Egy idős nő nemrég az autója után kötötte, majd kilométereken át húzta nagytestű kutyáját, míg végül az nem bírta futva a tempót. Az állat elpusztult, a nő pedig elásta a tetemet. Az időközben kiérkező rendőröknek és állatvédőknek azzal magyarázta tettét, hogy az állat elszökött, ő pedig így tanította móresre.
Az ügy kapcsán körülnéztünk: hol milyen törvények védik az állatokat, illetve milyen büntetés jár az állatkínzóknak. Állatvédelmi törvények már az ókori Görögországban is léteztek: több forrás is utal arra, hogy az állatokat kínozni vagy bizonyos állatokat megölni tilos. Sőt, olyan, legfelsőbb bírói testületi döntésekről is olvasunk, amelyben halálos ítéletet szabtak ki az állatkínzókra.
Nem csoda hát, hogy a mai szabályozásban is léteznek állatvédelmi törvények, de, hogy milyen enyhék vagy szigorúak, az országonként, és néha még országon
belül is nagyon változó.
Európában általában maximum három évnyi börtönnel, illetve pénzbírsággal sújtható az, aki kezet emel egy állatra: Franciaországban 30 ezer eurót, Olaszországban 160 ezer eurót, Írországban pedig 250 ezer eurót fizethet az elkövető.
Míg az ókori Egyiptomban a kutya- vagy macskagyilkosokat kivégezték, ma már enyhébbek a szabályok az országban: azokat, akik kíméletlenül és szándékosan bántalmaznak háziállatokat, börtönbüntetéssel és bírság megfizetésével sújtják.
Dél-Szudánban mind a házi- mind a vadállatok törvényi védelem alatt állnak. Tilos az állatok bántalmazása és elhanyagolása, valamint az állatviadalok szervezése is. A törvényszegőkre pénzbírság és két hónapos börtönbüntetés szabható ki.
Kanadában különösen szigorúan büntetik az állatok megmérgezőit, illetve mindazokat, akik valaki más háziállatát bántalmazzák.
A chilei törvények nem csak az állatkínzókról szólnak (akikre pénzbírság és 541 naptól három évig terjedő szabadságvesztés várhat az ítélethirdetésen), de rendelkeznek arról is, hogy az állatok gondozásával kapcsolatban legyen az iskolában preventív oktatás.
Kolumbiában az állatkínzás egy kevésbé kontrollált terület. Olyannyira megengedőek a törvények, hogy például a bikaviadalokat nem is állatkínzásnak deklarálják, hanem egyenesen nemzeti örökségnek tartják.
Dél-Koreában nagyon gyengék az állatvédelmi törvények, de a legrosszabb a helyzet Szaúd-Arábiában: ott ugyanis semmiféle törvény nem védi az állatokat, az állatkínzásos eseteket egyetlen hatóság sem vizsgálja ki.
