Milán másnap meghirdette a bárt és attól függetlenül, hogy jó helyen volt, nem jelentkezett vásárló. Ez gyanús volt, hiszen kedvelt hely volt évtizedek óta. Egy-két telefon után csendesen meghalt az érdeklődés. Csak nehezen jött rá, hogy nem véletlenül. Aki meg akarta volna venni, az szembekerült Szurokkal, akinek a neve valóban azt jelentette, hogy, amire szemet vet, az hozzá is ragadt. A hely azonban biztosan nem ért annyit, amennyit a tartozás, vagy épp az uzsorakamat, ami naponta változott.
A sorozat többi részét itt olvashatod
A dolgozókat nem érte váratlanul a felmondás, régóta sejtették, hogy Gyuszi bá nem mindig egyenes úton jár és az utóbbi hónapokban folyamatosan késtek a fizetések is. Így senki nem jajgatott különösebben utána, kivéve Milánt, akinek belesajdult a szíve a hely elvesztésébe.
Gyakorlatilag ott nőtt fel. Minden szabadidejében benn lebzselt a bárpult mögött. Nyaranta tini kora óta dolgozott is az apjának, egyszóval, a szíve csücske volt. Remélte, hogy egyszer majd ő vezetheti, de tudta, hogy ez apja haláláig nem fog bekövetkezni.
Amikor váratlanul kilépett ebből a földi világból az idősebb Rónai Gyula, nem hitte volna, hogy ez a végét jelenti mindennek. Ki gondolta volna, hogy az utóbbi években szinte csak kölcsönökből maradt fenn, és ha bezár, akkor sincs megoldva semmi. Milán haragudott az apjára, mert ha egyszer is felnőtt számba veszi, akkor nem kerülnek hasonló helyzetbe.
Tudta, hogy fel kell számolnia mindent, és azzal, hogy Szurok megkaparintja a helyet, még nem úszta meg az egészet. Biztos volt benne, hogy az uzsorakamat folyamatos emelkedése szinte lehetetlenné teszi, hogy kifizesse a tartozást. Így mennie kell, ezt végérvényesen elhatározta. Az úti cél pedig a világ egyik legszebb helye, Bali volt. Ha valaki a mennyországra vágyik, akkor biztosan azt a szigetet nézi ki magának, ezért kétség sem fért hozzá, hogy ott akar új életet kezdeni. A döntéséhez az is hozzájárult, hogy tudta, a koktélkészítés fellegvárába utazik, ahol kedvére foglalkozhat majd azzal az itallal, amelynek nem lesz párja a világon. A Manhattan meg a Sex on the Beach elmehet a francba, mert ő megalkotja a világ legmenőbbjét, amely jön, lát és tarol, mint egykoron a Coca Cola.
A legfőbb gondot az jelentette, hogy úgy kellett eltűnnie Budapestről, hogy ha valaki nyomozni kezd utána, ne tudja, merre induljon el. Ezért úgy határozott, hogy bár senki nem követi vagy nem számít rá, több repülőjegyet vesz. Ez nem volt olcsó mulatság, de az élet sosem az. Az apja életbiztosítása fedezte a jegyek árát és az alaszkai útét is, habár ott Torontó volt az úti cél. Így pár nap különbséggel jegyet vett Kuala Lumpurba, Új Delhibe, New Yorkba, Balira és Madagaszkárra is.
Úgy gondolta, figyelemelterelésnek megfelelő. Tudta, hogy hatalmas bőröndöt nem vihet magával, ezért vett egy strapabíró Samsonite-ot és úgy döntött, egyelőre az lesz az élete.
Jusztina asszony elpostázta a legfontosabb cuccait, legfőképp az ékszereit, értékpapírjait, amelyek értéke most igen alacsonyan volt. Befektetései szinte semmit nem hoztak a konyhára, pedig Gyuszi annak idején esküdözött, hogy tökéletesek. Nem voltak azok, vagy csak az üzleti élet ilyen, változásai követhetetlenek, főleg annak, aki nem ért hozzá.
A tizenkettedik napon Milán feltette anyját a Kanadába induló gépre és a repülőteret úgy hagyta ott, hogy nem volt benne biztos, találkoznak-e még. Bátyja biztosan nem lesz boldog, ha megjelenik az anyjuk, de majd megbékél a helyzettel, gondolta kaján vigyorral az arcán.
Az a lány úgy lépett le elé a zebrán a pirosnál, hogy alig tudott fékezni. Azonnal kiverte a víz és káromkodott egyet, de amit megpillantotta a lány hófehér arcát és remegő lábait, úgy döntött, nem kezd el üvöltözni vele. Kiszállt és a lehető leghiggadtabb hangon megkérdezte tőle, hogy jól van-e. A lány annyira remegett, hogy válaszolni sem tudott. Táskája kinyílva a földön hevert, de egyébként semmi más baja nem lett az ijedtségen kívül.
– Hol járt az eszed? – kérdezte tőle szemrehányóan, mintha ismerné. – Börtönbe akarsz juttatni, vagy meguntad az életed?
– Sajnálom – hebegte az, és még mindig mozdulatlanul állt a kocsi orra előtt tíz centivel.
– Még jó, hogy le tudtam fékezni, de jobb lenne, ha nem az úton álmodoznál! – szólt rá élesebben, miután látta, hogy nincs semmi komolyabb gond.
– Nem álmodoztam – mondta a lány, és elsírta magát.
– Akkor minden rendben? – kérdezte Milán. – Nincs bajod? Elvigyelek valahová?
– Felesleges. Mennem kell.
– Jó, de szívesen elviszlek, nehogy valaki véletlenül elgázoljon – tette hozzá cinikusan.
A lány ránézett és mogyorószínű szeme újra megtelt könnyel.
Lehajolt a táskájáért és kihalászta a telefonját. Milán látta, hogy betört a szélvédője, az aszfalt nem kímélte.
– Jaj – suttogta a lány olyan halkan és kétségbeesetten, hogy a majdnem gázoló még jobban megsajnálta. Tetszett neki, hogy nem szentségel, nem ordítozik. Ijedtsége és szomorúsága azonnal valami védekező ösztönt indított el benne.
– Tényleg szívesen segítek – mondta jóval lágyabb hangon. Mielőtt azonban választ kaphatott volna, ketten is rádudáltak. Az egyik ki is kiáltott valami nyomdafestéket nem tűrőt.
Igen, ez az én országom, gondolta a fiú, és eszébe jutott, hogy már nem sokáig. Pár nap és a világ másik végén lesz, ahol majd talán türelmesebbek lesznek az emberek.
Mire észbe kapott a lány már átért az úttest túloldalára és el is tűnt az egyik alig megvilágított kapualjban.
Meg sem köszönte, hogy nem gázoltam el, gondolta Milán, és amikor az órájára pillantott, tudta, hogy anyja gépe abban a pillanatban száll fel és viszi az asszonyt a kies Alaszkába, hogy ott elbújhasson egy időre, amíg a pénzügyi dolgok megoldódnak. Hogy ez mennyi idő, senki nem tudta megmondani. Egy év? Vagy öt, tíz? Erre nem lehetett válaszolni azon a februári délutánon, amikor szürke volt az ég, szürke az aszfalt és az egész város köhögött a szmogtól.
Milán intett a türelmetleneknek, hogy azonnal beszáll, és meg is tette. Megkönnyebbült annak gondolatára, hogy nem okozott balesetet. A lány riadt, barna szemét azonban nem bírta kiverni a fejéből. Vastag sapkája alól kikandikáló haja, riadtsága és sírós tekintete ráébresztette egy mellőzött tényre: már egy éve nem volt mellette nő, nem volt ideje ismerkedni, és egy-két egyszerű numerán kívül, ami összejött, nem volt rendben a magánélete. Nem, ezt állítani gyenge hazugság volt. A magánélete egy hatalmas csőd volt, és ebben a szex sem volt jobb helyen.
Ideje Balira menni, hátha az ottani istenek megkönyörülnek rajta, gondolta nem túl vidáman.
Előző rész
Következő rész:
fotó: Pinterest
