Egy nehéz nap éjszakáján

Nehéz napja volt. Mással nem tudta megmagyarázni, miért rogyott le az első ülésre a villamoson. Sosem ült le pedig, még akkor sem, ha üres volt az egész szerelvény. Most is az volt – késő este egyre ritkul a nép… már csak a fakó arcú túlórázók, a koldulásba belefáradt kisöregek és a szegecses kabátos srácok tartottak valamerre. Na, meg ő. 

Az ablakban a saját borostás arcát bámulta – az elmúlt hónapok mélyebbre és mélyebbre szántották a szeme alatti ráncokat. Néha, egy-egy megállónál átnézett a saját tükörképén, és az utcán bandázókat leste: vitatkoztak, kacagtak, cigiztek, ácsorogtak. “Olyan fura.” – sajgott bele a szíve. “Döbbenetes, hogy nem áll meg az élet! De miért nem?” – nyelt egy nagyot. “Ha az emberrel történik valami tragikus, akkor annak tiszteletére megállhatna egy pillanatra a világ, nem?”

 
 

Az ülés szélére tett kis szatyrot egy felszálló utas hirtelen lesodorta, ő meg úgy megijedt, hogy felhorkant: “Nem tud vigyázni?” A távolodó “Bocsánat” nem segített, ezért ő hajolt le sebesen, és magához szorította a barna papírzsákot.

Két megálló és hazaér. Jó is, mert már unja a saját arca és a lézengő éjszakai emberek váltakozó filmjét. Zúg a feje. Jó lenne már sírni egyet.

“Rossz.” – közölte egy piros felirat röviden és tömören azt, amihez öt év alatt már igazán hozzászokhatott volna – ezért a liftajtótól a lépcső felé fordult. A kulcsokkal a szokásosnál is tovább zörgött: addigra már megengedte a szemeinek, hogy gyászolni kezdjenek.

Az előszoba szekrény úgy fogadta a kis papírtáskát, mintha tudta volna jól, hogy a világ kincseit rejti: egy földi élet utolsó kellékeit… óra, szemüveg, kórházi papírok, és egy rongyosra olvasott Biblia.

A konyhában töltött magának egy pohár vizet, de nem tudta meginni. Vígasztalan sírását hallgatta a papírfalakon túl az összes szomszéd. Sejtették, hogy egyszer bekövetkezik: ez a hóbortos, örök agglegény árván marad, és akkor egy folyómeder sem tudja felfogni a könnyeit. 

Egy idő után elhalkult a zokogás, a szomszédok pedig nyugovóra tértek. Az élet tényleg nem állt meg.

fotó: Pinterest

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here