Luca
Nem csalódtam Somában. Ez nem meglepő. mert ha másképp gondolkozna, biztosan rég rájöttem volna. A gesztusai, a szeme nem hazudott, tetszett neki a felvetésem. Abban biztos vagyok, hogy a két csajos felállásnak jobban fog örülni, de ki ne lenne így a helyében?
A sorozat többi részét itt olvashatod
Most, hogy megszületett az elhatározás, és könnyedén bele is mentünk, azt kell eldöntenem, milyen fórumokon kezdjek keresgélni. Vannak fizetős oldalak, vannak, akik külön ezzel foglalkoznak, de ezek a lehetőségek cseppet sem tetszenek nekem. Én nem azt akarom, hogy valakinek odahajítsuk a pénzt, mert jött, eljátszotta, hogy tetszik neki a dolog, aztán elmegy.
Mindenképpen ápolt, jóképű fiú jöhet csak számításba. Nem baj, ha pár évvel fiatalabb nálam, azok még nagyon lelkesek és minden lehetőséget megragadnak, hogy szexelhessenek.
Felmegyek a netre és indulás előtt gyorsan elkezdek vadászni. Félig-meddig lepődöm csak meg. Az egyértelmű, hogy mindenki ápolt, kulturált, de az, hogy a 95% kezdő a hármasok terén, nehezen hiszem el. Az viszont nem is fura, hogy a hirdetésekben túlnyomórészt lányokat keresnek a párok, vagy más, hasonló érdeklődésű párokat. Fiúkat kevesen. Nincs sok időm mindet átbogarászni, de rövid időn belül kiderül, hogy nem is annyira könnyű ez, mint ahogy kitaláltam.
Utolsó pillanatban kapok észbe és csukom le a laptopot. A végén majdnem elkések a munkából.
Benn a cégnél, ahol én mindig ezerszázalékosan jelen vagyok, most gyakran elkalandozom. Az jár a fejemben, vajon milyen lesz két sráccal, akiknek akkor én számítok csak igazán. Már a gondolat is bizsergető és elképzelem, ahogy a hatalmas ágyamon mindketten a kedvemet keresik. A hűvös lepedőn megkapják vékony, izmos testem, miközben én is megadom nekik, amire vágynak.
Ebédidőben nem megyek ki a többiekkel a szomszédos kifőzdébe, mint máskor. Azt hazudom, le vagyok maradva a munkával. Ez igaz is, tényleg lenne, mit tennem, de eszem ágában sincs most azzal foglalkozni. Böngészem az oldalakat, vizsgálom a képeket, és ha valami biztatót találok, jegyzetelek. Kettőnek írok, mindkettő azonnal válaszol. Mintha csak készenlétben lennének és semmi másra nem várnának, csakis az ilyen üzenetekre. Ez cseppet sem tetszik.
Azért foglalkozhatnának mással is, mint ezzel, mondom én, aki szintén ezzel foglalkozom. Talán álszent vagyok, de nem számít. Én vagyok a kereső fél, ezért én döntöm el, milyen felelne meg nekem.
Az jár a fejemben, hogy milyen lenne az ideális jelölt. Nem a sztereotípiák mentén gondolkodom, nem az a fontos, hogy magas, sportos és netán kék szemű legyen. Rohadtul nem érdekel, hogy milyen a szeme és az izmait sem fogom lecsekkolni. Viszont ápoltnak és vonzónak kell lennie, de csak annyira, hogy elsőre belemenjek a kalandba. Semmi felesleges kör, nem akarok jóban lenni vele, meg ámuldozni sem akarok azon, milyen helyes. A fordítottja sem kell, undorodni meg pláne nem szeretnék, mert mondjuk ostoba vagy rohadnak a fogai. Akkor teljesen mindegy lenne, hogy mekkora eszközt hord a nadrágjában. Ezért teljesen felesleges képet küldeniük, úgysem perdöntő.
A többiek, vagyunk vagy hatan, szép lassan visszacsordogálnak az irodába és hallom, hogy jókedvűek, valószínűleg telezabálták magukat és kiélték fantáziájukat az egyik felszolgálón. Ismerem a bandát, mindenből viccet csinálnak, ami olykor fárasztó és kiábrándító.
Dávid úgy lép be, hogy kis híján átesik a küszöbön.
– Ezek idióták – közli vigyorogva.
Csak bólintok, nincs kedvem beszélgetni vele.
– Ne mondd, hogy ennyire elfoglalt vagy! – szól oda. – Nem szoktál te ilyen munkamániás lenni.
– Menj a francba! – közlöm mosolyogva. – Pontosan tudod, hogy a munka a szerelmem.
– Ez elég siralmas, nem gondolod? – kérdi. – A pasid biztosan boldog…
– Hanyagoljuk a témát! Inkább küldd át a tegnapi táblázatot a kimutatásokkal – vetem oda, de látom, hogy a monitorom felé kémlel. Azonnal kilépek és visszaváltozom a megszokott Lucává.
– Oksa! Csak levegőt veszek meg elintézem a folyó ügyeim! – Azzal megfordul, és kényelmes tempóban elvonul a klotyóra. A munka frontján nem élharcos, ezt sejti itt mindenki, de a főnök rokona, ez mindent megmagyaráz.
Amikor utánanézek, megállapítom, hogy egész jó feneke van.
A két srác, aki azonnal válaszolt, nem tűnik el, ahogy nem válaszolok nekik. Mindkettő kitartóan ecseteli az erényeit és próbálja elhitetni velem, hogy megfognám az isten lábát velük. Próbálom lerázni őket, aztán már nem is válaszolok. Érkezik még három üzenet, fura, hogy mindenki mennyire ráér fényes nappal. Az egyik megtetszik. Higgadt, tárgyilagos, lényegre törő és érezhetően van stílusa. Remélhetőleg ez az ágyra is vonatkozik. Bízom benne, hogy ott is ötletes lenne Somával együtt.
Nem válaszolok neki azonnal, még váratom kicsit, később meg annyi munkám lesz, hogy minden tervemet félre kell tennem és a munkámra kell koncentrálnom, hogy ne hibázzak. A hibákat nem szokták meg tőlem, nem szeretném, ha most vétenék, mert minden egyes lépcsőfok számít az életemben. Sikeres céget akarok, olyat, amelyben rendben mennek a dolgok és valódi profitot termel. Ehhez azonban még szükségem van tapasztalatra és rutinra.
Öt óra után lélegzem fel először hosszú órák óta. Felállok, kinyújtózom és átsétálok a konyhába, hogy egy gyors kávét készítsek. A nyakam kicsit bemerevedett, jólesik a mozgás. A többiek is még bent vannak, mindenki túlórázik, mint rendesen.
Látom, hogy épp megérkezik a futár, és egy kisebb csomagot tesz le a könyvelő asztalára. Rám mosolyog és bólint. Kicsit tolakodónak látszik, ezért elfordulok és várom, hogy a kapszulás kávém végre lecsorogjon.
– Szia, Luca! – Szólal meg valaki. Hangja ismeretlen.
Megfordulok és a futár bámul rám, de én továbbra sem jövök rá, honnan ismer. Biztos, hogy tudja, ki vagyok, benne van a vigyorában. Nem tudom hová tenni.
– Nem ismersz meg? – kérdi. – Sejtettem. Balázs vagyok. Tudod, a középsuliból, Vágó Balázs, az Olló.
Megrázkódom. Te jó ég! Valóban így gúnyoltuk az egyik kövér, szerencsétlen srácot, aki mindig a legjobb csajokat akarta felszedni.
– Úristen! – kiáltok fel. – Tényleg nem ismertelek meg. Nagyon más lettél!
– Tizenöt év és mínusz ötven kiló. Ennyi a változás.
Hirtelen nem tudok mit mondani.
– Nagyon jól nézel ki – hebegem.
– Tudom – mondja nevetve. – Te is! Viszont mennem kell, mert még ezer csomagom van. Örültem.
Mielőtt bármit mondhatnék, már el is tűnik. A büdös francba, mennyire helyes lett, nyugtázom. Ha nem emlékeznék rá, milyen volt régen, azt mondanám, jó lenne harmadiknak.
Mielőtt elmerülnék a gondolatban, megcsörren a telóm. Soma hív és közli, hogy van egy meglepetése a számomra. Sejtem, hogy nem egy jégkrém vagy egy szál virág lesz.
Folytatás kedden
fotó: Pinterest
