Annabella Rose – Egy szerelem története 7. rész

A szerelmi történet előző részeit itt olvashatod

– Elnézést Mrs. Morton, ne haragudjon, csak nagyon megijedtem, nem számítottam még Önre.
Próbáltam menteni a menthetőt, nem voltam egy káromkodós fajta, csak ha nagyon megijedek vagy meglepődőm csusszan ki egy-egy illetlen szó.
Semmi baj kedvesem, én kérek elnézést, hogy ilyen hangtalanul maga mögé lopakodtam, de nagyon szórakoztató volt ahogy küzdött azzal a lepedővel, hogy a helyén maradjon.

 
 

Egy csapára szimpatikus lett Mrs. Morton, hangja kedves volt és meleg, szeme barátságosan csillogott. Bár ruhája és a kezében tartott kistáska valószínűleg az éves fizetésembe került, egy pillanatra sem éreztem rajta sznobságot. Hihetetlenül szép volt, úgy látszik ebbe a házba csak top modellek járnak függetlenül a kortól és a nemtől.

– Igen, kicsit ügyetlen tudok lenni ezzel az ágyazással, de az ön szobája már kész van Mrs. Morton, nyugodtan foglalja el. A krém színű szobát készítettem elő Önnek. Ha gondolja segítek a csomagjait felhozni.
– Nagyon kedves Bella, de nem szükséges, Gordon már felhozta a bőröndömet, és tájékoztatott arról, hogy Ön segít most Anna helyett a ház tisztán tartásában Eriknek. Amúgy apropó Erik… hol van a fiam?
Egy pillanatra nem tudtam mit is kellene válaszolnom erre, teljesen zavarba jöttem, hogy a nevemet tudta, ellenben azt nem, hogy a fia hol van.

– Sajnos nem tudom Mrs. Morton, én is csak egy üzenetet kaptam az Úrtól, hogy elutazott és csak hétfőn jön vissza a városba.
Mrs. Morton szemöldöke egy pillanatra felfele mozdult, de csak annyira amennyire a botox azt engedte, majd körbenézett a szobában és csendben hátat fordítva a szobája felé indult. Én csak álltam ott és nem tudtam eldönteni, hogy most mit is kellene tennem, de aztán Mrs. Morton kedves hangját hallottam meg.
– Bella kedves, megtenné, hogy segít kicsomagolni nekem?
– Persze! –  kiáltottam azonnal, és már evickéltem is lefele Mr. Morton ágyáról, hogy az anyukája nyomába eredjek. Az ajtóban még pont összefutottam Gordonnal, aki barátságosan rám mosolygott és köszönésképpen a szokásához híven kicsit meghajolt.
A bőröndök az ágyon hevertek, illetve a szoba padlóján nyitva, összesen négyet számoltam. Jesszusom, mennyi időre jött haza?!
Mrs. Morton a hatalmas ablak előtt állt és némán bámulta az udvart. Talán nem is az udvart, csak merengett a rég múlt napokon, a házban töltött éveiről. Csendesen léptem a szekrényhez és nyitogattam ki az ajtókat, és húztam ki a fiókokat, hogy a ruhákat el tudjam pakolni. Mrs. Morton nem adta jelét, hogy érzékelné jelenlétemet, ellenben újfent hirtelen szólalt meg, mintha olvasná a gondolataimat.
Minden évben hatalmas kertipartit rendeztünk a születésnapomon, ahova meghívtuk az összes barátunkat. Mindenki eljött, ez egy előkelő társasági esemény volt minden évben. Az ex férjem, Steve, rajongott azért, hogy csinosan felöltöztem, a hajam és a sminkem mesteremberek alkották meg, és a legdrágább ékszereimet vettem fel. Gyönyörű voltam. Steve pedig imádta ezt. Szeretett velem dicsekedni, a legdrágább trófeája voltam.

Hangja fájó volt és meggyötört, kicsit zavarba is jöttem a hirtelen őszinteségtől és attól, hogy mennyi érzelem van a szomorú szavak mögött. Még mindig szereti a volt férjét, futott át az agyamon.

– Aztán az egyik partin rosszul lett és az intenzíven találta magát. Szívinfarktus. Hónapok alatt gyógyult fel belőle, és teljesen megváltozott. Mintha megijedt volna az elmúlástól, hogy nem ihat soha többé pezsgőt, nem ehet kaviárt, nem mehet el a kedvenc klubjába golfozni, és nem mehet el a barátaival a sznob klubjába méregdrága büdös szivarokat pöfékelni. És hogy már öreg……és nem kell senkinek. Talán ezért kezdte el újra hajtani az életet, a szórakozást…..a nőket.

Hangtalanul, mereven álltam a szekrény mellett és még mozdulni sem bírtam. Egyfelől nem értettem, hogy miért is hallom én ezt, mert pont 5 perce ismerem Mrs. Mortont, másfelől fel nem foghattam, hogy egy ilyen gyönyörű nőt, hogy lehet fiatal fruskákra cserélni.
Mrs. Morton ekkor, mintha valami arcul csapta volna, hirtelen megpördült és széles mosollyal rám nézett.
– Ohh ne haragudjon Bella, nem akartam a tragikomikus életemmel terhelni, csak valahogy ez most eszembe jutott. Régen ez volt a hálószobám Steve-el, és azt hiszem, hogy az emlékek megrohantak.
– Elnézést Mrs. Morton nem tudtam, de ha óhajtja akkor előkészítek egy másik vendégszobát Önnek.
Jajj nem Bella, tökéletes ez is, gondolom Erik kérte, hogy a legtávolibb szobát kapjam. Arcán huncut mosoly csillant, ellenben úgy éreztem, hogy meg kell védjem Eriket.
– Nem, Mr. Morton nem adott utasítást arra vonatkozóan, hogy melyik szobát készítsem elő Önnek, ez teljesen véletlen volt. Illetve ez így pontosan nem igaz, mert az igazság az, hogy nagyon tetszik ennek a szobának a színe és a berendezése, és gondoltam, hogy ez Önnek is megfelel.

Igaz még most sem mondtam teljesen igazat, mert valóban volt bennem egy szándék, hogy Eriknek hagyjak egy kis teret, amennyiben Ő is és az édesanyja is a házban vannak egyidejűleg, de ez most mellékes.
– Értem, örülök, hogy tetszik Bella, anno én választottam a színét, és Erik pár bútordarabot is megtartott a régiek közül. De kérem árulja el, hogy hol van a fiam, mert csak annyi üzenetet kaptam, hogy majd érkezik, és hogy Ön már vár engem.
– Nos, én is csak ma tudtam meg hogy Eri….Mr. Morton elutazott, és azt írta hogy hétfőn érkezik haza. Tényleg nem tudok többet Mr. Morton hollétéről.

Kicsit zavarba jöttem, hogy majdnem kicsúszott a számon, hogy Erik, nagyon oda kell figyeljek mit beszélek, nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni az édesanyja előtt.
Nos, akkor Bella, egyedül maradtunk Gordonnal hármasban. Ön hol lakik?
– Nos én a város másik oldalán, és hetente csak háromszor jövök, de ha bármire szüksége lenne, kérem, hogy szóljon és elintézem.
Kicsit megesett rajta a szívem, mert szemlátomást egyedül érezte magát.
– Értem, így egyre rosszabb a kilátásom egy kellemes vacsorát illetően, de természetesen megértem, hogy mennie kell haza.
– Mrs. Morton, meddig kíván maradni? – kérdeztem nyílt őszinteséggel, és minden rosszindulat nélkül. Kezdtem megkedvelni Mrs. Mortont, és volt is egy tervem egy programmal kapcsolatban.
– Igazából a jövő hét közepén visszautazom Kanadába, most is csak azért jöttem ide vissza, mert a városban ugyan van saját lakásom, de éppen renoválják.
– Úgy látom, hogy ez családi vonás.
Ezt igazából magamban akartam mondani, de valamiért hangosan sikeredett, amire válaszul Mrs. Morton kérdőn nézett rám.
– Csak azért mondtam – kezdtem kicsit bizonytalanul – mert Mr. Morton is épp most fejezte be a nyaraló renoválását. Pont a jövő hét végén utazunk le hogy elvégezzem az utolsó simításokat…
De a mondatot már nem tudtam befejezni, mert észrevettem hogy Mrs. Morton elfehéredik és nagyon lassan leül az ágy szélére.
– Jesszusom Asszonyom, rosszul van?! – ugrottam oda hirtelen, és guggoltam le mellé.
– Nem, nem, csak egy pohár vizet, ha kérhetnék.
Már repültem is a fürdő felé, hogy az üveg fogmosó poharat megtöltve a csapból – jó hát nem Evian de a célnak megfelel – már nyomjam is a kezébe, mielőtt leszédül az ágyról. Pár kortyot ivott belőle, majd rám nézett és őszinte aggodalommal kérdezte meg:
– Erik rendbe hozta a nyaralót?!
Hangja rekedt volt és alig hallható, nem is értettem, hogy mi ezzel a probléma.
– Igen, engem még a múlt héten hívott fel és kért meg hogy a pipere takarítást végezzem el a jövő hét végén, amikor leutazunk. De mi a baj Mrs. Morton? Miért lett rosszul?
– Semmi Drágám, semmi baj… csak azt hittem hogy eladta. Azt ígérte hogy eladja… annyi fájdalom van abban a házban, ami majdnem megölte Őt…
Hangja elhaló volt és rekedtes, nem is igazán értettem amit mond. Szinte csak motyogta maga elé. Majdnem megölte? A ház? Micsoda? Nem értettem igazából mire gondol Mrs. Morton, de következő pillanatban már mintha mi se történt volna, felpattant és a ruhák kipakolásába kezdett. Éreztem, hogy a témát lezárta, és nem akar többet beszélni róla. Csendben segédkeztem a kipakolásban, és közben törtem a fejem, hogy mire is gondolhatott Mrs. Morton.

Csütörtökön folytatjuk

fotó: Pinterest

#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon! 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here