Életének 78. évében elhunyt Benedek Miklós, akinek jellegzetes modora, hangja és megjelenése még visszahozta életünkbe a klasszikusan elegáns, nagy tudással rendelkező színészt, aki mind külsejében, mind tehetségében kimagaslót alkotott. Művészetét Kossuth- és Jászai-díjjal is jutalmazták, emellett tavaly a Nemzet Színésze lett, miután pályatársa, egykori osztálytársa Balázsovits Lajos elhunyt.
1946-ban született Budapesten, apja akkortájt a pesti kabarék ismert szereplője volt. Egészen kiskora óta színész akart lenni, Szinetár Miklós osztályában tanult a Színművészeti Főiskolán. Ő az a fajta ember volt, akinek a hagyományos értékek sokat jelentettek, róla mintázhatták volna az elegancia, a tartás és a mindenkori tehetség szobrát, mert soha nem érkezett felkészületlenül, és egyszer sem fordult elő élete során, hogy ne lett volna kész a ráosztott szereppel. A két világháború klasszikus pesti figuráját láthatttuk személyében, akinek fontos volt a visszafogottság, az alázat, miközben a szája sarkában mindig láthattunk megbújni egy tétova fintort, egy fikarcnyi gúnyt, amely ellenállhatatlanná tette őt.
Klasszikus szerepekben és modern darabokban egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott, többek között a Katona József Színházban a Mirandolinában, a Tarelkin halálában és Füst Milán Catullusában, valamint Bulgakov Menekülésében. A Játékszínben eljátszotta a Hyppolit, a lakájt, a Nemzetiben Pilátust a Mester és Margaritában. A Vígszínházban szerepelt a Csókos asszony, a Nóra és a Játék a kastélyban című darabokban. Szívesen rendezett is.
Élete vége felé keserűen tapasztalta, hogy mennyire megváltozott a világ, vele együtt a színjátszás is, egyre nehezebben tolerálta a trágárságot és a meztelenséget. Két fia született, akik közül Tibor világklasszis vízilabdázó lett. Az ő korai halálát sose tudta feldolgozni. A másik fia, Albert íróként, rendezőasszisztensként dolgozik ma is.
2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki utánozhatatlanul eredeti, kifinomult és elmélyült játékmódja, rendkívüli stílusérzékről tanúskodó emblematikus szerepformálásai, valamint a klasszikus kabarék világát is népszerűsítő kivételes és méltán nagyra értékelt művészi pályája elismeréseként.
Sokat szinkronizált. és ha becsukjuk a szemünket, akkor már halljuk is a Csengetett, Mylord Teddyjének hangját, amely általa lett annyira kiváló, és talán a szereplővel való külső hasonlatosság se véletlen.
Benedek Miklós olyan ember és színész volt, akiből aligha lesz több. A hozzá hasonlók elvesznek az idő tengerének hatalmas habjai közt, de filmjeiben (Akli Miklós, Sorstalanság, Pogány Madonna, Turné, Szabadesés, Illatszertár) örökké fog élni, és amíg lesz, aki emlékezni fog rá, addig a nézők szívében is helye lesz, hiszen tévéjátékok, kabarék örökös szereplője volt a 70-es és 80-as években, amikor a televíziózás fénykorát élte Magyarországon.
A többiek, Balázsovits Lajos, Bessenyei Ferenc, Kállai Ferenc, Bujtor István, Ruttkai Éva, Garas Dezső, Sinkovits és még sorolhatnánk, bizonyára örömmel üdvözlik odafent, és várják, hogy az égi deszkák újra megteljenek játékkal, nevetéssel és humorral.
Jó utat, és boldog találkozást Tiborral, aki most már szeretettel ölelheti édesapját a felhők között!
Kép forrása: Pinterest
