Nóra azon a vasárnapon eljutott élete azon pontjára, amikor kezdte megérteni a gyilkosokat. Az járt a fejében, hogy ha hirtelen felindulásból megölné Jutkát, vajon mennyit kapna érte. Tíz évet? Tizenötöt? Megérné neki? Már középkorú lenne mire szabadulna, és azalatt...
Jutka keze igen lassan gyógyul, állapította meg Nóra. Felkötve járkált a lakásban, de érdekes módon zuhanyozni tudott. Ez a zúzódás csak akkor volt kellemetlen, ha a lánynak ahhoz volt kedve, hogy sajnáltassa magát.
Pár nappal később Ábris azzal lépett be...
Két nappal később megtörtént a baj. Jutka leesett az egyik székről, amire azért állt fel, mert nem érte el a szekrény tetején lévő dobozt. Nóra kérte meg, hogy másszon fel, mert ő gyakran szédül, csak azt felejtette el mondani,...
Jutkának, az alattomos kígyónak persze nem lett nagy baja. Bár Nóra remélte, hogy legalább felhólyagosodik a bőre, de megúszta. Az égiek szeretik az ilyen ármánykodó bestiákat, mondta magának, mire kicsit elszégyellte magát, de nem túlságosan. Másnap reggel azért nem...
Ahogy elindult ez a közös élet, a nagy hármas, mintha Ábris megnyugodott volna. Reggel elvitte dolgozni Jutkát, este hazahozta, együtt vacsoráztak, látszólag csendes volt minden. Épp ez a csend volt a legfélelmetesebb. Dermesztően természetesnek tűnt az egész.
Nóra, ha csak...
Minden nő tudja, mikor hazudnak neki. Még az is, aki mást mond. Nóra is tudta. Hogy hihette Ábris, hogy nem veszi észre a változást? Tíz éve voltak együtt, nagyjából háromezer-hatszáz napja, ez döbbenetesen sok, ha az ember csukva akarja...
