Nem bírok elaludni, gondolataimban újra és újra lejátszom a beszélgetésünket, és próbálom értelmezni szinte minden betűjét. Tiszta hülyeség. Valahogy aztán mégis álomba szenderülök, és mintha az utolsó pillanatban a valóság és az álomvilág határán elsuttognám, hogy Erik.
A történet további részéit itt olvashatod
Másnap feltűnően jó kedvem volt, amit a kollégáim is észrevettek a könyvelő irodában, és folyamatosan firtatták is az okát. Tulajdonképpen én sem tudtam volna megmondani miért is ér fülig a szám, hiszen azon kívül, hogy Erik felhívott este, és megkért, hogy takarítsam ki a valószínűleg puccos nyaralóját, hogy Ő és a Barbie baba barátnője tudjon hol vikkendezni, más nagyon nem történt.
De mi a frászért van ettől jó kedvem?! És várjunk csak! Mióta hívom én Mr. Mortont Eriknek?! Jesszus… Mindegy, magamban akár zsúrpubinak is hívhatom, a lényeg hogy ezt lehetőleg magamban tartsam.
A nap lassan vánszorgott, délutánra már kimondottan nyűgös voltam, és fáradt. Nem bírt jókedvre deríteni semmi, habár legjobb barátnőm felhívott, és addig beszélte azt a bizonyos lyukat a hasamba, míg igent nem mondtam, hogy szombat este beüljünk valahova egy italra és egy jó beszélgetésre.
Munka után még betértem egy megaplázába, hogy valami ennivalót cipeljek haza, ugyanis a hűtőm kongott az ürességtől, és Lucifer is már két napja a maradék párizsimat eszi. Még jó, hogy ezt senkinek nem tudja elmondani, tiszta ciki.
Így a nagy műanyag kosarat tolva – ami kimondottan elnyerte a tetszésemet -, indultam meg a sorok között, hogy összevadásszam a létfenntartásom és lelki, valamint pszichés állapotomat tuningoló termékeket. Ez utóbbi a csoki és a fagyi. Emlékszem mikor még a régi fém bevásárló kocsik voltak, amik vagy két percenkét ráztak meg úgy, hogy hangosan csusszantgatott ki egy-egy „picsába”, vagy miután nagy nehezen betuszkoltad a fémpénzt és rángattad le a többi bevásárló kocsiról, derült ki, hogy az egyik kereke vagy nem gurul, vagy nem forog, vagy egyszerűen kormányozni képtelenség. Így komoly küzdelem volt egy jól megpakolt kosarat anélkül elnavigálni a pultok között, hogy ne zúzz le még két vagy három vásárlót magad körül. Mindegy, ez már a múlt, most marha szexin suhanok a sorok között ezzel a műanyag csodával.
Van időm nézelődni, nem rohanok, keresgélek és válogatok, észre sem veszem, hogy megy az idő. Mire hazaérek, Lucifer azon gondolkodik, hogy melyik részem elfogyasztásával kezdje, de miután meghallja a macskatápos zacskó zörgését, elfelejti azon nyomban, hogy gazdáját fogyassza el élve, és már rohan is a táljához. Az utolsó két nap párizsiját levezekelvén, extra finom halas kaját hoztam neki, tuti, hogy nem rágja, csak nyeli.
Mire elpakolok és mindent a helyére teszek, már nincs kedvem valami szuper vacsit rittyenteni magamnak, egy kekszet elropogtatva kómálok be a kanapén.
Másnap az arcomra egy burda szabásminta van rágyűrődve. Nem nézek ki jól, ellenben nagyon szarul. Bemászok a tus alá, és addig folyatom magamra a vizet, míg már az az érzésem, hogy lehámlik a bőröm. Nyoma sincs a tegnapi jókedvemnek, még akkor sem ha realizálom hogy ma csütörtök van, és megyek Eri….izé, Mr. Mortonhoz munka után.
Nem tudom mi ez a széles amplitúdójú hangulat ingadozás, lehet valami fajta depresszió. Na majd ma utána keresek a neten.
A hivatalos munkahelyemen nem történik semmi, nagyjából időben végzek, és kényelmesen jutok el a házhoz.
A kiskapun belépve nem látom sem a nagy fekete limuzint, sem Mr. Morton kocsiját. Valószínűleg nincs itthon sem Ő sem a vendége. A kert vége felé pillantva látom, hogy a kis vendégház nappalijában ég a villany, ezek szerint Gordon itthon van.
A sofőr a kis ház lakója, amióta felesége 4 éve meghalt. Gordon nem szeretett volna tovább lakni feleségével közös otthonukban, túl sok volt a kínzó emlék. Ekkor ajánlotta fel Mr. Morton Gordonnak, hogy költözzön a kis házba. Gordon örült az ajánlatnak, mert így legalább nem érezte magát egyedül, és bármikor rendelkezésre állhatott az Úrnak, ezzel hálálva meg a törődést, és a kis ház lakhatását.
Mindezt a múltkori munkanapomon tudtam meg egy kávé mellett Gordontól, aki kis szünetet tartva a garázs rendezgetése közben mesélt az életéről, és arról, hogy mennyire hálás Mr. Mortonnak. Már több mint tizenöt éve szolgál a Morton családnál, mindent tud a famíliáról. Természetesen először az idősebb Mr. Morton mellett szolgált, mint sofőr, majd miután a családfőt elkapta a kapuzárási pánik, és az elegáns limuzint inkább felcserélte egy piros kabrióra, és a feleségét egyre inkább húszas éveikben járkáló modellekre, Gordon munkája így előbb utóbb Mrs. Morton vásárlós pénzköltős furikáztatásában merült ki. A tragikomédiának végül a feleség vetett végett egy válóperrel, amivel ugyan állítólag több millió dollárt akasztott le kedves volt uráról, ellenben a pánikolgató sármos üzletember visszakapta szabadságát, és most már az abszolút érvényes és nyilvános meghívóit a celebvilág híres fiatal hölgyei közé. A feleség és a férj is ex státuszba lépve kiköltözött a villából, és mindenki a maga igényeinek megfelelően választott penthouse lakást a város szívében magasodó toronyházban, vagy az úri negyed szívében elterülő golfpálya közelében.
Ekkor tért vissza a fiatalabb Mr. Morton a külföldi tanulmányaiból és munkagyakorlataiból, és hamar felismerte, hogy a családi megabirodalom előbb utóbb tönkre fog menni, ha hagyja dorbézoló, visszanyert szabadságát non-stop ünneplő apja kezei között. Így viszonylag gyorsan meg tudta győzni édes felmenőjét, hogy hagyja a cége irányítását fiára, és Ő csak élvezze az életből azt, ami még hátra van. Így Erik lett a Morton cégcsoport egyedüli irányítója és vezetője. Sikereit nem kérdőjelezi meg senki, mindenki csodálja képességeit és elhivatottságát. Hihetetlen mit meg nem tud az ember egy kávé mellett.
Visszazökkenve a jelenbe, a házba belépve minden nyugodt és csendes. Ez nem meglepő, viszonylag ritka, hogy a délutáni órákban itthon találjam Mr. Mortont, bár kicsit tartottam tőle, hogy esetleg a vendég itt kóricál a házban. Ellenben a hallban a bejárati ajtó mellett lévő kis asztalkán egy borítékot találok, rajta a nevemmel. Óvatosan nyúlok felé, egy pillanatra hezitálok, de hát az én nevem van rajta, miért is ne nyitnám fel?
A levelet kézzel írták, rövid és tömör üzenet áll benne. Mr. Morton értesít, hogy el kellett utaznia váratlanul, és hogy jövő hétfőig nem tér haza, ellenben várható, hogy édesanyja még a mai nap folyamán megérkezik, így kéri, hogy készítsem elő az egyik vendégszobát. Valamint a kedves vendége sem tér már vissza a házba. Kicsit furcsállom, hogy ha egyszer már felhívott, akkor miért nem tette ezt most is, hogy közölje óhaját, viszont hazudnék, ha azt mondanám nem tetszett a kis papiros a borítékkal és a kézzel írt üzenettel.
Egy pillanatra megszagolom a borítékot, mintha érezném rajta az ismerős illatot, majd a zsebembe süllyesztve szaladok fel az emeletre, hogy a kérésnek eleget tegyek. Egyfelől örülök, hogy nem futok össze újra a világszép barátnővel, másfelől kíváncsiság kerít hatalmába, hiszen nemsokára megismerem az ex Mrs. Mortont.
Nem az úrfi szobájával közvetlen szomszédos szobát készítem elő a kedves mamának, mit lehet tudni, jobb a békés távolság. Nagyon sok dolgom nincs, hiszen talán hónapok óta nem használta senki a hátsó parkra néző világos pasztell színű szobát, viszont mindig ellenőrizve van, hogy egy porszem se ténferegjen sehol. Ellenben szobája most szanaszét van, olyan benyomást kelt, mintha sietve távozott volna az Úr, és nem lett volna ideje legalább egy kis rendet hagyni maga után. Mindegy, legalább nem érzem úgy, hogy csak céltalanul ténfergek a házban, mindent szépen összeszedek és a helyére teszek. Ugyan pár napja húztam át az ágyneműt, de mivel nem gondolom, hogy sok dolgom lenne még, így újabb garnitúrát veszek elő és kezdek neki a cserének.
A ház urának ágya hatalmas és kellemesen puha. Az ágyból az egész hátsó kertet lehet látni, pláne, ha az üvegajtót elhúzom és kilépek a teraszra, amin egy kényelmes kerti kanapé is található, bár most műanyag takarófólia védi a fagytól. Az ágyon térdelve tömködöm a matrac és a keret közé a lepedőt, és próbálom a sarkokra is ráhúzni, ami irtó nagy meló, mivel a matrac roppant vastag és nehéz. A hajam meg folyton a szemem elé siklik, így úgy pöfékelem félre a szememből. Akár egy gőzmozdony is megirigyelhetné a hangokat. Ekkor kedves hang szólal meg hirtelen és váratlanul a hátam mögött.
– Ha esetleg gondja van vele, szívesen segítek.
Annyira megijedtem, hogy kicsúszott egy vártalan „basszki” káromkodás, nem túl illendően. Az ajtóban egy, talán ötvenes évei derekán járó gyönyörű szép nő állt. Haja platina szőke volt, szemei zölden csillogtak, ajka telt volt és csillogó, ráncokról szerintem életében nem hallott. Biztos voltam benne, hogy az ex Mrs. Mortonra meredek.
Előző rész
Következő rész:
fotó: Pinterest
