Jutka keze igen lassan gyógyul, állapította meg Nóra. Felkötve járkált a lakásban, de érdekes módon zuhanyozni tudott. Ez a zúzódás csak akkor volt kellemetlen, ha a lánynak ahhoz volt kedve, hogy sajnáltassa magát.
Pár nappal később Ábris azzal lépett be a lakásba, hogy különleges megtiszteltetés érte őket. Nóra szemöldöke felszaladt a homloka közepére, és el nem tudta képzelni, vajon mi történhetett, aminek örülnie kellene. Menten megtudta. A férje, ez a drága, csupaszív ember, aki idegeneket is simán beköltöztet a lakásukba, meghívta a főnökét és annak feleségét vasárnapi ebédre, mondván, Nóra remekül főz, és még remekebbül süt. Azonnal megígérte, hogy képviselőfánk is lesz, ami Mátyás, a főnök dédelgetett kedvence. Ennek kellene annyira örülni, tette fel a kérdést az ideges feleség, mire a még idegesebb férj azonnal rárivallt:
– Te nem fogod fel, hogy ez mekkora dolog? -Hangjából sütött a méltatlankodás.
– Nem, tényleg nem, magyarázd el nekem! – mondta értetlenül. – Ha jól sikerül a fánk, akkor előléptetnek? Vagy mi?
– Nem erről van szó! Tudod, hogy érdemes jó pontot szerezni, mert ha negyedéves prémiumot kapunk, biztosan eszébe fog jutni, mennyire kedvesen fogadtuk.
Az asszony szorosra zárt szájjal hallgatott. Most tényleg rajta múlik majd, hogy mennyi pénzük lesz? Ez abszolút lehetetlennek tűnt.
– Én biztosan élnék a lehetőséggel! – szólt közbe Jutka. – Az én anyám mindig elkápráztatott mindenkit. Apa büszke is volt rá.
– Neked nem kell ezzel élned! – mordult rá Nóra. – Ez egyelőre a mi házunk, a mi vasárnapunk.
– De Nóra, Jutka csak jót akart! – vetette oda Ábris keményen, és kedvesen a szőke lányra mosolygott. – Ő megértette, hogy minden apróság számít. Felesleges így beszélned vele.
Az asszony ajkába harapott. A férje eddig nyilvánosan nem kelt a vendég védelmére. Vendég? Nem, ez nem jó szó, a szerető sokkal találóbb, mondta magának pikírten. De csak egyszer, egyetlene egyszer találjon bizonyítékot, bíz’isten ennek a nőnek annyi. Ha kell, kilöki az ablakon vagy tesz róla, hogy ne csak zúzódjon a keze.
– Rendben van! – egyezett bele. – Ezen ne múljon. Csak annyit szeretnék tudni, nem vegák-e vagy esetleg valami más.
– Ó, ebben segíthetek! – mondta Jutka. – Megkérdem neked, aztán biztosan ki fogsz találni valami szenzációs kaját. Itt vagyok, segítek neked, amennyit csak tudok – tette hozzá széles mosollyal.
Segíts te a jó édesanyádnak, gondolta Nóra, de nem mondta ki. Férje arcára pillantott, akinek szája szélén olvadt mosoly bujkált.
– Jaj, lányok! Nagyon rendesek vagytok! – mondta. – Hihetetlen, hogy ennyire jó lehetőség adódik, hisz a főnök nem adja magát könnyen. De a fánkod elcsalogatja hozzánk.
Meg a nénikéd térde kalácsa, dühöngött a feleség. Most egész vasárnap süthet-főzhet, mert a drágalátos Ábris programot csinált neki.
Szombaton reggel, amikor Ábris felébredt, látta, hogy Nóra tettre készen várja, hogy elinduljanak vásárolni. Addigra már tisztában volt vele, hogy kacsát fog sütni, mert hogy is lenne vega egy pasi, húst hússal eszik, szóval egy ropogós kacsasült ínyére lesz. Ábrisnak nem fűlt a foga az egész vásárlósdihoz, de nem mert szólni egy szót sem. Elvégre az ő ötlete volt.
– Szólok Jutkának is, ő is akart egy-két dolgot venni – mondta sietve a fürdőszobába menet.
– Te most viccelsz? Nélküle már a vécére se tudunk elmenni? – fortyant fel a nő.
Ábris meghökkenve rábámult.
– Nem értelek téged. Nem zavar senkit. Látod, mennyire kedves! Tán nem fér el a kocsiban? Miért vagy ilyen ellenséges vele? Nóra, te mindig olyan csupaszív voltál, mi változott meg?
A feleség elszégyellte magát. Tényleg, mi változott meg? Talán az, hogy velük lakik egy bomba csaj, aki majd lenyeli a férjét feltétlen csodálatában? Ó, hát ennek ki ne tudna ellenállni?
– Jó, van tíz perced! Szólj neki, ha akarsz, én addig eszem valamit.
– Kedvesem, csinálsz gyorsan nekem is egy szendvicset?
– Persze, hogy a fenébe ne! – fortyant fel Nóra. – Ezer örömmel. Tíz perc, nem több. Igyekezz!
Jutka ekkor lépett ki a szobájából enyhén áttetsző, fehér hálóingében. Te jó ég, még ez is, sóhajtott fel az asszony.
– Elmentek? – kérdezte, miközben egy szőke tincset babrált a fején. Tudja, hogy el, mindent hallott, de megjátssza magát, dühöngött Nóra.
– Igen, Judit, de ha tíz perc elég neked, akkor jöhetsz te is, addig lezuhanyozom! – nézett rá Ábris kocsányon lógó szemekkel.
– De cukik vagytok!! Persze, hogy elég! Rohanok! Kérhetek egy kávét? – nézett az asszonyra, miközben a férfi el is tűnt a fürdőben, és hallatszott, hogy dúdolva folyatni kezdi a vizet.
Megölöm ezt a picsát, mondta magában Nóra. Megölöm, és elásom a rózsatövek mellé. De ehelyett csak erőltetett mosollyal kinyögött egy perszét.
– Jaj, annyira kösz! Sietek, rám biztos nem kell várnotok! – kiáltotta a sátán unokahúga, és más fordult is vissza, hogy valami normális ruhába bújjon.
Legalábbis Nóra ebben reménykedett. Lassú, kimért mozdulattal megkent egy zsemlét, tett rá sonkát, paprikát, és egy tányéron az asztal szélére tolta. Majd kitöltötte a kávét, négy cukrot tett bele, pedig pontosan tudta, hogy Jutka keserűen issza. Mivel patkányméreg nem volt odahaza, maradt a fehér méreg, ami bár nem volt olyan hatékony, azért tudott kellemetlen perceket okozni egy nádszálvékony kígyónak.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
