Szinte mindenki belesétál az internetes társkeresők csapdájába. Van, aki azt hiszi, neki sikerülhet, mert hallotta már, hogy az ismerős ismerősének az ismerőse igenis ott talált valakit, akivel boldogan él. Van, aki meggyőzi magát, hogy modern korban élünk, már nincsenek bálok, házibulik vagy más összejövetelek, tehát próbálkozni kell. Akad olyan is, aki egyszerűen nem hiszi el, hogy a nagy számok törvénye alapján ne jöhetne össze valami, mert hát rendes pasik és rendes nők léteznek, és még ők is rá vannak kényszerítve az az ilyesféle ismerkedésre.
Már nem ciki vadászni, és a nők ugyanolyan előjogokkal rendelkeznek, mint a férfiak, sőt manapság egyre elterjedtebb, hogy a nők erőszakosabban vadásznak, mint a férfiak. Rámenősebbek és olykor lerázhatatlanabbak.
Ha kicsit is konzervatívabbak vagyunk, sok kellemetlen meglepetésben lesz részünk, erről millió történet szól. Mindezek oka a hamis profil, a felelősségvállalás nélküli hazugságok sora, és persze az is, hogy bármikor fel lehet szívódni. A hagyományos ismerkedésnél is lehet hazudni, és el lehet tűnni, ebben nincs semmi új, de ez mégis más.
Ha visszarepülünk az időben, és abban a korban keresgélünk, amikor még a nők és férfiak megpróbálták megismerni egymást, akkor megértjük, hogy min bukik el elsősorban a netes találkozások többsége. Már ha létrejön.
Az első és az egyik legfontosabb, a kiválasztás. Amikor valaki megtetszik nekünk, amikor hirtelen azt érezzük, jó lenne megismerkedni a kiválasztottal, netán vágyat ébreszt bennünk, akkor benne van az, hogy nem tíz másikat választunk mellé, hanem őt magát. Régen is előfordult, hogy két szék közül kellett választani, és párhuzamosan is futhatott a dolog egy ideig, de manapság nem két székről van szó, hanem akár 5-8-ról is, attól függ, hánnyal vagyunk képesek egyszerre csetelni. A jelölteket versenyeztetjük, és anélkül, hogy láttuk volna őket, szórjuk ki őket a listán. A Tinderen és más oldalakon és azonnal döntünk. Hogy jól nézzen ki, az a fontos. Igaz, hogy derékig, vagy távolról, esetleg a legelőnyösebb beállításban, nem számít.
Most nem erre akarok kitérni, hanem arra, hogy a kiválasztás régen különleges művelet volt. Aki a látókörünkbe került, azt megpróbáltuk becserkészni, megismerni, közelébe kerülni. Megmutattuk neki, hogy fontos számunkra, hogy különleges és ő a legszebb pillanatnyilag. Rá vágyunk, őt akarjuk. Ma nem vágyunk senkire igazán, mert ha nem kaphatjuk meg, odébb állunk. Nem sokáig bírjuk el a visszautasítást. Nem mintha szenvedni vagy jajongani kellene hetekig, de sokszor órákat sem bírunk ki, mert az egónk megsérült, és jönnie kell valakinek, aki begyógyítja.
A visszautasításnak ezer oka lehet, és az internet előtti világban élők még emlékeznek talán arra, hogy igenis jó érzés volt nem azonnal megismerkedni. Jó volt várni a másik jelzéseire, még akkor is, ha nemet mondtunk, de kíváncsiak voltunk, tesz-e valamit értünk a másik. Ma már szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem fog. Ugyan minek strapálná magát? Van másik, gondolja, és már lép is tovább. Fel se merül benne, hogy talán küzdhetne értünk, mert értékesek vagyunk. Küzd a franc, gondolja az ismeretlen, hisz az fárasztó, és ki a csudásnak van kedve próbálkozni, ha ölébe hullik egy másik jelentkező.
A kiválasztottság, a különlegesség érzése kiveszőben van, mert ha nem vagyunk elég szórakoztatóak, erőn felül türelmesek, szexisek, törekvőek és ne tegyük félre, pénzesek, akkor sokan kihátrálnak. A legjobb nőt, férfit is megunja valaki. A kevésbé jónak esélye sincs.
A legnagyobb baj az, hogy azt hisszük, mi vagyunk a különlegesek és jutalmul kínáljuk fel magunkat. Mert hát nehogy már valaki jobb lehessen nálunk! Pedig mindenki lehet unalmas, megszokott, ostoba, még akkor is, ha ezt nem hiszi magáról.
Mindegyikünk csak egy a sok közül. És ez a legfájdalmasabb egy társkeresésben. Nem tapasztaljuk már meg, hogy valakinek a szíve közepén csücsülünk, mert nem hagyja. Azonnal lép, ha valami nem tetszik neki. Márpedig az embereknek manapság sok minden nem tetszik.
Kiüresedett lélekkel és irreális elvárásokkal azonban nem lehet párkapcsolatot létesíteni. Pontosabban lehet, csak nem tart sokáig. Viszont van másik…És mindig van másik…Sajnos.
Kép forrása: Pinterest
