Béla

Békási Laura volt a becsületes neve. A faluban azonban mindenki csak úgy nevezte: Béla, mintha ez a kis “szóvicc” annyira humoros lett volna. Nagyméretű kockás flanelinge, és a tüsire vágott, hol vörös, hol meg szőkére festett haja miatt valóban nem volt túl nőies látvány, no, de ki is várta volna, hogy egy tizenhárom éves kislány dívaként vonuljon végig az iskolától a régi kockaházból kialakított könyvtárig?

Az anyja, aki egyedül nevelte őt könyvtáros fizetéséből, büszke volt főiskolai diplomájára, amelyhez hasonlót rajta kívül a faluban mindössze négy ember tudott felmutatni: az orvos, a tanító, a jegyző meg a polgármester. 

 
 

Laura szeretett a könyvtárba járni: tanulást színlelve gyakran ellágyulva nézte a hatalmas asztal mögött ülő anyját, és hallgatta, ahogy mindenkivel kedvesen, és borzasztóan sokoldalú tudását megcsillantva társalog. “Disznók elé a gyöngyöt…” – gondolta magában, mert persze négy éves kora óta, amikor megtanult olvasni, falta a könyveket, így szókincse messze felülmúlta a kortársaiét. 

Mindent elkövetett, hogy anyjának ne okozzon csalódást – a kitűnő bizonyítvány mellé gyakran tett még egy-két remek versenyeredményt, otthon pedig alaposan kivette a részét a házimunkából. Sosem panaszkodott, és, noha tele volt kérdésekkel, nem traktálta vele fakó arcú, egykedvű anyját. Szívesen megosztotta volna vele terheit, azt a pár héttel korábban történt esetet, amit azóta sem tudott a helyére tenni, amikor a karbantartó beosont utána a szertárba, és lekapcsolta a villanyt. Az artikulálatlan hangok, a fura szag és a fájdalmak elundorították és szégyenbe burkolták a lányt. 

“Mit is mondhatnék szegénykémnek? Csak elszomorítanám.” – zárta le magában a dolgot, és próbált a nyolcadikos anyagra és a felvételire koncentrálni. 

“A legfontosabb, kislányom, hogy tanulj! Akkor jó életed lehet!” – mondogatta neki az anyja, csak azt nem értette, hogy akkor nekik miért van mégis vacak életük? Hisz az anyja olyan okos nő!

A felvételin könnyedén bejutott a megye legszínvonalasabb gimnáziumába és kollégiumába. Évekkel később már szinte senki sem emlékezett a flanelinges, tüsi hajú “Bélára”, aki egy távoli kisvárosban Dr. Békási Laura és Társa néven ügyvédi irodát nyitott, és aki a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények ellen mindig olyan empatikusan és vehemensen harcolt.

fotó: Pinterest

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here