Másnap, amikor Nóra Sári nénihez tartott, keserűen gondolt az előző délutánra. Próbálta elterelni a figyelmét, nézte a házak itt-ott málló vakolatát, a napot, ami gyéren világította meg az utcát, de semmi az égvilágon nem tudta feledtetni vele, hogy leszerepelt....
Minden nő tudja, mikor hazudnak neki. Még az is, aki mást mond. Nóra is tudta. Hogy hihette Ábris, hogy nem veszi észre a változást? Tíz éve voltak együtt, nagyjából háromezer-hatszáz napja, ez döbbenetesen sok, ha az ember csukva akarja...
Nóra boldog volt. Olyan boldog, amilyen csak egy félig szabad nő lehet. Ezt a szabadságot, ezt a csodát egy idegennek köszönhette, és azt se tudta, hogy emiatt restellje-e az örömét, vagy engedje szabadjára. Úgy érezte, hogy odafönt nagyon szerethetik,...
Pár óra múlva mindenki úgy tett a lakásban, mintha minden rendben lenne. A hazugság pókkarjai befonták a falakat és rabul ejtettek minden közéjük szoruló áldozatot. Nóra Jutka szavain rágódott, és teljesen összezavarodott. Nem azért, mintha nem hitt volna neki,...
Azon az ominózus reggelen, amikor a világ megváltozni látszott, összeomlani nem, megtörtént a legrosszabb, ami történhetett. Egy kedves gondozó felhívta az idősek otthonából Nórát, hogy Sári néni agyvérzést kapott, nincs magánál. Ha be akar még menni hozzá, hogy utoljára...
Ábris nem tudta megmagyarázni, mi történik velük, de érezte, valami megváltozik benne. Maga se értette, mitől lett számára egyszeriben izgalmas Nóra, de egyre gyakrabban kapta magát azon, hogy elmosolyodik, ha a felesége mesél neki valamit. Még az a gondolat...
Nóra pocsékul aludt. Álmában egy erdőben kergették, és folyton elesett. Tipikus horrorfilm-álom volt, amelyben megdermed az ember lába, miközben hallja a mögötte lihegő szörnyet. Olykor bevillant neki Jutka arca, de Ábrisé is. Amikor kiért egy zöld mezőre, és végre...
Jutkának, az alattomos kígyónak persze nem lett nagy baja. Bár Nóra remélte, hogy legalább felhólyagosodik a bőre, de megúszta. Az égiek szeretik az ilyen ármánykodó bestiákat, mondta magának, mire kicsit elszégyellte magát, de nem túlságosan. Másnap reggel azért nem...
Jutka kezdte megelégelni a vendégséget Ábriséknál. A férfi bevallhatóan tetszett neki, sőt nagyon tetszett, de nem akart könnyű prédának tűnni. Régen a töritanára Boleyn Annáról azt mesélte, hogy évekig kérette magát, VIII. Henrik majd megveszett érte, de nem engedett...
Ahogy elindult ez a közös élet, a nagy hármas, mintha Ábris megnyugodott volna. Reggel elvitte dolgozni Jutkát, este hazahozta, együtt vacsoráztak, látszólag csendes volt minden. Épp ez a csend volt a legfélelmetesebb. Dermesztően természetesnek tűnt az egész.
Nóra, ha csak...
