Jutka kezdte megelégelni a vendégséget Ábriséknál. A férfi bevallhatóan tetszett neki, sőt nagyon tetszett, de nem akart könnyű prédának tűnni. Régen a töritanára Boleyn Annáról azt mesélte, hogy évekig kérette magát, VIII. Henrik majd megveszett érte, de nem engedett...
Minden nő tudja, mikor hazudnak neki. Még az is, aki mást mond. Nóra is tudta. Hogy hihette Ábris, hogy nem veszi észre a változást? Tíz éve voltak együtt, nagyjából háromezer-hatszáz napja, ez döbbenetesen sok, ha az ember csukva akarja...
Nóra boldog volt. Olyan boldog, amilyen csak egy félig szabad nő lehet. Ezt a szabadságot, ezt a csodát egy idegennek köszönhette, és azt se tudta, hogy emiatt restellje-e az örömét, vagy engedje szabadjára. Úgy érezte, hogy odafönt nagyon szerethetik,...
Két nappal később megtörtént a baj. Jutka leesett az egyik székről, amire azért állt fel, mert nem érte el a szekrény tetején lévő dobozt. Nóra kérte meg, hogy másszon fel, mert ő gyakran szédül, csak azt felejtette el mondani,...
Pár óra múlva mindenki úgy tett a lakásban, mintha minden rendben lenne. A hazugság pókkarjai befonták a falakat és rabul ejtettek minden közéjük szoruló áldozatot. Nóra Jutka szavain rágódott, és teljesen összezavarodott. Nem azért, mintha nem hitt volna neki,...
Nóra pocsékul aludt. Álmában egy erdőben kergették, és folyton elesett. Tipikus horrorfilm-álom volt, amelyben megdermed az ember lába, miközben hallja a mögötte lihegő szörnyet. Olykor bevillant neki Jutka arca, de Ábrisé is. Amikor kiért egy zöld mezőre, és végre...
Ábris nem tudta megmagyarázni, mi történik velük, de érezte, valami megváltozik benne. Maga se értette, mitől lett számára egyszeriben izgalmas Nóra, de egyre gyakrabban kapta magát azon, hogy elmosolyodik, ha a felesége mesél neki valamit. Még az a gondolat...
Azon az ominózus reggelen, amikor a világ megváltozni látszott, összeomlani nem, megtörtént a legrosszabb, ami történhetett. Egy kedves gondozó felhívta az idősek otthonából Nórát, hogy Sári néni agyvérzést kapott, nincs magánál. Ha be akar még menni hozzá, hogy utoljára...
Jutkának, az alattomos kígyónak persze nem lett nagy baja. Bár Nóra remélte, hogy legalább felhólyagosodik a bőre, de megúszta. Az égiek szeretik az ilyen ármánykodó bestiákat, mondta magának, mire kicsit elszégyellte magát, de nem túlságosan. Másnap reggel azért nem...
Nóra azon a vasárnapon eljutott élete azon pontjára, amikor kezdte megérteni a gyilkosokat. Az járt a fejében, hogy ha hirtelen felindulásból megölné Jutkát, vajon mennyit kapna érte. Tíz évet? Tizenötöt? Megérné neki? Már középkorú lenne mire szabadulna, és azalatt...
