A fotókat Valczer Hajni készítette
Mi jut? Mi juthat? Valóban ez a kérdés? Nem inkább, hogy mit adhatunk?
Mennyivel emberibb, mennyivel szerethetőbb, mennyivel szívvel telibb.
Ha csak egy ujjunkat nem tudjuk használni, mert szálka ment bele is észrevesszük, milyen jelentősége van minden porcikánknak.
Ezt érzékelve vajon látjuk-e annak az embernek nehézségét, ki járás nélkül kényszerül élni, vagy hang nem jön a torkán, hogy emberi mulasztásból vagy eredendően csökkent eséllyel kezdi életét? Mi mindentől esik el? Ki teljes kiszolgáltatottságában éli mindennapjait…
Tomi 12 éves. Az egyensúlyáért és a mozgásáért felelős szerve, az egyik kisagya nem fejlődött ki, helyén nincs semmi. Nem jelzi szükségleteit, folyamatos kiszolgálást igényel.
…és mégis. Kedves és barátságos, szeret és szeretik. Nem tesz különbséget ember és ember között, egyaránt képes ragyogni bárkiért.
Imád buszon utazni, akár a világ végéig… és közben Tankcsapdát hallgat, mert ez a kedvenc 😊 (Till Adél)
Valczer Hajni fotóin Tomi párja a perui származású Juan Carlos Solier, aki a hagyományos perui ollós tánc (2013 óta az UNESCO világöröksége) népviseletében öltözött a képek kedvéért. Azon kevesek közé tartozik, aki elmondhatja magáról, hogy előadhatja ezt a táncot.
Minap a Nyugatiban jártam, ahol Budapest legszebb épületébe költözött be egy gyorsétterem. Patináns, gyönyörű (privát megjegyzem sosem vagy két évben egyszer járok itt). Sajnos még ha bizonyos részeit élvezné is egy kerekes székes se tudja megközelíteni, mert az a rész nem akadálymentesített.
Kérdezem én 2020-ban hogy lehetséges az, hogy gyerekek, akik nem ezt választották és nem önszántukból kényszerültek egy kerekesszékbe a periféria szélére vannak dobva és sosem láthatják azt, amit ép társaik?
A társadalomban ezek a szülők fel vannak készülve (no nem mindegyik), ha sérült gyerekem születik ne költözzek a negyedikre, mert esélytelen egy régi bérházba megoldani akár a földszintig is a bejutást. Ha az új metrók egyterűek lesznek, miért nem tudunk egy matricát letenni ott, ahol a kerekes székes, vagy babakocsis férőhelyre azonnal eljuthatunk, hiszen ott várjuk a tömegközlekedési eszköz azon részét, ahol ez biztosítva van számukra. Így nem kellene embereken átgázolnunk, hogy a célt elérjük nem beszélve arról, hogy le sem jutunk a metróig, hiszen a most ott lévő matricák azt jelzik, hogy a mozgólépcsőn tilos – na meg ezen a szerkezeten lehetetlen is, kerekesszékkel közlekedni. A tiltó tábla a babakocsira is vonatkozik!?
A 4-es metrón ez már alapkövetelmény volt és le is van a peronra ragasztva a jelzés.
Mikor növünk fel a feladathoz és nem taszítunk senkit a megalkuvás küszöbére, hanem természetes módon kezeljük? (Valczer Hajni jegyzete)
A fogd a kezem sorozat előző képeit és írásait itt olvashatod.
