A „Világ Legszebb Kávéháza” – A New York Café

„Kávéház nélkül nincs irodalom” – mondta Márai Sándor, 20. századi magyar író, aki maga is gyakorta megfordult, és inspirálódott, alkotott a New York Kávéház történelmi épületében.

 
 

A több, mint 120 éves múltra visszatekintő New York Kávéház falai már sok mindent láttak… Híres kötőink, íróink töltötték itt mindennapjaikat, számos neves művük született meg a “Nyehó” asztalainál – és az épület is rengeteg érdekes történetet élt meg. Köztük legendákat is. Íme pl. Molnár Ferencé: A szóbeszéd szerint a kávéház 1894-es megnyitóján az akkori kulturális élet nevesebb alakjai is részt vettek. A legenda szerint az est hevében Molnár Ferenc és társai a New York Kávéház kulcsát a Dunába dobta, hogy a Kávéház soha többé ne zárjon be.

A magyar főváros egyik legimpozánsabb palotájában található a világ legpazarabb kávéháza, a New York Café. Bejutni ma már egyáltalán nem könnyű, mert essen az eső, fújjon a szél, mindig kígyózó sorok várakoznak sokszor egészen a Blaháig. A social média sokat tett annak érdekében, nem beszélve az influenszerekről, akik a mai világ megmondóemberei, hogy a palota minden pillanatban zsúfolásig megteljen. Természetesen maga a hely nem ezért pompás, hírnevére is rászolgált.

A New York-palota és a benne található kávéház a világvárossá váló Budapest jelképértékű épülete, amelyet a New York Életbiztosító Társaság építtetett. A társaság, a XX. század végén a világ egyik legjelentősebb biztosítóintézete volt, amely Európa több fővárosában rendelkezett önálló székházzal. A magyar főváros dualizmus kori városképének kialakulását jelentős mértékben meghatározták a bank- és biztosítótársaságok székházai. A korabeli biztosítóépítészet gyakorlata szerint az intézetek saját irodáikat a legelőkelőbbnek számító első emeleten helyezték el, a földszinten üzletek és kávéházak kaptak helyet, a második és felette lévő emeleteken lakásokat alakítottak ki.

A kávéházi rész első bérlője-üzemeltetője, Steuer Sándor számítása az volt, hogy az exkluzív kávézó lesz majdan a vagyonos réteg törzshelye, nem vált be. A New York Kávéház megnyitása után egy évtizeddel üzemeltetőt cserélt. Az új vezetők, a Harsányi fivérek lettek, akiknek el kellett töprengeniük, hogyan tovább, mert új vendégkört kellett találniuk.

Ügyes üzletemberek lévén megfigyelték, hogy sok, kevés jövedelemmel rendelkező művész nem egyszerűen egy kávé elfogyasztásáért tér be egy-egy ilyen vendéglátóhelyre, hanem olyan „életteret” keres, ahol akár fél napot is eltölthet. Így a kávéház egyszerre vált a kávé elfogyasztása mellett az étkezés, a szórakozás és a munka helyszínévé is.

Az első világháború előtt és után is jó ideig a kávéházi kultúra igen jelentős volt az országban. A második világháború azonban megváltoztatta a szokásokat, és kezdte jelentőségét veszíteni a kedélyes ejtőzés és a szellemes társalgás. A front közeledtével bezárták, és csak később nyílt ki újra, de már Hungária néven.

Heltai Jenő (1871–1957) író, költő, színpadi szerző a következő szavakkal köszöntötte az új kávéházat: „A régi Newyork meghalt, elmúlt. Helyén ma szép, új kávéház nyílik meg: a Hungária. Élni és virulni akar új világunkban. Sok szerencsét kívánok hozzá. Itt-ott megőrzött valamit a régi Newyork díszeiből, ezeket talán kiegészíthetnénk a múltra emlékeztető egy-két képpel vagy szobrocskával is a magamfajta elaggott törzsvendégek számára.”

A keserű szavak hűen képviselték a régi idők lángjának kihunytát. Újabb fénykora a rendszerváltás után indult be, és miután gyönyörűen felújították, ma újra ott pompázik a Nagykörúton emlékeztetve mindenkit arra, hogy voltak idők, amikor az irodalom becses értéknek számított.

Azt azért hozzá kell tennünk, hogy manapság is sok irodalmi estnek, könyvbemutatónak ad otthont, nem beszélve arról, hogy filmek forgatási helyszíneként bérbe adják.

2011-ben nyerte el a Világ Legszebb Kávéháza címet, amit azóta is birtokol, méltán. Aki teheti és van ereje, ideje várni, ne hagyja ki. Páratlan élmény akár csak egy kapucsínót is elfogyasztani a mesélő falak között.

Forrás: newyorkcafe.hu

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here