A fotózást és a fotósokat még ma is sokan lenézik. Pedig a fotózás munka. Művészet. Szenvedély. Kreativitás. Tudás – elméleti és gyakorlati egyaránt. Nem csak manapság kell hozzá remek esztétikai érzék, fantázia, és empátia, de így volt ez a kezdetek kezdetén is.
Egy-egy jó fotó: kincs. Érték a családnak, vagy egy sportágnak, esetleg egy országnak, de van, amelyből egy egész világ profitál. Kertész Andor, vagy ahogy a világ megismerte, André Kertész ilyen maradandó kincseket adott nekünk. Már tizennégy évesen – egy apjától kapott, nagy és nehézkes – kamerán át nézte a világot. Az I. világháború során – ahol önkéntesként, szerelmi bánat elől menekülve vett részt – már kifejezetten egyedi, a személyiségjegyeit hordozó fotográfiákat készített. A háború után ugyan egy kis ideig még Budapesten maradt, de aztán elcsábította a fény, a szabadság és az ismert művészek fellegvára: Párizsba költözött.
Élvezte, hogy szabadon alkothat, és megismerkedett kora zsenijeivel is. Életének egyik legnagyobb fordulópontját az a 35 mm-es Leica megjelenése jelentette, amellyel minden feltűnés nélkül örökíthette meg környezetét. Az amerikai művészvilág – senkire sem hasonlító stílusa, képi világa miatt – New Yorkba költözése után csak nagy nehezen, első kiállítását követően fogadta be, ekkor vált világhírűvé.
91 évesen, 1985-ben hunyt el. Emléke előtt több tudományág képviselője is tisztelettel adózik: kisbolygót neveztek el róla, a Merkúr bolygón pedig egy kráter viseli a Kertesz nevet. 2005-ben elveszettnek hitt képeit és teljes munkásságát összegyűjtötték, 2012-ben pedig az esztergomi Szent István Strandfürdő fennállásának centenáriumán emléktáblát kapott (itt készítette ugyanis egyik legismertebb képét, a Víz alatt úszót.)
Fotó: Internet
