzelmeket mások felé. Ha valaki úgy érzi, ez merő pesszimizmus, csak menjen ki az utakra, vagy vásárolni, esetleg gondoljon vissza arra, mikor volt utoljára ideje a barátaira, rokonaira, mikor kérdezte meg valakitől őszintén, hogy van? És a választ meg is hallgatta?
Ez nem a világ miatt van így. Nem hibáztathatunk másokat folyton. A körülményeket sem, hiszen azok az értékek, amelyek oly fontosak nekünk, amelyeket elvárunk másoktól, ingyen vannak.
A kedvesség, a figyelem, a türelem, az elismerés, a dicséret, a támogatás, az összetartás, a tisztelet, a becsület, a törődés… De jó is lenne, ha ezekből is szánnánk másoknak, és nem csak a pénztárcánkat nyitogatnánk, mert közeleg a karácsony.
Kép forrása: Pinterest
