Ajánlóm azok számára, akik szeretik a könnyed, ámbár arcpirulós jeleneteket is tartalmazó francia művészfilmeket, valamint olyanok számára, akik nem elégszenek meg egyszerű válaszokkal, és szeretnek a dolgok mélyére ásni, miérteket keresni
Néhány napja úgy döntöttem, hogy elkezdem szelektálni a régi iskolás tankönyveimet és jegyzeteimet. Gondoltam már úgysem veszem hasznát ezeknek, amikor is megtaláltam a régi, angol órára használt füzetemet, amiben a Fiatal és Gyönyörű című francia művészfilmről írtam esszé gyanánt filmkritikát. Nem egy mostani darab, de nagyon is aktuálisnak találtam ahhoz, hogy foglalkozzak vele.
A történet egy 17 éves kamaszlány egy teljes évének eseményeit dolgozza fel a szüzessége elvesztésétől kezdve a prostitúció világába való belecsöppenés, majd egy baleset következtében a családja előtti lebukáson át egészen a tragédia feldolgozásáig.
Főhősünk, Isabelle egy átlagos, mondhatni jómódú, szerető és támogató családból származik, aki nyaralás során egy tengerparti egyéjszakás légyott alkalmával veszíti el ártatlanságát. A kezdetben visszafogott lány könnyedén megy bele a laza szexuális kalandba, nem kerít neki igazán nagy feneket. Tulajdonképp nem is élvezetből teszi, hanem, hogy túlessen ezen. Mivel maga a szex nem a kielégülést és az élményt adja számára, így egy kapott ajánlattól és persze a kíváncsiságától vezérelve úgy dönt, hogy némi zsebpénz kiegészítés gyanánt az iskola mellett örömlánynak áll.
A film első felében – a szexuális együttléteken kívül – beletekinthetünk a lány kettős életének mindennapjaiba, és megismerhetjük maga Isabellet, a kuncsaftjai történetét, valamint a családját. Minden egészen jól alakul a lány kényelmes kis életében, amikor is a történet fordulópontján, egy idős törzsvendég aktusuk során bekövetkező halálának okán derül ki a családja számára, hogy az iskolán kívül mivel is tölti szabadidejét a lányuk. Testvérével, édesanyjával és annak párjával igen bensőséges, jó kapcsolatot ápolnak, stabil anyagi háttérrel rendelkezik, így a néző számára felmerül a kérdés, hogy kíváncsiságán túl mégis mi motiválja abban, hogy ezen könnyű pénzszerzési lehetőséghez folyamodjon. A filmből persze ez nem derül ki, a rendező Francois Ozone-nak nem is az a célja, hogy választ kapjunk cselekedeteinek a miértjére, hanem egy nem hétköznapi módon igyekszik bemutatni egy kamaszlány útkeresését, szexuális felfedezéseit. Habár elég abszurdum ilyet mondanom, de számomra Isabelle tökéletesen visszaadja, hogy milyen belső érzelmi viszályon megy keresztül egy tizenéves lány, aki nem akar senkinek és semminek megfelelni, szeretne önálló lenni, bármilyen felelőtlennek és elítélendőnek is tűnik mások számára, amit tesz. Igazi tinédzser, aki felnőttnek hiszi magát, küzd a szülei és a szabályok ellen, nem képes belátni a hibát és annak következményeit, sőt, annál inkább provokál, semmint bármilyen jelét adná a bűnbánásnak. Bármennyire is játssza a nagyasszonyt, akkor is egy segítségért és megértését kiáltó kislány.
Személyisége ugyanolyan kettős és megosztó, mint maga az életvitele. Felnőttnek kiadva önmagát egy szexi és szinte mindent bevállalós csaj, a hétköznapokban pedig egy törtető, értelmiségi lány, aki messziről kerüli a vad bulikat, és inkább csendben megül a sarokban és könyveket búj. Emiatt a paradoxon miatt nemcsak izgalmas a karakter, hiszen lehet őt utálni, elítélni, megsajnálni, együtt érezni, egy azonban biztos, hogy érzelmeket fog előcsalni belőlünk, legalábbis belőlem így ebben a sorrendben ki is hozta.
Ha nem is vonunk le mély következtetéseket a történetből, mindenesetre én ajánlom mindenkinek a figyelmébe, még szülőknek is, mert bár elég szokatlan megvilágításban, de abszolút valóságosan ábrázolja egy fiatal, de még korántsem nagykorú lelki vívódásait, a szexhez való hozzáállását, ami miatt gondolja ő önmagát nőnek, vagy ahogyan egy nehéz időben hogyan áll ki egy anya, szülő a gyereke mellett, hogy a tettei miatt kialakult undoron és megvetésen felül tud kerekedni az igazi, szülői feltétel nélküli szeretet.
fotó: Internet
