Hirtelen nem tudta, hová kapjon, kit keressen. Aztán eszébe jutott apja egyik barátja, aki egy ideig csendestárs volt, majd kilépett, mondván, már másba szeretné fektetni a pénzét. Ennek két éve volt, de nem haraggal váltak el, és a temetésen is sokáig beszélgetett Jusztina asszonnyal.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Úgy döntött, őt hívja fel, habár, ha ég a kóceráj, innen semmit sem tehet. Mégis reménykedet, hátha menthető valami és nem pusztul el teljes egészében az egész. Haragosan gondolt az égiekre, akik egy ideje nem kedvelték őt. A kölcsön, a fenyegetés és most a tűz… Az egyik rossz követte a másikat. Viszont Szuroknak nem volt érdeke elpusztítani a White Start, mert ha leég, még kevesebb marad utána, és a pénzét sose kapja vissza, márpedig számára annál nincs fontosabb.
Amikor megcsörgette Péterfi Mátyást, apja volt üzlettársát, a férfi azonnal felvette. Még úgy is, hogy rejtett számról hívta.
– Tudtam, hogy hívni fogsz, Milán! – mondta a férfi higgadtan. – Sejtem, hogy óriási bajban vagytok… Anyáddal beszéltem.
– Matyi bácsi, nem a pénzről van szó, ég a bár! – szólt bele türelmetlenül Milán. – Már nem is tudom, hogy mi az igazi baj… A kölcsön, az életük felrobbanása, vagy ez. Torkig vagyok a sok szarral.
– Szent Kleofás! Tegyük le, odamegyek!
Azzal ki is nyomta. Milán bambán bámult a telefonra és a sötét kétségbeesés lett úrrá rajta. Már nem volt kedve semmihez, Mirellát is legszívesebben lemondta volna, de mielőtt bármi más eszébe jutott volna, a lány megjelent a lépcsőfordulóban. Fehér, vállpánt nélküli ruhájában olyan volt, mint egy angyal.
Nyelt egyet, és úgy döntött, elengedi a dolgot, ha a lavina beindult, menthetetlen lesz a hely.
– Minden rendben? Vagy elkéstem? – kérdezte a lány kissé riadtan. Délutáni magabiztossága sehol sem volt, mintha megint egy másik személyiség állt volna a fiú előtt.
– Nem, nem késtél el. Nincs minden rendben, de most nem akarok erről beszélni. Viszont várok egy telefont, ezért ne haragudj, ha fel kell vennem.
– Semmi gond. Már azt hittem, összedőlt a ház, olyan képet vágtál…
– Össze nem… Na, de hagyjuk. Mit szólnál egy pizzához?
Mirella felnevetett.
– Itt? Egy pizzához? Szokatlan kérdés, de legyen, feltéve, ha nem kell sokat gyalogolni hozzá.
– Nem kell. Viszont robogóra ülnénk. Benne vagy?
– Hogy a fenébe ne lennék? A ruhám majd szállni fog, de nem gond. Induljunk!
Milán ebben a pillanatban majdnem boldog volt, hisz a lány csodálatosan gyönyörű, lelkes arcát látva, tudta, mindig egy ilyenre nőre vágyott. Belevaló, kedves és nem fanyalog egy kis nehézség hallatán. Más lányok biztosan autóra ácsingóztak volna, de ő könnyedén belement, hogy a bali éjszakában egy robogón száguldva pizzázni menjen.
Mégsem lehetett maradéktalanul jókedvű, mert ezekben a percekben omlott össze az élete. Ha Szurok megtudja, hogy oda a pénze, és nem találja sem őt, sem az anyját, akkor nem kellemes időszak vár rájuk. Abban biztos volt, hogy haragja utoléri őt. Az olyan alakok, mint Szurok, nem szoktak szánalommal gondolni azokra, akik tartoztak neki, méghozzá nem kevéssel.
A kijáratnál könnyedén maga elé engedte a lányt, és közben az járt az eszében, hogy a recepción elfelejtette megkérdezni, mi lett a sráccal, akit helyettesített.
A robogó volt a lehető legpraktikusabb eszköz a denpasari estében, ahol még ilyenkor sem csökkent a forgalom. Mindenki tülekedett és közlekedési szabályok nélkül gyakorlatilag úgy vezetettek az emberek, ahogy akartak. Volt ebben valami kalandos, de életveszélyes is. Mirella szorosan átölelte a derekát és érezte, ahogy belefúrja arcát a hátába.
Fél, gondolta a fiú, és ettől megnyugodott. Végre van valaki, aki nála jobban szorong, ő vigyázhat rá. Egyik kezével nyugtatóan megsimogatta a lány ölelő karját, és igyekezett nem gondolni arra, hogy a rugalmas test milyen más érzéseket vált ki belőle.
Húsz perces motorozás után jelezte a GPS, hogy megérkeztek a célhoz.
Az étterem feliratában és elrendezésben valóban úgy nézett ki, mint egy valódi olasz étkezde. Zöld sátortetős ponyván piros paradicsom hirdette, hogy jó helyen álltak meg. Amikor megállt, a lány sebesen pattant le az ülésről, érezhetően örült, hogy célba értek. Milán majdnem megfogta a kezét, de aztán eszébe jutott, hogy ez elhamarkodott lépés, Belépve azonban látták, hogy a hely vegyíti a balinéz kultúrát az olasz hagyományokkal. A mennyezetről rizslámpák lógtak, a tágas, fából készült karosszékek hívogatóan marasztalták a vendégeket. A bazsalikom jellegzetes illata járta át levegőt és Milánnak egy pillanatig az volt az érzése, hogy a körúton van valamelyik pesti pizzázóban.
Viszont a felszolgálók mind ázsiaiak voltak, és kedvesen mosolyogtak, ahogy mindig mindenki.
– Cuki hely – súgta oda Mirella. Maga sem értette, miért mondja halkan, hisz senki nem mintha értette volna a magyar szót. A srác bólintott.
Leültek az egyik oszlop mellé, és a szépen terített asztalon lévő étlapra esett a tekintetük. Milán akkor jött rá, hogy szinte nem is evett aznap. Hiába volt minden izgalom, a gyomra egészségesen korogni kezdett.
– Pizza vagy tészta? – kérdezte a lánytól.
– Mindegy, csak gyors legyen – mondta ki az Milán gondolatát.
A felszolgáló egy pillanat alatt ott termett és buzgón bólogatott a két kólára meg a két pizzára. Mielőtt még a villámgyorsan megérkező előételhez fogtak volna, megcsörrent a fiú telefonja.
Az a hívás volt, amit várt. A gyomra azonnal összeugrott. Nem akarta magára hagyni a lányt, ezért nem állt fel, hogy kimenjen az utcára. A rossz hír mindegy hol éri utol, gondolta.
– Fiacskám, oltári nagy szerencséd van! – mondta a férfi lelkendezve. – Nem a bár égett, hanem hátul a raktárban volt egy kisebb tűz, de az is jelentéktelen volt. A rendőrség szerint szó sem volt gyújtogatásról. Szinte jelentéktelen a kár.
– A jó isten áldja meg ezért a hírért – kiáltotta Milán annyira hangosan, hogy többen feléje fordultak.
– Szóval megnyugodhatsz! Aki meg akarja venni, azt nem fogja elriasztani ez a kis incidens.
A fiú úgy érezte, elhamarkodottan ítélte meg a fentieket. Hagyta, hogy szétáradjon ereiben a nem várt öröm.
– Látom, jó hírek – jegyezte meg Mirella.
– A lehető legjobbak – mondta már csendesebben, de a szája még mindig fülig ért. Amikor azonban körbepillantott, hogy lássa, ki volt tanúja hevességének, ismerős arcot pillantott meg.
Az egyik asztalnál Nico üldögélt egyedül és egyenesen az arcába bámult.
Folytatjuk
fotó: Pinterest
