A bulvársajtónak azért van, lehet létjogosultsága, mert egyre többen nem akarnak ténylegesen olvasni. Ha épp kezükbe akad egy papíralapú újság, vagy a telefonjaikat böngészik, akkor is a legtöbb esetben a rövid, hangzatos címeket olvassák el.,
Ma már egy hírnek akkor van csak értéke, ha rossz és drasztikusan van tálalva. Ezért lesz még az időjárás is naponta horror, mert folyton le akar csapni egy brutális vihar, a szél el akarja sodorni a világot, és a hó, ami esik, legyen az akár harminc centi, (még ha esne is annyi), olyan borzalmakat sodor magával, amire az egyszerű ember nincs felkészülve.
Manapság csak akkor olvasnak el az emberek egy cikket, ha úgy kezdődik, hogy XY megmondta az igazságot, csúnyán beolvasott neki, lerántotta róla a leplet, nem bírta tovább magában tartani a történteket. Amikor ezekre rákattint valaki, láthatja, hogy semmit az égadta világon nem rejtenek a címek, viszont arra tökéletesen jók, hogy vitát gerjesszenek. Ha nincs hír, akkor biztosan elő lehet szedni valamit Jimmyről, ami nem is volt, nem is történt meg soha, vagy épp Bódi Sylviről, Szabó Zsófiról vagy Berki Krisztiánról, hogy egy kicsit borzolják a kedélyeket. A bulvár a legszemetebb dolog a világon, mert mindig jelen van. Ha meg valaki nem hajlandó nyilatkozni, annak egyetlen mondatából kreálnak egy egyszerűcske cikket, és a kérdezett hiába magyarázná, tiltakozna, nem hisznek neki az „olvasók”.
Ha tényleg semmi az égadta világon nem történik, nem hullottak pirosruhás öregasszonyok az égből Guatemala területén, akkor lehet arról cikkezni, hogy ki hogyan néz ki smink nélkül, lám, ő is emberből van, vagy arról, mennyire öregedett vagy nem öregedett az évek során. Lám, még a nagy színészek se tudják megállítani az időt, és mi, földi halandók büszkék lehetünk ezáltal, hisz látjuk, hogy nekik is vannak ráncaik és meghíztak? Bizonyára igen, mert a mondás is úgy tartja, hogy minek örül a kövér ember? A még kövérebbnek.
A bulvár azért él meg, mert nagyon szeretünk más életében vájkálni, kukkolni, és ma már semmilyen téma nem szent. Hogy ki tud vagy nem tud, pláne nem akar szülni, szoptatni egyszerűen közügy lett. De az is, hogy ki mennyire van jóban a testvérével, szüleivel, és milyen belső botrányok fűtik az angol királyt és családját. A legtöbb embernek nem kell az igazság, mert az nehéz és fárasztó. A gúnyolódás és az áskálódás azonban csípőből jön. Lám, nekik se jobb, lám, az ő szívük is fáj, meg tudnak betegedni, féltékenyek és csalják egymást! Ahogy mások is, viszont ez elégtétel az utca emberének. Érdemben nem akar, nem tud véleményt mondani, mert ahhoz összefüggéseket kellene keresnie.
A gondolkodás nehéz munka, az ítélkezés sokkal könnyebb. A bulvár az utóbbi évtizedekben már semmi másra nem törekszik, csak arra, hogy feszültséget generáljon, és ha nem történik semmi, akkor ostoba kérdéseket tesznek fel közvéleménykutatás gyanánt: Ön szerint szép XX? Vagy ön szerint zöld vagy kék fű nőjön ezután a réten? Sokan pedig szaladnak kimondani, amit gondolnak, mert úgy érzik, akkor van létjogosultságuk, ha megmondhatják, hogy ki tehetséges, ki csúnya, ki érdemel díjat, miközben észre sem veszik, hogy senkit nem érdekel a véleményük, csak egy kattintásvadász oldal szórakozik velük.
Ezért is baj, hogy egyre kevesebbet olvasunk. Baj, hogy nem akarunk tájékozódni a világ történéseiről. Baj, ha azt hisszük, hogy az üres tartalom megszínesíti a napjainkat. Inkább gyűlölködünk, buta megjegyzéseket teszünk, és öntudatosan hirdetjük az ostobaságunkat és rosszindulatunkat. Tisztelet a kivételnek, de nézzük csak szét: mivé romlott az emberi minőség az országban?
A tiszteletlenség és az önzés magasan veri a lécet, és sajnos azt gondoljuk, jól van ez így, miközben a mellettünk lévő országokban mosolyognak és kedvesek az emberek. Ők tudják, hogy az élet akkor jó, akkor minőségi, ha megtöltjük épkézláb tartalommal. Ennek része az olvasás is, mégpedig az, amely előre visz. A bulvár nem ilyen. Mondhatjuk, hogy szórakoztató, és egyszer-egyszer nem az ördögtől való. Csak az a baj, hogy nem állunk le vele, mert lépten-nyomon belebotlunk semmitmondó írásokba, amelyek még új információt se közölnek teszem azt egy pletykáról. Inkább ugyanazt szajkózzák némi módosítással. Ugyan miért lenne nekünk létfontosságú tudni, hogy Jennifer Lopez mennyit edz, milyen a házassága, és ugyanezt elmondhatnánk Katalin hercegnéről vagy Harry hercegről is?! ,
A kukkolás, a vájkálás mások életében azonban mély gyökeret eresztett társadalmunkban. Nehéz kiirtani.
Kép forrása: Pinterest
