2019. február 20-án egy 11 éves magyar kislány, Happ Anna meghódította a Kilimandzsárót és feljutott az 5895 méter magas Uhuru-csúcsra. Ő a legfiatalabb magyar női hegymászó, aki egy négynapos akklimatizáló túra után hat nap alatt ért fel a világ második legnagyobb földrészének tetejére. “Nahát, hová csavarog egyedül ez a lány?” – kérdezhetné aggodalmaskodva a szomszéd Gizi néni, de máris érkezik a megnyugtató atyai válasz Happ Gergelytől, aki tapasztalt hegymászóként kísérte el lányát a nem mindennapi túrára. Sőt, az édesapa azt is elárulja, Anna már 3 éves korában elhatározta, hogy megmássza a Kilimandzsárót és mint a mellékelt ábra mutatja, a kislány végig kitartott az álmai mellett és nem adta alább Afrika legmagasabb csúcsánál.
Anna olyan kedves természetességgel mesél a felnőtt embereket próbára tevő teljesítményről, mintha magától értetődő volna, hogy egy kisiskolás lány keskeny hegygerincen, veszélyes sziklaszirteken mászik oxigénszegény magasságokban és hatalmas mélységek felett, ahelyett, hogy mondjuk a közeli pláza egyik vízszintes padján bámulná a nagyjából függőlegesen tartott telefon képernyőjét.
A rengeteg elismerő és szívből jövő gratuláció mellett persze megjelennek a kritikus és “mindentjobbantudó” hangok a világháló rejtett zugaiból, hogy “ja, apuka kísérte, így könnyű”, “ahelyett, hogy az iskolapadban ülne”, meg “minek egy kislánynak hegyet mászni” és a hasonlók…
Nem, valóban nem kell hegyet mászni. De ő ezt szerette volna, és megcsinálta. Fantasztikus teljesítmény, akár tetszik, akár nem – amelynek pedig kötelező jelleggel jár a tisztelet, pláne azoktól, akik melegszoba-hőmérsékleten egy kanapéról ülve nyomják az igét a chipsmorzsás billentyűzeten.
És tényleg nem kell hegyet mászni. Anna sem “csak” ezt tette. Ő már most irányt mutatott azzal, hogy kiválasztott és végigjárt egy utat, amit tipegő korában eltervezett és komoly nehézségek árán véghezvitte.
Nem kell hegyet mászni, hiszen nem lehet mindenki profi alpinista. De nemcsak a hegymászók kiváltsága célokat kitűzni, megálmodni, küzdeni, elérni, megalkotni: ezt mindenkinek lehet. Sőt, erősen javallott. Bármit. Nem kell ennek 5000 méter fölött lennie.
“Azt hittem, egyenes lesz felfelé és nem ilyen kacskaringózós.” – nyilatkozta itthon Anna. Ő már 11 évesen jól tudja, hogy az út ritkán sima, egyenletes és alaposan kikövezett, de ez az, amin járni érdemes. És ami még biztos, mindannyiunknak megvan a saját egyéni ösvénye, ami valahová felfelé, a “hegyre” vezet.
Úgyhogy hajrá, ott találkozunk!
Fotó: Internet
Igen, valóban nagy teljesítmény egy kislánytól, jár neki a pacsi!
Viszont aki kicsit is otthon van a témában, nem úgy mint ennek a cikknek az írója.. csak megmosolyogja az ehhez hasonló írásokat, a Kilimandzsáróra turista utak sokasága vezet fel, egy „egyszerű” trekking túra az egész, a hegymászáshoz semmi köze nincs.