A majdnem tökéletes életünk – 2. rész

Soma

Két év. Ha van nő, akivel passzolni lehet, akkor az Luca. Ő az én kicsi legóm. Tudom, ez ostobán hangzott, de tökéletesen elmondja, amit gondolok kettőnk kapcsolatáról.

A sorozat többi részét itt olvashatod

Ő pontosan olyan, amilyenre a legtöbb férfi vágyik. Szép és okos. Nem ragad az emberre, vannak céljai és azokért tesz. Amikor összeköltöztünk, tartottam attól, hogy megváltozik, hogy majd rájön a birtoklási mizéria, ami a legtöbb nőre, de nem következett be. A nyitottságot és a szabadságot megbeszéltük, viszont azt is tudom, hogy sok nő csak papol róla, aztán meg könnyekben tör ki, ha a valóságban működtetni akarjuk. Luca más. Ő határozott, elszánt és tényleg nem akar rám telepedni. Már azt is nagyon szeretem, hogy külön alszunk, és van külön terünk is a munkához.

Fantasztikus vele lenni, mert sokat nevet, még sincs az embernek olyan érzése, hogy megjátssza, hogy hízelegjen. A szex is profin működik, annyi, amennyi belefér egy hétbe, és mindig tökéletes. Szerencsénk van egymással, mert elképesztő módon rá vagyunk hangolódva a másikra, mégse hálózzuk be a másikat saját akaratunkkal, vágyainkkal.

 
 

Bármilyen furcsa, de nem akarunk gyereket. Ezt még a haverok is nehezen dolgozzák fel, de nem is az ő döntésük. A sztereotípiákat kerüljük és ettől még izgalmasabb a kapcsolatunk. Megegyeztünk már az elején, hogy amelyikünk kedvet érez máshoz, nem totojázik, lép. Tényleg meg akarjuk élni ezt a nyavalyás életet, nem csak dumálunk róla.
Az elmúlt időszakban én nem tapasztaltam, hogy neki lett volna kalandja, de az is lehet, hogy ügyesen csinálta. Mindegy, mert nem kell tudnom róla, ha akarja, majd elmondja. A mi életünk függetlenül mindettől szépen halad előre. Nekem nem volt erőm, sem kedvem másik lányhoz, mert így érzem most jónak. Amióta Lucát ismerem, az az érzésem, mintha kevesebb nő próbálna rám mászni. Vagy csak jobban hárítok. Szándékosan biztosan nem, elfoglal minden más, nem akarok okvetlenül tenyészbika lenni, mert az most nem menne.

Munka után sokszor elmegyek gyúrni meg fallabdázni. Utóbbi minden erőmet kiveszi és maximálisan kell koncentrálnom, mert Dani bajnok volt és ritka, amikor nyerni tudok. A feszültséget azonban oldja és lefáraszt. Ennél többet nem is várok, nyerni vele szemben nem okvetlenül fogok.

Csütörtök van, az én napom. Nehezen kelek. Ma én csinálom a kávét. Nagy reggelizést nem szoktunk csapni, pár szem keksz elég. Hallom, hogy Luca zuhanyozik, és elmosolyodom, mert tudom, hogy azonnal megpillantom feszes, ruganyos testét, amit szívesen mutogat. Amikor megjelenik, csalódva veszem tudomásul, hogy nem pucér, mintha rejtegetnie kellene kerek melleit. Megáll mellettem és rám mosolyog. Tekintetében van valami izgalmas, érzem, hogy kitalált valamit, amit nehezen tud magában tartani.

És kimondja. Hármast akar. Nem tudok úgy tenni, mintha nem lepne meg. Két férfival, mert elsősorban önmagára gondol.

Elnevetem magam. Jellemző rá, hogy saját vágyait előbbre helyezi, de nem bánom, unom az álszent, behódoló nőket, akik mindent megtesznek azért, hogy el ne hagyják őket. Önmaguk ellen dolgoznak, bár nem akarják elhinni.

– Rendben, de a fordítottja is kell – mondom.
– Sejtettem.
– És semmi közöm nem lesz az idegenhez, világos? – közlöm. – Ez csak rólad fog szólni.
– Pontosan erre gondoltam én is. Idegent szeretnék, nincs szükség, hogy egy ismerős miatt elromoljon a helyzet.

Elgondolkodom. A baráti körömben nem sorakoznak hozzám hasonló korú srácok, akiket meg tudnék kérdezni. Persze, hogy a legjobb választás a net. Nem mondom, hogy a legtökéletesebb megoldás, de jobb nincs.

– Igazad van. Ezért rád bízom a kutatómunkát – jegyzem meg elgondolkodva. – Elvégre a te ízlésed szerinti kell, hogy legyen.

Látom rajta, hogy elégedett. Ha az, én sem vagyok kevésbé. Kibontom köntöse övét és gyengéden végigsimítok két melle között. Eszméletlenül gyönyörű és kívánatos. Késésben vagyok, hiába minden. Tudom, hogy neki van még fél órája, ezért csak hosszan megcsókolom és felhörpintem a kévét.

– Akkor nekifogok – kacag vidáman. Látom, hogy az ötlet és a reakcióm felvillanyozta.

Ilyesmire még nem került sor köztünk, bár mások kapcsán beszélgettünk róla. Nem újdonság, szinte mindenki ki akarja próbálni, mert kapcsolat ide vagy oda, a házasságot nem is említem, egy idő múlva ellaposodik az egész. A mi esetünkben inkább a színesítésről van szó. Nem árt kilépni a komfortzónánkból.

Felöltözöm, és a nyitott ajtón át látom, hogy Luca belemélyed a laptopjába. A konyhapult lett az új vadászterület. Csodás hátsóját újra meg újra megszemlélem, és arra gondolok, micsoda nő ez a nő. Nem szívbajos, nincs benne álszemérem és nem akarja elhazudni az igazságot. Ez tetszik nekem.

Felkapom a táskám és miközben elmegyek mellette, belecsókolok a nyakába.

– Munkára fel! – mondom mosolyogva és nem lehet tudni, hogy a valódi munkára vagy épp a keresgélésre gondolok.

Rám néz, kacsint egyet és meglegyint a kezével. Közben a haja előre lebben az arcába és meglátom szemében a vágyat.

Előző rész
Következő rész:

A majdnem tökéletes életünk – 3. rész

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here